Isten üzenetének megértését, magunk számára való kibontását nem befolyásolja a kihagyott rész. Hiszen evilági életünk szempontjából szinte mindegy, hogy hol tartózkodunk, hol élünk – mai kifejezéssel élve – életvitelszerűen. De ne ugorjunk ennyire előre!

E havi igénk a fogságban élő zsidóságnak szól. A próféta tehát az elnyomó hatalomért való imádságról, és az idegen város jólétéért való foglalatosságról beszél. Persze az üzenet mindannyiunkat megszólít. Itthon vagy idegenben lakókat egyaránt. Isten igéje elhelyez bennünket ebben a világban. Meghatározza helyünket és helyzetünket. Így vagyunk mi is hívő emberként a világban. A mi hazánk elsősorban nem ez a látható világ, amelyben élünk, hanem a Jézusban már most is közöttünk lévő Isten országa.

De kétféleképpen lehet ebben a világban végig élni az életünket. Ez a babiloni foglyok életén is jól kiábrázolódik. Voltak a foglyok között hűségesek az Úrhoz: Dániel, Sidrák, Misák és Abednégó. Ezek az emberek azért lehettek az ország hasznára és jólétére, mert ragaszkodtak az Úrhoz. Tudjuk, hogy Dánielt főemberré tette meg a király. De nem az volt Dánielnek az igazi szolgálata, hogy mint főember becsületesen és megvesztegetés nélkül, részrehajlás nélkül végezte az ő vezető, irányító munkáját. Kár, hogy mostanában kevés ilyen embert lehet találni. De a hívő embereknek nem az a legnagyobb szolgálata ebben a világban, hogy becsületesen élik a mindennapi, e világi hivatásukat, hanem az a többlet, ami ezeknek az ifjaknak is a pótolhatatlan szolgálata volt. Az, hogy képviselték Istent hűségesen, sokszor még a király parancsa ellenére is. Akkor is, ha ezért a tüzes kemencébe, vagy éppen az oroszlánverembe kerültek. Hűséges szolgálatukon keresztül ismertette meg Isten a királyokkal, hogy az ő istenük az igazi Isten. És az ő hűségük által, amellyel ők éltek, megdicsőült Istennek a neve, és megérthették a földnek a királyai, hogy Isten az igazi király. És ők következetesen ezt képviselték, az életük kockáztatásával is.

Pál apostol is figyelmeztet leveleiben, hogy keresztyénként munkálkodjunk és dolgozzunk azon a helyen, ahova az Isten rendelt bennünket. Ne tespedjünk el a szabadulás, a Krisztus-várás állapotában.

Az apostol, aki missziói munkája közben sátorkészítésből látta el magát, nem abban „példa”, hogy dolgozott, hanem abban, hogy nála a következetes és kitartó igehirdetői szolgálat egyensúlyban volt a mindennapok terheinek felvállalásával. Az apostol arra példa, hogy miként valósult meg életében a „két világ polgárságának” egészséges egyensúlya

Két világ állampolgáraiként tartsuk meg mi is ezt az egyensúlyt, hogy itteni jólétünk ne feledtesse el velünk az igazi célt, ugyanakkor a megígért és vágyott célra figyelés közben ne hanyagoljuk el itteni feladatainkat és küldetésünket. Ámen.

Elhangzott 2020. október 12-én a Kossuth Rádió Erős vár a mi Istenünk! című műsorában.