Emlékszem az első futókísérletemre. Felvettem a sportcipőm, a legsportosabb ruhámat és nekivágtam, ahogy a nagykönyvben megíratott, a 400 méteres pályának…Körülbelül másfél kör után szúrt az oldalam, és igyekeztem a pulzusomat a normál szintre csökkenteni, majd újból nekivágtam. Nem mondom, hogy két hét alatt élsportoló lettem, sosem voltam és nem is leszek az, de azzal az első néhány kísérlettel visszakúszott a sport az életembe. Az az érzés, amikor az első öt kilométeremet lefutottam megállás nélkül – megfizethetetlen. A túrázás, a gyaloglás, az úszás, és az első két kilogrammos súlyzó, majd Gyula bácsival, iskolai testnevelő tanárunkkal az első alkalom, amikor megkerültük a Balatont biciklivel, rávilágított: végül mégsem az izmaim lettek hálásabbak, hanem a lelkem. Mert miközben sportoltam, kikapcsolódtam, Istennel beszélgettem és emellett emberekkel ismerkedtem még – még akkor is, ha a magányos futók táborát gyarapítom. Akarva-akaratlanul beszélgetések alakultak ki, szóba került a hitem, a „munkám”, és már ott is voltunk a lényegnél: Jézusnál. Nem kellett Jézus feliratú pólót viselnem, sem papi civil ruhában megjelennem egy teremben ahhoz, hogy előbb-utóbb kilyukadjunk a hit témakörénél. Miközben a testünket megpróbáltuk karban tartani, a lelki karbantartás is szóba került.

Ezért is kaptam fel a fejem, amikor egy ritka programról értesültem. Érden került sor a Ready-set-go (Felkészülni, vigyázz, rajt!) elnevezésű programra, amelyet az ECSU (European Christian Sports Union – Európai Keresztény Sportolók Egyesülete), az International Sports Coalition (Nemzetközi Sportolók Koalíciója) és a Magyar Evangéliumi Szövetség (Alianz) támogatásával szerveztek meg. Egy kétnapos képzésre hívták mindazokat, akik a hitüket és a sportot összekapcsolva szeretnének elérni embereket, hogy ők is Jézus tanítványai legyenek. A képzést Terry L. Lingenhoel (USA, az Érdi Baseball és Softball Klub elnöke és vezetőedzője, a 25 éve Magyarországon élő és szolgáló baptista presbiter), Kate Randel (Nagy-Britannia, a CIS Keresztények a Sportban Szervezet szolgálója Nagy-Britanniában és Zimbabwéban, eredetileg testnevelő tanár), Greg Morgan (Nagy -Britannia, az ECSU elnöke, profi sportoló, jelenleg krikettezik) vezették. A körülbelül 25 résztvevő több országból (Románia és Szlovákia is jelen volt), több felekezetből (református, baptista, pünkösdi testvérek, evangélikus) érkezett és mind különböző módon kapcsolódtak a sporthoz. Volt közöttünk edző, aktív sportoló, hobbiból futó, sportrendezvények szervezője, lelkészek és laikusok.

A program szombat reggeltől vasárnap délig tartott, előadásokkal, kiscsoportos és párban történő beszélgetésekkel. Vasárnap szemináriumok közül lehetett választani és legvégül országonként gondolkodtunk arról, hogyan tovább mindazzal az információval, amit itt összegyűjtöttünk. Az alap egy statisztika volt, amely azt a célt szolgálta: melyek az embert leginkább érdeklő  dolgok. A zene, a képzőművészet, a vallásgyakorlás mellett toronymagasan vezetett a sport, ami az emberek mintegy 80 százalékát érinti, vagy azért, mert aktívan részt vesznek benne (ide tartozik egy jó séta vagy a túrázás, a gyerekjátékok), vagy azért mert nézi. A sport az a terület, ahol spontán módon ismerkedhetünk meg emberekkel, hatással lehet az életünk rájuk, miközben a sport és a játék örömét közösen éljük át. Közösség épül, beszélgetések alakulnak ki, szavakkal vagy azok anélkül is bizonyságot tehetünk arról, aki életünk alapja: Jézus. A kétnapos program során beszélgetéseken és játékon keresztül cseveghettünk arról, hogy hol is a helye és lehetséges helyszíne a sportmissziónak, pontosan mit is jelent ez és hogyan is kell csinálni. Tizenkilenc olyan területet vázoltak fel, ahol lehetséges: a gyerektáborok, a célzottan sporttáborok, a családi napok, a profi csapatok lelki gondozása, az edző, mint mentor, a civil fesztiválok keresztény sportprogramjai és így tovább. Beszéltünk a csapatmunkáról, az összefogásról, a gyülekezetekhez való kötődésről, az anyagiak megteremtéséről, egy szervezőcsapat összeállításról, forrásokról, illetve hogy milyen játékok, programok vannak a tarsolyunkban. A honlapon 440 oldalas anyag van fent videókkal, kész programokkal például gyerektábor leírásokkal, ahol megtalálhatunk mindent, ami szükséges az áhítatoktól a játékokig. Sajnos most még csak angolul, de hamarosan a magyar fordításnak is nekikezdenek.

Hazatérve azon gondolkodtam: vajon hányan vagyunk, akiket evangélikus berkeken belül összeköt a hit és sport szeretete? Milyen alkalmak vannak gyülekezeteinkben, egyházunkban, ahol a sport, mint missziós eszköz már megjelent és megvalósult? Vajon milyen történeteink vannak arról, amikor az ember gyanútlanul elment futni, túrázni, focizni és hitbeli beszélgetések alakultak ki? Vannak-e edzők, sportolók, testnevelő tanárok közöttünk, akiknek fontos a hitük továbbadása is, és esetleg lehetne beszélgetni velük sportról és Istenről? Ki és milyen sportot űz szívesen? A kérdések nyitva állnak, a válaszokra őszintén kíváncsi vagyok, talán nem csak én: lelkeszno@gmail.com .

A programról bővebben a honlapon (www.readysetgo.ec) lehet informálódni, vagy email-en keresztül is szívesen beszámolok a benyomásaimról vagy adok további információt.

A szerző lelkész Kiskőrösön.