Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke:

Az ökumené reformációját. Közvetlenül a reformáció jubileumi éve után örömteli helyzetben adhatok választ a kérdésre. Vallom ugyanis, hogy a 2016. október 31-i lundi esemény óta – amikor a Lutheránus Világszövetség vezetői és Ferenc pápa együtt emlékeztek meg a reformációról – egy olyan folyamatban vagyunk, amelyet az ökumené reformációjának nevezhetünk. A különbségek természetesen nem szűntek meg, de ez már a megbékélt sokféleség, és felismertük, hogy több az, ami összeköt, mint ami elválaszt. A közös úrvacsoravétel kérdésében is reménységgel tekintünk a jövőbe – ezen a téren erős motiváció a vegyes házasságban élők vágya az asztalközösségre.

Dialógust, diapraxist, de leginkább imádságot. A teológiai dialógus folyamatossága nemcsak a szakemberek számára nyújt szellemi kihívást, de azok eredményei gyülekezeteinkben is gazdagíthatják egymás megértését. Itthon is érdemes lenne erőteljesebben építeni a nemzetközi párbeszédek, köztük a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán között ötven éve folyó közös munka eredményeire. Erre a dialógusra épülhet rá a „diapraxis”, az egyházak közti együttműködés és közös gyakorlati feladatvállalás. Harmadikként az imádság közös erőforrására szeretném ráirányítani a figyelmet. A januári imahét kapcsán különösen fontos, hogy ne csak a megszokás irányítsa a közös alkalmak szervezését, hanem valódi találkozások jöjjenek létre, és az imádság közös nyelvén keresztül kapcsolódhassunk egymáshoz és Krisztushoz.

Szolidáris ökumenét. 2018-ban az ökumené a szolidaritás terepeként is megmutatkozhat előttünk. 1Kor 12 nyomán vallhatjuk, hogy a privilegizált közösségek egy testbe tartoznak azokkal, akiket talán mellőzés vagy méltánytalanság sújt. Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved-e valamennyi; ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül-e valamennyi? Ezekben az élethelyzetekben gyakorlatból is vizsgázik az ökumené.

A mártírok ökumenéjét. Amikor a Távol-Keleten üldöznek egy baptistát, Egyiptomban felrobbantanak egy kopt templomot, és Nigériában támadás ér egy evangélikus közösséget, akkor ők az üldözöttek vagy akár a mártírok ökumenéjét képviselik. A bizonyságtévők fellegében egyaránt helye van az evangélikus Dietrich Bonhoeffernek, a katolikus Kolbe atyának, a koncentrációs táborban elpusztult Varga Zsigmond református lelkésznek vagy a kárpátaljai Romzsa Tódor görögkatolikus püspöknek – és természetesen sok-sok névtelen vértanúnak. 

A cikk az aktuális Evangélikus Élet magazinban is olvasható.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.