Az EVT főtitkára, Olav Fykse Tveit elítélte, hogy az izraeli fegyveres erők túlzó és aránytalan erőszakot alkalmaztak a Gázai övezet civil tüntetői ellen az elmúlt hét során, amely számos halálos áldozatot követelt, sokan vesztették el szeretteiket a konfliktusban. A főtitkár különösen is aggódik amiatt, hogy egyes keresztyén közösségek Isten ajándékaként ünneplik az USA nagykövetségének Jeruzsálembe költöztetését, annak feszültségkeltő és provokatív volta ellenére is.

A gázai tüntetésekre adott katonai válaszlépések számos emberéletet követeltek, köztük gyermekekét is, a sebesültek egyre növekvő száma már többezerre tehető. A nemzetközi közösségnek el kell ítélnie ezt az erőszakot és a vérontást, amit nemzetközi vizsgálat tárgyává is kell tenni. A kialakult helyzet az események mögötti mélyebb okok megértését igényli.

A tiltakozók állampolgári jogukat gyakorolják, hogy kifejezzék kifogásukat és kétségbeesésüket a jelenlegi helyzet miatt, amivel palesztin népként szembesülnek. A „Nakba” katasztrófa, amit családjaik 70 éve átéltek, ma is érezteti hatását, továbbra is megoldatlan elidegenítést és szenvedést okoz sok palesztin számára, különösen a Gázai övezetben. Az, hogy fegyvertelen civilekre, köztük gyerekekre, éles lőszerrel támadnak, sokakat megsebesítve, sőt megölve, sem jogilag, sem pedig erkölcsileg nem támasztható alá az állami önvédelem elvével. Mindebben látnunk kell az erőszak elfogadhatatlan használatát azokkal az emberekkel szemben, akiket Izraelnek tisztelnie és védelmeznie kellene. 

Jeruzsálem három vallás közös, szent városa: a zsidóságé, a keresztyénségé és az iszlámé. A Szentföldön az átfogó és fenntartható béke csak a nemzetközileg elismert, határokat elfogadó „két nép, két állam” elvén alapulhat.

A tiltakozást az USA egyoldalú döntése váltotta ki, amellyel nagykövetségét a „osztatlan Jeruzsálembe” költöztette. Ez az akció ellentétes a vonatkozó ENSZ határozatokkal és súlyosan fenyeget minden békés és igazságos megoldást. Jeruzsálem ügye ezzel nem került le a napirendről, hanem továbbra is a béketárgyalások legösszetettebb kérdése marad, amit az USA lépése csak még jobban kiélezett.

A május 14-i tiltakozások egybeestek az USA nagykövetségének Tel-Avivból Jeruzsálembe való áthelyezésével és Izrael állam fennállásának 70. évfordulójával. A május 15-i tüntetések pedig annak a napnak a 70. évfordulójára estek, amelyre a palesztinok azóta is Nakbaként, azaz katasztrófaként hivatkoznak, amikor emberek százezreinek élete lehetetlenült el 1948-ban, Izrael megalapítása következtében.

Az EVT következetesen ragaszkodott ahhoz a meggyőződéshez, miszerint Jeruzsálem városának státuszát, amely alapvető jelentőséggel bír mindhárom vallás és mindkét nép számára, békés tárgyalások útján kell rendezni.

Az olyan pillanatokban, mint a mostani, minden szereplőnek, különösen is Izraelnek és más, hatalommal bíró külföldi államnak igazságos békére kell törekednie, az élet szentségének lehető legteljesebb tiszteletben tartásával kell eljárnia és a meglévő feszültségek további kiélezését kerülendő az erőszak minden formájától tartózkodnia kell.

Az egyházak számára súlyos helyzetet teremt, helyben éppúgy, mint világszerte, hogy keresztyének Istennek adnak hálát a nemzetközi joggal és politikai gyakorlattal szöges ellentétben álló döntésért, amely súlyosan aláássa a közös nemzetközi értelmezésen alapuló békefolyamatot, amelynek alapja, hogy a két nép egyaránt jogot formálhat Jeruzsálemre, mint közös fővárosukra. Az egyoldalú döntés rendkívül provokatív lépés Palesztina megszállt és elnyomott népével szemben. Ez a helyzet senkit sem hagyhat hidegen, aki vallásos hitét úgy értelmezi, mint elhívást, a megbékélés és a béke szolgálatát.

Rendkívül elszomorító, hogy az előzetes figyelmeztetések, melyek szerint Jeruzsálem jövőjét érintő bárminemű egyoldalú döntés aláássa a békefolyamatot a Szentföldön, nem találtak halló fülekre, és közvetlenül is hozzájárultak a mostani erőszakos helyzet kialakulásához. Mindez egyértelműen elkerülhető lett volna. Komolyan aggódunk továbbá, hogy az USA nagykövetségének Jeruzsálembe történő áthelyezése súlyos következménnyel járhat a szentföldi helyzet tartós rendezésére.

Sürgetjük a nemzetközi közösséget, hogy fokozott erőfeszítéssel próbáljon igazságos és elfogadható megoldást találni, amely a Szentföldön élő minden nép elvárását tiszteletben tartja, összhangban a nemzetközi egyezményekkel és határozatokkal. Az erőszakspirál növekedésének egyre erősödő, fenyegető réme ellenére is csatlakozunk tagegyházaink imájához és reményéhez, hogy a békére való törekvés úrrá lesz a jelenlegi, tragikus erőszakon és kijelöli az utat egy olyan korba, ahol „kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket.” (Ézs 2,4).

Az EVT szolidaritásáról biztosítja szentföldi tagegyházait és a jövőben is mellettük áll a megbékélésért, igazságért és békéért folytatott küzdelmükben.