–  Nem véletlen, hogy önhöz fordultak a tévések: úgy tudom, ön is forgatott már filmet Luther Márton feleségéről.

– 1999-ben ugyancsak a Duna Televíziónak készítettem egy filmet Bóra Katalinról, főképpen azért, mert a magyar evangélikusság mindig igyekezett életben tartani az ő emlékét. Néhány éve felesé- gem fordításában jelent meg a Rózsák a hóban című regény Bóra Katalin életéről. Sokakat az ő kalandos életútja ragad meg, s nyilván ez az, amiért most a német ARD televízió is filmet készített róla. A kettejük viszonyát bemutató történet valódi gyúanyaga a reformációnak, hiszen lássuk be, egy kiugrott szerzetes és egy szökött apáca házasságában bőven van sztori.

–  Hogyan vezetett Bóra Katalin útja a reformátorral kötött házasságig?

–  Minden azzal kezdődött, hogy az elszegényedett nemesi családból származott apáca többedmagával fellázad a nekik otthont adó kolostor rendje ellen. A film egyik legmegindítóbb epizódja, amikor Katalin kezébe veszi sorsát, és Luthernek a keresztény ember szabadságáról szóló iratát becsempészi a szigorú, fegyelmezett életvitelt megkövetelő zárdába, megosztja apácatársaival. Ez egyértelműen egyé- ni bátorságra vall, ugyanakkor remekül bemutatja azt is, hogyan terjedtek annak idején a reformátor gondolatai. Társaival együtt Katalin végül kalandos módon, heringeshordókba rejtőzve szökik meg a kolostorból. Egyébként ez az epizód felbukkan a Richly Zsolt által rendezett, Luther életéről szóló rajzfilmben is, amelyet ugyancsak ezekben a hetekben tűzött műsorára a Duna Televízió. Vagyis Bóra Katalin Luther gondolatainak hatására tudatos döntést követően hagyja el a kolostort, s Istenben bízva indul el a teljes bizonytalanság felé.

–  Miként lett éppen ő Luther házastársa?

–  Szökött nőtársai egykettőre találtak maguknak férjet, ám Katalinnak ez nem ment ilyen gyorsan –  meglehet, válogatós volt. Wittenberg akkori társasági életének egyik nagy szervezője, Lucas Cranach felesége, Barbara asszony több kérőt is közvetített Katalinnak, de ő elégedetlen volt a nyeszlett, vidéki papokkal. Luthert szemelte ki magának!

– Hogyan találtak egymásra?

–  A film szerint Luther rettenetes, fizikai szenvedéssel is járó belső vívódásai, harcai közepette egyszer elesik, megsérül, Katalin pedig igyekszik segíteni neki. Így fizikailag is közel kerülnek egymáshoz, s ekkor indul be a testek kémiája, hirtelen rezonálni kezdenek egymásra. 

–  Jó partinak ígérkezett a reformátor?

–  Aligha. Luther Márton rendkívül szerény, lényegében szerzetesi életre rendezkedett be, s mint afféle magának való legényember, nem is volt a rend és a tisztaság mintaképe. A film egyébként ezt a tényt meglehetős valósághűen mutatja be, nem szépítve az okkal feltételezhető részleteket. Katalin érkezésével aztán ezek az életviszonyok alapvetően megváltoztak. Az erőskezű asszony egykettőre rendbe tette Luther háztartását, annyira, hogy utóbb jól működő gazdaságot épített ki körülötte. Katalin gazdálkodott, sört főzött, és ellátta a reformátor mind népesebb szellemi holdudvarához tartozó barátokat, tanítványokat is.

–  Szellemi partnerként vagy inkább emberi társként látjuk kettejüket?

–  Mindkettő igaz! A film diszkréten, de egyértelműen ábrázolja erős, gyengédségre épülő fizikai kapcsolatukat. Különösen szép, finoman érzéki jelenet, amikor a zavartan pironkodó Luther vé- letlenül rányit a dézsában fürdő Katalinra. Ugyanakkor egyértelmű, hogy Luther szellemi partnernek is tekintette feleségét. Az egyik egyik jelenetben a legendás asztali beszélgetéseinek egyikét folytató reformátor maga mellé ülteti Katalint, mondván, neki is ott a helye, gondolkodjon, legyen véleménye a világról.

–  A filmben megrajzolt két karakter mennyire illeszkedik a magyar evangélikusságban élő Luther-, illetve Bóra Katalin-képhez?

