Pénteken reggel még félig álmosan, félig izgatottan kezdődött a nap Piliscsabán. A nyitó áhítatot dr. Pángyánszky Ágnes egyetemi lelkész tartotta, aki Ez 47,1-13 alapján arról beszélt, hogy milyen fontosak az olyan pillanatok, amikor a lelkünk „rezonál” Istenre, amikor megérez valamit az ő közelségéből. Az Istennel való kapcsolatunkban a lelkünk olyanná válik, mint a patak Ezékiel látomásában: élő és eleven lesz, nem szárad ki többé.

A bencés szerzetesi lelkiséget dr. Dejcsics Konrád szerzetes, a pannonhalmi gimnázium tanára mutatta be, valamint szentektől és egyházatyáktól idézett részletekkel segítette az elmélyülést. A hallgatók megtudhatták tőle, hogy a szerzetesek a világtól távol, „a sivatagban” tudják a leginkább megélni istenkapcsolatukat. Ez az elvonulás nem az erős hitűek kiváltsága, hanem sokkal inkább a hitgyakorlás egyéni sajátosságainak figyelembe vétele. A Jézus Krisztusban kapott szabadságot szintén igyekeznek a mindennapok során is gyakorolni, ez elsősorban a világtól való lelki függetlenséget jelenti számukra. A bencések lelkigyakorlatában az imádság is kitüntetett helyen szerepel.

Délután az evangélikus és a református lelkiséget ismerhették meg a hallgatók. Előbbit Lázárné Skorka Katalin mezőberényi evangélikus lelkész mutatta be előadásában. Röviden ismertette a gyülekezet helyzetét, illetve azt a folyamatot, ahogyan a sorozatos kudarcok után a közösség mégis növekedésnek indult. A lelkésznő szerint a gyarapodást egyedül Isten adja, hiába próbált meg minden emberileg tőle telhetőt, semmi nem segített. Viszont ahol az élő ige elhangzik, ott az embereket megérinti Jézus Krisztus, sokszor akár teljesen váratlanul is. Az evangélikus lelkiséghez az ige hirdetésének elsődlegessége mellett hozzátartozik a reformátori lelkület is. A lelkésznő azt a jó tanácsot adta a teológushallgatóknak, hogy tanulják meg kívülről az Ágostai Hitvallást, mert így mindig a szemük előtt tartják majd, hogy mit jelent evangélikusnak lenni.

A Károli Gáspár Református Egyetem spirituálisa, Bölcsföldi András már ismerősen mozgott a teológushallgatók körében, hiszen sok evangélikus alkalmon részt vett, illetve maga is a református lelkészjelöltek lelki életéért felelős. Prezentációjából kiderült, hogy a református teológushallgatók lelki- és közösségi élete is nagyon gazdag, a hétközbeni alkalmak, és a legáció mellett még külföldi tanulmányi utakra is eljuthatnak. A református egyetem életének bemutatása után Bölcsföldi András személyes hitvallását is megosztotta a hallgatókkal, amit a II. Helvét Hitvallásból vett „hiszesz” szóval lehetne összefoglalni. Ez annyit tesz, hogy „hitelesség, személyesség és szeretet”. A lelkipásztor saját lelkiségét e köré a három tulajdonság köré építi, ezt igyekszik a mindennapokban is megvalósítani. Bölcsföldi András az előadás mellett esti áhítattal is szolgált, amelyben a Zsidókhoz írt levél záróáldásának gazdag üzenetét hirdette a hallgatóknak a jóra való készségről, Isten akaratának teljesítéséről és Isten életünkben való munkálkodásának megismeréséről.

A péntek este kötetlen formában folytatódott, a hangulatról a hallgatói önkormányzat közösségi játékkal gondoskodott.

Szombaton a hallgatói fórum után egy közös úrvacsorai istentisztelettel zárult a program, melyen dr. Varga Gyöngyi végezte az igehirdetés szolgálatát. Az istentisztelet liturgiája zárta le a lelkiségről szóló témát egy szimbólumokban gazdag víz-liturgiával, amely által keresztségünkre emlékezhettünk és hálát adhattunk, hogy Isten gyermekei lehetünk.