Tizenkétszer ugyanaz és mindig más, állandó programstruktúra és mindig valamiféle egészen egyedi, sajátos program és hozzá minden alkalommal a meglepetés. Közel hetven – borral, szőlővel foglalkozó – ember fontosnak tartja azokat a szálakat, melyek összekötik őket: a hitük, a szakmájuk, a hobbijuk és a közösségük. Ezért fontos számukra az evangélikus borfesztivál. Idén április 13–16-ig Révfülöpön. 

A szőlész-borász ember egy életen át tanul. Tanulja a szakmát, reagál a természet, az ízlés, a vásárlók és a veszélyek kihívásaira. Ezért ez az évről évre összegyülekező közösség szakmai programokon vesz részt. Nagyszerű előadások, tájékoztatók, bemutatók voltak idén is. A Duna borrégiót Simonyi Zoltán borász és Font Magdolna laborvezető mutatta be, bőven osztogatva hatalmas szakmai tapasztalatuk kincseiből. A hagyományos és új kártevőket Németh Csaba, a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet tudományos munkatársa ismertette. A Pannonhalmi borvidéket Pécsinger János és Fekete Kinga mutatták be. (Közben vetített képes tájékoztatót is láthattunk a megújult győri Insula Lutheránáról Jánosa Attila igazgató lelkésztől. Barabás Attila vezérigazgató pedig a párlatok készítésének rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket. Az érdekfeszítő előadás után nem maradhatott el a szakszerű kóstolás.

A szakmai programok mellett a két nap alatt négy lelki program is lezajlott: áhítatok, közös imádság, istentisztelet. Mindeközben pedig közösségi alkalom is volt a borfesztivál. A tizenkét év alatt családdá formálódtak az újra meg újra visszatérők. A család pedig évről évre bővül új arcokkal. A nagyszerű folytatás sem marad el: év közben a baráti és szakmai kapcsolatok és találkozások hálószerűen szövik át az országot. Két este is „önszerveződő módon” zajlott a Beszélgetés pohárral a kézben című program. Tartalmas beszélgetések, jókedv és vidámság, s nem utolsósorban a Danis András bőgős vezette háromtagú zenekar magyar népzenéje jelentettek hatalmas élményt. 

A révfülöpi találkozó kiemelt napirendi pontja a szombati borverseny. Az immár egyházon kívül is szakmai rangot kivívó verseny ez évben igen jó eredményeket hozott. Országos nagy-versenyek színvonalán mérték össze értékeiket a borok – szám szerint száznégy különböző fajtájú borminta. A neves szakembergárdát felvonultató zsűrit Dr. Kállay Miklós professzor (kertészeti egyetem) vezette, s az eredmények magukért beszélnek: egy nagy arany, huszonkét arany és negyvenegy ezüst minősítés került ki az egyébként igen szigorú és igényes zsűri kezéből. A soltvadkerti Galántai Családi Pincészet pozsonyi fehér 2017-es évjáratú bora érte el a legmagasabb pontszámot, így lett Galántai Károly a nagy aranyérem kitüntetettje. A több mint száz fajtából hármat emelt ki a zsűri, s nevezett az év borának. Az év fehérbora Galántai Károly Irsai Olivér 2017-es bora. Az év rozébora címet és az aranyérmet Csepregi Kálmán nyerte el cabernet sauvignon rozé borával. Az év vörösbora címet pedig a pannonhalmi evangélikus Pécsinger Szőlőbirtok vihette el. Première merlot borával méltán büszkélkedhetett Pécsinger János. 

A szőlészek-borászok – minden díjuk ellenére – csak óvatosan büszkélkednek. Tudják, hogy a termést az Úristen áldása adja – a jó időjáráson, a nemzedékek tapasztalatán és a szorgosan munkálkodó emberen keresztül. Gyönyörű hívatás ez. S e nagyszerű emberek kiváló munkáit láthattuk, ízlelhettük a nagy család közösségében az elmúlt héten Révfülöpön.