–  A feleség figurájában aligha lehet hibát találni, remekül követhető jellemének a változása, fejlődése, vagyis az, hogyan lesz egy szótlan apácából vonzó nő, papné s egyben karakán gazdas - szony. Luther figurája talán halványabb a kelleténél.

–  De nem is ő a főszereplő.

–  Így van. És könnyen lehet, hogy kettejük viszonyában ez volt a valós „leosztás”. Ez némileg ellentmond a bennünk korábban kialakult, kissé heroizált Luther-képnek, de lássuk be, manapság sem ritka az olyan párkapcsolat, amelyben az erős akaratú feleség néha a hétköznapi életben bizony túldominálja a férjét. Úgy gondolom, hogy a film alkotói Luthert a maga emberségében akarták bemutatni. Erre utal az a megrendítő jelenetsor is, amikor a reformátor apa mélyen és megtörten gyászolja elhunyt gyermekét, Magdalénát. A filmben itt egyébként óvatosan, de nyilvánvalóan megjelenik Luther lappangó antiszemitizmusa: a zsidó orvosokat okolja gyermeke haláláért. Valójában ez az okkal kifogásolt gyűlölet csak közvetlenül Luther halála előtt bukkan fel írásaiban, vagyis az alkotók ezt a motívumot innen akár ki is hagyhatták volna. Ám az tény, hogy ez a film hús-vér emberekről szól, s ehhez bőven hozzátartozik a gyarlóság ábrázolása is.

–  Miért érdemes megnézni a filmet?

–  Egyrészt azért, mert jó. Másrészt pedig azért, mert alkalmas lehet arra, hogy gyülekezetek, kisebb közösségek utána beszélgessenek róla, megvitassák a látottakat, ezzel is közelebb jutva Bóra Katalinhoz és persze Lutherhez.

Fabiny Tamás a jubileum jelentőségéről.

„Közel egy évtizede készül egyházunk a lutheri reformáció megindulásának ötszázadik évfordulójára. Méltó megünneplésére alapította meg a zsinat az emlékbizottságot. A felkészülés során a tematikus évek a reformáció egy-egy fontos, máig érvényes üzenetére hívták fel a figyelmet, kiadványok készültek, gyülekezeti munkaprogramokban dolgoztuk fel az adott témát.

Egyik legnagyobb vállalkozásunk, a Luther Válogatott Művei könyvsorozat már az ötödik köteténél jár, minden parókiára eljuttatunk egy-egy példányt. Úgy gondolom, hogy akár évtizedekig hasznos segítséget nyújthat a kiadvány ahhoz, hogy a hí- vek közösségei közelebb kerüljenek a reformátor gondolatrendszeréhez. És persze a világi tudomány is bőven hasznát veheti a kritikai kiadásnak. Hasonlóan nagy ívű és reményeink szerint nagy hatású vállalkozás a Luther-rajzfilm elkészítése. Indul a mű külföldi forgalmazása, jó néhány országból érdeklődnek a sorozat iránt, már elkészült az angol, a német, a brazíliai portugál szinkron, és folyamatban van a finn, a litván és az orosz változat gyártása is.

Több jelentős kiállítást rendeztünk, illetve létrehozásában közreműködtünk. Ezek közül kiemelkedik az Evangélikus Országos Múzeum állandó kiállításának újranyitása, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumban, az állami Reformáció Emlékbizottság támogatásával rendezett, Ige-idők című kiállítás.

Feltétlenül ki kell emelni az események sorából a wittenbergi magyar napokat, amelyek, úgy hiszem, minden résztvevőnek maradandó, lelki töltekezést jelentő élményt nyújtottak.

Az egyház pályázatok kiírásával segítette a gyülekezeteket abban, hogy tartalommal tudják megtölteni a felkészülés éveit, illetve magát az emlékévet. A legutóbbi időkben pedig az »500 +« szlogen nyomán már azon gondolkodunk, hogyan tudjuk majd október 31. után is életben tartani azt az érdeklődést, amely a jubileum okán Luther Mártonra és tanítására irányul. Nem annyira tárgyakban, mint inkább lelkiekben igyekeztünk nyomot hagyni. Készült ugyan néhány szobor, installáció is, de ennél sokkal fontosabb eredmény, ha a hívek, a gyülekezetek tudatában, lelkében sikerült élesztenünk a reformáció és a reformátor máig érvényes, egyéni és közösségi életünket szervező, meghatározó üzenetét.” 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 41-42. számában jelent meg, 2017. október 22-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.