Nem is lehet ez másként, hiszen a szerző evangélikus lelkész testvérbátyja – ha közvetve is – éppen a forradalom bukásának, a kommunista rezsim megerősödésének következtében vesztette életét.

Idézzük a nagyon szép és nagyon keresztyéni előszó néhány sorát: „Az öröm és a gyász ünnepe. Az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulója. Ezt is megértük: a szabadságharcban részt vevők közül sokan élnek, és eljöttek. Ezüsthajjal, bottal botladozva, unokáik karjába kapaszkodva. A hűségesek. Akik ott voltak az orosz tankok ágyúcsöve előtt, harcoltak, megsebesültek, sötét börtönökben raboskodtak. Hosszú esztendők után szabadultak, hogy örök megaláztatás legyen további életük. Nem tagadták meg a forradalom egyetlen percét sem. Büszkék október 23-ra: először önmagunk voltunk, ölelkező ország, újjászületett nemzet! Ránk mutatott Isten ujja: Mutasd meg, kicsi nép, bátorságod, fiatal erőd. És Dávid fölkelt a gyűlöletes Góliát ellen, és veszítve győzött.”

A megszólalók, a megszólaltatottak mindegyikét nem sorolhatjuk fel itt. Az egykori főszereplők közül említsük most meg Rácz Sándort, az egykori Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökét, továbbá a legendás Pongrátz Gergelyt és Obersovszky Gyulát, valamint Karátson Gábort, az író-képzőművészt, a forradalom egyik fontos alakját.

A kevésbé ismert egykori forradalmárok közül feltétlenül megérdemli figyelmünket és szeretetünket A hit kapaszkodói címet viselő fejezetben megszólaltatott, az interjú előtt névtelen hősnőnek számító egykori vöröskeresztes nővér, Székelyné Sebestyén Mária. Az evangélikus családból származó, sokat szenvedett asszony a kérdésre, honnan volt lelkiereje ahhoz, hogy kibírja a megpróbáltatásokat, így válaszolt: „Nekem az istenhit adta a legnagyobb erőt. Egyre többet, ahogy szaporodtak a keresztek a vállamon. Az én generációm (1935. február 28-án születtem) megedződött a hosszú, nehéz évek alatt, megtanultuk kibírni, elviselni a dolgokat.”

Az interjúcsokor vagy inkább ünnepi interjúkoszorú egy másik, ugyancsak nagyon szép, az evangélikus vonulatba tartozó fejezetével, amelynek címe Szolgálat Isten nevében, az október 16-i 41. lapszámban találkozhattak az Evangélikus Élet olvasói. A kérdezett, Pátkai Róbert püspök 1956 után magyarul és angolul szolgálta London s egész Anglia evangélikusságát, a hitéletet és a kultúrát egyaránt.

Ha már a kultúra szót említettük, kulcsfontosságúak a gyűjteménynek azok a darabjai is, amelyekben muzsikusok és tollforgatók szólaltak meg: Balassa Sándor, Szabados György és Szokolay Sándor zeneszerzők, illetve Nagy Gáspár és Vas István költők, valamint Pomogáts Béla irodalomtörténész. Közülük különösen Vas István vallomása jelent igazi megrendülést, aki Az új Tamás című, biblikus hátterű, nagy ívű versének keletkezéstörténetét osztotta meg az olvasókkal. Ez a költemény sokkal kevésbé ismert, mint számos, történelmi szempontból jelentős, szerényebb formakultúrájú ötvenhatos „verssláger”, de maradandó és felejthetetlen. A kételynélküliség pillanatának döbbenetes ábrázolása, amikor Jézus hitetlenkedő, majd megbizonyosodó tanítványának, Tamásnak, az Ikernek a maszkjában lép elénk a költő:

Szép felismerés ez a megvilágító erejű párbeszéd s ez a költemény azok számára, akik Vas Istvánban sokszor csak a Kádár-érában kompromisszumokra kész, óvatos polgár poétát látták. Ez az arc viszont a Cambridge-i elégia halhatatlan költőjéé!

Az Arcok örökidőben kötet joggal nyerte el az 1956-os Emlékbizottság, továbbá Hódmezővásárhely Önkormányzata és a Béres Alapítvány támogatását, hiszen megjelenése a hatvanadik évforduló egyik legméltóbb és leghitelesebb momentuma. A korhű és sokatmondó címlapot pedig a szerző fiának, Fenyvesi Róbertnek köszönhetjük.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 47. számában jelent meg, 2016. november 27-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.