Fabiny Tamás előbb a város evangélikus nagytemplomában a szlovák istentiszteleten prédikált. Magyar nyelven elmondott igehirdetésében – amelyet a hívek szlovák fordításban kaptak kézhez –Zakariást és Józsefet, mint két igazi ádventi személyiséget mutatta be. Egyebek mellett ezt mondta: „Legyen egy pillanatra most ez a két férfi a két nemzet, a szlovák és a magyar jelképe. Sorsuk összefonódott, jól ismerték egymást. Persze mindkettőnek megvolt a maga baja, a maga gondja. Ahogy Erzsébet és Mária eggyé tudtak válni Jézus várásában, úgy ez a názáreti Jézus kapcsolta össze a két férfit is. Nemzeteinket, a magunk Józsefét és a magunk Zakariását két dologra kell ráébresztenünk. Egyrészt, hogy az ő sorsuk kiegészíti egymást, így nem egymás ellen, hanem együtt, a másikat segítve kell hogy éljenek. A másik még ennél is több: életük igazi értelmét az adhatja, hogy elfogadják, megismerik és követik azt a Jézust, aki kiszolgáltatott kisgyermekként született, de mindkettőjüknél sokkal nagyobb és hatalmasabb.  Ez a Jézus-várás lehet ádvent igazi tartalma. Ez a Jézus-várás lehet életünk értelme.” 

Ezt követően a püspök a kistemplomban magyar istentiszteleten szolgált. A 2Kor 12,9 alapján elmondott igehirdetésében azt hangsúlyozta, hogy Isten kegyelme minden körülmények között elég kell hogy legyen. Külső erőtlenségek közepette is ebből lehet erőt meríteni. Ebben az összefüggésben említette a pozsonyi illetőségű Jeszenák János példáját. A kormánybiztos – aki az evangélikus egyház felügyelője is volt – a szabadságharc bukása után, a bitófa árnyékában így rendelkezett: „Gyermekimnek atyai áldásomat küldöm, s azon kérelmemet, hogy maradjanak meg az erény útján. Ha lehet, alkalmazzák nézeteiket az uralkodó nézetekhez; de ha ki nem békölhetnek velök, vonuljanak vissza, s őrizzék meg lelköknek nyugalmát.”  Az istentisztelet után a püspök és felesége szeretetvendégség keretében találkozott a szép számban összegyúlt hívekkel. Itt Erika Sokola, a magyar gyülekezet lelkésze vezetésével élénk beszélgetésre is sor kerülhetett. Az alkalmon jelen volt Márvány Miklós, a magyar nagykövetség elsőbeosztottja, aki maga is evangélikus. 

A vendégeket a hétvégén Samarjay Zoltán kalauzolásával ismerhették meg a város látnivalóit, különösen is az evangélikus emlékhelyeket. Az alkalmi útikalúz nemcsak a magyar gyülekezet egyik vezetője, hanem a pozsonyi értelmiség egyik meghatározó alakja is. A püspök és felesége az evangélikus temetőben fejet hajtott Jeszenák Jánosnak a közelmúltban felújított kriptája előtt, valamint a szabadságharc mártír lelkésze, Rázga Pál és felesége sírjánál. Ez utóbbi sírt a közelmúltban vandálok rongálták meg, és a felújítást a Magyarországi Evangélikus Egyház is támogatta anyagilag.

A püspök kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy egyházunk a pozsonyi gyülekezetet továbbra is szeretné lelkileg – és ha kell, anyagilag is – támogatni. Ennek első apró jeleként a közeljövőben tíz új énekeskönyvet küldünk istentiszteletei használatra, de készek vagyunk további magyar nyelvű lelki és teológiai irodalmat biztosítani. Végül kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy Rázga Pál emlékét nemcsak a temetőben, hanem egy, emléktáblával a városban is meg lehet örökíteni, hiszen a 19. századi lelkészre magyarok, németek és szlovákok egyaránt vértanúként tekinthetnek.