Kiemelte: akárcsak Jézus születése idején, a világ ma is tele van várakozással. Kétezer éve az emberek olyan messiást vártak, akinek világi hatalma van, aki megoldja gazdasági problémáikat és képes megszüntetni a társadalom igazságtalanságait. Jézus ezeknek az elvárásoknak nem felelt meg, ugyanakkor Jézus nemcsak mást, hanem többet is hozott az embereknek.

Nem az emberek evilági reményét teljesítette be, hanem az örök életre hívta meg őket - mondta, hozzátéve, hogy a karácsony ma is akkor válik igazi ünneppé, ha nemcsak evilági várakozásainknak felel meg, hanem megjelenik benne az örök életre vonatkozó reménység is.

Az evangélikus püspök kitért arra: Jézus, bár nem úgy segítette az emberek evilági boldogulását, ahogy elvárták tőle, azért a társadalmi igazságtalanságokat látva nagyon „konkrét tudott lenni”, és határozottan felemelte a szavát. Ezzel pedig a mai keresztényeket is feljogosítja arra, hogy közéleti kérdésekben állást foglaljanak egyénileg vagy egyházként. Természetesen nem „rövidzárlatos módon”, egy-egy párt mellett elköteleződve – tette hozzá.

Felidézte: az elmúlt év az emlékezés ideje volt. A rendszerváltozás 30. évfordulója az egyházaknak fontos évforduló, ugyanakkor az emlékezés lehetőséget ad az önkritikára is. „Be kell látnunk”, hogy az elmúlt rendszer lebontásában az egyházak nem jeleskedtek. A náci és a kommunista rendszerben is sokszor csak sodródtak az eseményekkel, és túlságosan meg akartak felelni az akkori hatalomnak.

Az önvizsgálat pedig „arra kötelez, hogy okulva a múlt hibáiból, merjünk önállóan kezdeményezni, merjük felemelni a szavunkat” – fogalmazott az evangélikus püspök.

Hozzátette: az egyházak önállósága természetesen gazdasági kérdés is, hiszen a jelenlegi rendszerben szükségük van az állam támogatására, ugyanakkor jó lenne tudatosítani a hívekben, hogy az ő adományozó készségükön is múlik, hogy az egyház mennyire tud függetlenedni az államtól.

Figyelmeztetett: el kell kerülni, hogy az egyházak egymás riválisaivá váljanak a nem egyértelmű egyház-finanszírozás miatt. „Ma már senkit nem izgat, hogy mi van a költségvetésben, mert a nagy összegek sorsa egyéni lobbik alapján dől el, gyakran egyedi támogatások formájában.” A kiszámíthatatlanság miatt pedig sokszor azt érzik az egyházak, hogy versenyeztetve vannak és egymás rovására kapnak támogatásokat; ha valamelyikük pénzt kap, akkor a másik nem fog, és fordítva – jegyezte meg.

Fontos lenne a „szolidáris ökumené”, annak felismerése, hogy az egyik egyház boldogulása a másik egyházat is gazdagítja, sőt, továbbmenve, az egyházak boldogulása az ország boldogulása és az ország boldogulása az egyházaké – mondta az evangélikus püspök.

Fabiny Tamás beszélt az üldözött keresztényekről is, hangsúlyozva, hogy az ő sorsuk az európai kereszténység jövőjét is meghatározza. Ha a közel-keleti kereszténység „elesik, akkor nekünk is sokkal nehezebb lesz” – jegyezte meg. „Az ő helytállásuk szembesít minket azzal, hogy milyen lanyhák vagyunk a kereszténységünkben”. Az európai ember "elkényelmesedett, és e kényelemben dagonyázva mindent föláldoz a fogyasztás oltárán” – fogalmazott.

Túlzásnak nevezte, hogy „európai keresztényüldözésről beszéljünk”, még ha érik is olykor „kellemetlenségek” az európai keresztényeket. Példaként említette a sértő publicisztikákat, mondván: nem jó, hogy megjelennek ilyen írások, de ezektől a „fricskáktól” még senkinek nem dobnak benzines palackot a házára. Szemben mondjuk Nigériával, ahol ő maga is látta a keresztény templomok és lakóházak elleni támadások nyomait.

Kijelentette: álszentnek tartja a különbségtételt „a szekuláris nyugati világ és a nagyon vallásos Magyarország között”. „Ne áltassuk magunkat azzal, hogy buzgók vagyunk a vallásosságban. Máshogy vagyunk szekularizáltak, de szekularizáltak vagyunk mi is” – mondta Fabiny Tamás, majd reményét fejezte ki, hogy az idei karácsony sokak életében elhozza a Jézusra találás, a személyes megtérés ajándékát.