A beszélgetésben elsőként az apai örökség került szóba. Fabiny Tamás elmondta, hogy egyházunkban vannak úgynevezett „ároni dinasztiák”, ahol a lelkészi hivatás évtizedek óta apáról fiúra száll. Miután ő 1977 és 1982 között járt a teológiára, ahol akkor még nagyon kevés tanár volt, így az a helyzet állt elő, hogy saját édesapja, Fabiny Tibor is tanította, de a tanulmányai alatt a kezdeti feszengés elmúlt, hála az olyan kedves évfolyamtársaknak, mint például Laborczi Géza, aki egy jól irányzott kérdéssel tette helyre a nagy múltú, megbecsült lelkészapa miatt aggódó Fabiny Tamást. Az is kiderült, hogy a Fabiny család újabb generációja is lelkésznek készül. A püspök fia is a lelkészi pályára lép, és ő arra bíztatja, hogy önmaga legyen, és ne aggódjon a neve miatt.

Muszáj Herkulesek, nem hősök

A családi hagyományokat követően a lelkészi hivatásra terelődött a szó. „A püspök is lelkész, sőt elsősorban az” – tisztázta az elején Fabiny Tamás, majd a legutóbbi interjúira és nyilatkozataira vonatkozó kérdésre úgy válaszolt: „Ha sokan nem szólalnak meg bizonyos kérdésekben, akkor valakinek mégis meg kell tennie. Beer Miklós püspökkel »muszáj Herkulesek« vagyunk, nem hősök. Igyekszünk tenni a dolgunkat. Mint lelkész, nem elválasztani, hanem integrálni szeretnék.”

A menekültek világnapján készült videóval kapcsolatban a püspök elmondta, hogy a korábbi években is nyilatkozott a témában, de most 2017-ben, a közhangulatnak köszönhetően lett ebből ekkora hír. Korábban senki meg nem kereste egy-egy, erre a napra adott nyilatkozat után. Most azonban a támogató szavak mellett, trágár és gyűlölettel teli kommentáradatot kaptak.

A püspök szerint, aki most felemeli a szavát fontos témákban, attól még nem hasonló Luther Mártonhoz, csupán annyiban talán, hogy „Luther rámutatott a kor visszaéléseire, de nem akart ő sem hős lenni”.

A reformáció jubileumi évére utalva Fabiny Tamás úgy fogalmazott: „Lutheránus vagyok Isten keresésében és követésben. Szeretnék, mint lelkész én is – ahogy a Cranach-képen Luther –, Jézusra, a megfeszítettre mutatni.”

A politikai kereszténység és a közéleti kereszténység

Moderátori kérdésre a fenti két, a közcímben olvasható fogalmat világította meg különböző példákkal a püspök. Mint mondta, az Ószövetségben is vannak közszereplők, de Jézus is zseniális adózási tanácsot adott, amikor úgy fogalmazott, hogy „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” Tehát egy lelkész is foglalkozik társadalmi kérdésekkel, de a „hit áramkörében”.

A politikai kereszténység kifejezése alatt Fabiny Tamás azt érti, amikor a politika használja az egyházat, a Bibliát, a teológiát. A püspök szerint a politikusoknak tartózkodniuk kellene a beszédeikben a bibliai fordulatok, a teológiai gondolatok, egyházi metaforák használatától. Legyen szó Ronald Reagen elnökről vagy Gyurcsány Ferencről, vagy más politikusokról; nem szerencsés, és olykor nem is hiteles az idézés. „Hagyják meg a bibliai metaforákat a lelkészeknek!” – tette hozzá.

Fabiny Tamás úgy fogalmazott, hogy jó ügyek érdekében össze kell fogni a politikával, a politikusokkal, de ez a kapcsolat nem legyen egyértelmű, állandó, vagy természetes. Jó lenne a püspök szerint az is, ha több lenne a dialógus, és a politikusok gyakrabban kérdeznék az egyházi vezetőket, lelkészeket a véleményükről, tapasztalataikról. Ne legyen tehát egy patrónus-kliens rendszer, mely már önmagában hordozza az alárendeltséget. Érdekes lehetőségként említette Fabiny Tamás a közélet/politika és az egyház kapcsolatában, hogyha például Magyarországon is szokássá válna, hogy a város/falu névtáblái alatt ott lenne közvetlenül, mikor van istentisztelet és mise a városban. Mindez csupán apró gesztus, de mégis igen fontos jelzés lenne.