A Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelőjével a Menő reformáció mottóval országot járó – és a büki Szélrózsán is felettébb látogatott – autóbusz belsejében futottunk össze.

Prőhle Gergely: Én csak gratulálni tudok az új Szélrózsa-csapatnak ahhoz, hogy ilyen sikerrel tudták megnyerni az ügynek a tizenéves korosztályhoz tartozókat. Nagyszerű, hogy a fiatalok ilyen nagy számban képviselik gyülekezeteink ifjúsági csoportjait, egyházi iskoláink diákjait. A sikerhez szerintem nagyban hozzájárult a jó helyszínválasztás is, az, hogy itt, Bükön viszonylag kis területen voltunk együtt. Átlátható volt az egész, könnyű volt elérni a programok helyszíneit. És persze telitalálat volt a mottó, illetőleg a korszellemre is reagáló igei mondanivaló. Úgyhogy – szerintem – klassz volt az egész. 

Az ez év tavaszán nyugállományba vonult Gáncs Péter még elnök-püspökként felügyelte a büki Szélrózsa előkészületeit. De kíváncsiak voltunk a véleményére már csak azért is, mert ő azon kevesek közé tartozik, aki – különböző minőségben – eddig valamennyi Szélrózsán részt vett.

Gáncs Péter: Bizony, most már elmondhatom, hogy mind a tizenkét találkozón jelen voltam. És ahogyan én látom, a generációváltás zökkenőmentes: flottul működött a szervezés. És miközben a találkozó egyfajta „családi bulivá” nőtte ki magát, örömteli, hogy jött egy új hullám. A talán minden korábbinál nagyobb számban jelen volt középiskolások – reménység szerint – biztosítják majd az utánpótlást. Örültem, hogy az igehirdetések után voltak bibliakörök, s hogy számos más program is megnyugtathatta az aggodalmaskodókat: nem vész el a lényeg. A Szélrózsa továbbra sem csupán egy felszínes buli.

A büki találkozót ugyan az immár „presbitériumnak” nevezett csapat szervezte (tagjai időről időre Evangélikus Élet című lapunkban is megszólaltak), ám – mint minden nagyobb közegyházi rendezvényt – a háttérben a Szélrózsát is egyházunk adminisztrációs központja, az országos iroda felügyeli. Igazgatójának, Krámer György lelkésznek a véleményét a találkozót követő napon rögzítettük.

Krámer György: Felemelően jó érzés volt részt venni az idei Szélrózsán. Amit a megfiatalodott vezetőség, a presbitérium célul tűzött ki, azt sikerült megvalósítaniuk. Az egyik cél a fiatalabb – főként a középiskolás – korosztály megszólítása volt, a másik pedig természetesen az, hogy a programban meghatározó legyen az ezt a korosztályt megszólítani tudó tartalom. Azt gondolom, hogy a fiatalok meg is találhatták a nekik szóló üzeneteket. Ráadásul a helyszín megadta azt a lehetőséget, hogy sokat legyünk együtt, hogy sokszor élhessük át azt, hogy mi egy komoly közösség tagjai vagyunk. De talán még ennél is fontosabb volt megtapasztalni, hogy egy kifejezetten egészséges közösség tagja lehet az, aki eljön a Magyarországi Evangélikus Egyház ifjúsági találkozójára. Számomra sokat jelentettek az áhítatok, illetve a délelőtti lelki programok.

Összességében én nagyon jó Szélrózsát láttam. Úgy éreztem és úgy tapasztaltam, hogy áldás volt ezen a néhány napon. Hálás vagyok azért, hogy ott lehettem, és köszönöm mindazoknak, akik sokat dolgoztak azért, hogy ez a Szélrózsa így sikerüljön.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 31–32. számában jelent meg 2018. augusztus 12-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.