Felmenőktől kapott indíttatással

Felmenőktől kapott indíttatással

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Galambos Ádám, fotó: Magyari Márton
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház egyes intézményeiben szolgálatot végzőket kérdezünk indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Urbán Ágnessel, a budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnázium magyar–angol szakos tanárával felelevenítettük az iskola újraindulásának időszakát, tanári hivatásról, gyülekezetről, szolgáló életről beszélgettünk.

– Szinte a gimnázium újraindulásától, 1993 januárjától dolgozik itt. Mit jelentett a rendszerváltás idején evangélikus intézményben tanítani?

– Ezt az eufóriát már a fasori gimnáziumban is átéltem, ugyanis annak újraindulásakor az ottani tanári kar tagja lehettem. A Deák téri iskola újranyitásakor még a mostani Aranytíz Kultúrházban tartottuk az órákat. Először iskolatitkárként kezdtem el itt dolgozni, akkor ugyanis nem volt betöltetlen tanári állás. Mivel Schulek Mátyás igazgató mellett iskolatitkárként én tudtam a legtöbbet az intézmény ügyeiről, ezért a következő évtől már igazgatóhelyettesként is szolgáltam. Az iskolai feladatok ellátása mellett az önkormányzathoz jártunk tárgyalni, berendeztük az osztálytermeket, bútorokat vásároltunk. Nagyon érdekes időszak volt…

– Az építkezés nemcsak tárgyakra terjedt ki, hanem a lelkiségre is.

– Először valóban a tantestületünket kellett kialakítanunk. Ismerősöket, főleg evangélikus pedagógusokat szólítottunk meg, és invitáltuk őket a tanári karba. Visszatekintve is örömmel tudom mondani, hogy nagyon jó munkatársi közösségünk lett. Az államosítással a hagyományok is évtizedekre megszakadtak, így újra kellett gondolnunk és ki kellett alakítanunk egy rendet, amiben tükröződik a szellemiségünk. Havas Gáborné, Piroska néni az államosítást megelőzően az iskola növendéke volt. Újraindult iskolánkban ő tanárként nemcsak oktatott, hanem a régi iskolai szokásokról is beszámolt. Több régi hagyományt átemeltünk, néhányat újragondoltunk. Kitaláltuk például, hogy miként tartsuk az áhítatainkat, hogyan nézzen ki az évnyitó és az évzáró ünnepségünk. Kezdetben nem volt még iskolalelkészünk, az ilyen jellegű szolgálatokat egy ideig hitoktatóink látták el. Külön kiemelem Pintér Károly lelkészt, aki mindenkivel tudott érdemi időt tölteni.

– Közel harminc év távlatából miként értékeli, megvalósult a cél, amiért újraindult az iskola?

– „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek” (Mt 6,33) – ez iskolánk egyik jelmondata. Mi ezt át is éltük! Arra törekedtünk, hogy megszólítsuk az evangélikus tanárokat, tanítsuk és neveljük a diákokat. Az, hogy az ország egyik első iskolája lettünk, már csak ráadás.

– Honnan kapott indíttatást a tanári pályához?

– Felmenőim is tanárok. „Ágostai hitvallású tanító” – már tanárként olvastam dédapám sírfeliratát, és meghatódtam. Apai nagymamám a kőszegi leánynevelő intézetben tanított. Az a szellemiség is meghatározó a számomra. Az előző rendszerben a fóti Evangélikus Kántorképző Intézet volt az evangélikus fiatalok találkozóhelye. Tanár szakos egyetemistaként már akkor megbeszéltük többekkel, hogy egyszer majd egy evangélikus iskolában együtt fogunk tanítani. Áldás, hogy ez megvalósulhatott! A mai világban, azt hiszem, sokkal jobb, töltekezőbb gyermekekkel foglalkozni, mint felnőttekkel…

– A tantestület mellett a Deák téri gyülekezetnek is tagja.

– Huszonöt éven keresztül voltam a gyülekezet presbitere. A presbiteri szolgálatban mindig beszámoltam az iskola életéről. Igyekeztem az életem szakaszainak megfelelően aktívan bekapcsolódni a közösség életébe. Mi indítottuk el a baba-mama kört. Ma is a felolvasók között vagyok; ha külföldi vendégek jönnek, akkor örömmel tolmácsolok, és vezetem őket. Osztályfőnökként a kereső diákokat igyekeztem a gyülekezetbe invitálni, a gyülekezeti közösség és a diákok között kapcsot kialakítani. Férjemmel együtt a Lutheránia énekkar tagjai vagyunk, valamint a Bach-hét szervezésében is aktív szerepet vállalunk.

– Mit jelent az ön számára evangélikusnak lenni?

– Soha nem titkoltam, sőt mindig megvallottam tanítványaim előtt is a hitemet. Akármilyen témáról esik szó, ha mód van rá, elmondom, mit mond róla a Biblia. Arra törekszem, hogy tanárként és a mindennapokban is hiteles ember legyek. Amit mondok, azt élem – ez összefügg az istenhitemmel.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 29–30. számában jelent meg 2019. július 28-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!