Többen leírták már, hogy a koronavírus-járvány hozta helyzetben lelkészek és gyülekezetek milyen kreatív megoldásokat hoztak létre az evangélium továbbítására és a sokoldalú kapcsolattartásra. Úgy tűnik, ez a kreativitás nem tűnt el a szigorítások enyhülésével, hiszen a pécsi gyülekezet tanévzáró bringás istentiszteletet tartott a Malomvölgyi tó partján, majd rendhagyó erdei istentisztelet meghirdetésére került sor.

„A különlegességét nem a liturgia, hanem a környezet adja: Isten legszebben megalkotott katedrálisában gyűlünk össze a szabad ég alatt. A fűben ülve, és a kilátásban gyönyörködve tapasztalhatjuk meg kicsit, hogy milyen lehetett azoknak a tanítványoknak, akiket Jézus külön felvitt egy magas hegyre, és ott voltak együtt a Mesterrel” – írta Hajduch-Szmola Patrik a gyülekezet levelezőlistáján.

Bizonyára többen imádkoztak az esőmentes időjárásért, de ekkora forróságra senki se számított. Árnyat ígérő felhők csak a messzi horizonton mutatkoztak, és a bő kéttucatnyi elszánt vállalkozó a kilátóhoz érve talált annyi árnyékot, hogy kényelmesen elhelyezkedjen a hozott takarókon. Egy szűk árnyéknyi hely az igehirdetőnek is jutott, aki a közös éneklés után Mt 15,29-38 alapján kezdett beszélni.

„A hegy, mint olyan fontos hivatkozási alap az egész Bibliában, de az evangéliumokban is. Jézusról tudjuk, számtalanszor választotta a hegyet az egyedüllétre, a töltekezésre, és nem kell különösebben magyarázkodni, hogy miért: mert ez a legszebb oltárkép, ami csak lehetséges. – mutatott körbe a lelkész. – Itt minden a helyén van és többek leszünk ettől. Aki pedig feltöltődik, az más emberré lehet, és van mit továbbadnia. De Jézus nem sokáig maradt egyedül a hegyen, mert a vele való találkozás lehetőségének vonzereje van. Mi azt gondoljuk, hogy mi indultunk fel a hegyre, de a Jézussal való találkozás már elő van készítve számunkra, ő vár bennünket. Azért, hogy adjon – akár a lelki táplálékon is túl. Itt a megvendégelés elmarad a kínálkozó tűzrakóhely ellenére, – sajnálkozott a lelkész. – de a vele való találkozás adott most is az úrvacsorában, ami hamarosan kiosztásra kerül a járványügyi szabályok betartásával.”

A gyerekek áldást kaptak. Az istentisztelet végeztével a jelenlévők annak adtak hangot, hogy ebből az alkalomból hagyományt kellene teremteni – és már sorolták is a lehetséges helyszíneket. A találkozás kötetlen beszélgetéssel, az elemózsiás zsákok kibontásával folytatódott, majd a még mindig tartó forróságban indultunk vissza a parkoló, a város felé.