A szerzők és tizenkét beszélgetőtársuk közös munkájaként napvilágot látott kötet egyik tiszteletpéldányát karácsony előtt vatikáni audiencián nyújtották át az éppen nyolcvanesztendős római katolikus egyházfőnek, aki így köszönte meg az ajándékot: „Imádkozom a magyar nemzetért.” A pápa az egyik példányt kézjegyével is ellátta, s ezt Solymári Dánielék jótékonysági árverésen szeretnék „közkinccsé tenni”. Mégpedig azért, hogy a közreadott könyvnek legyen egy olyan „csatornája” is, amely ebben a formában is közvetíti a pápai üzenetet: a perifériára szorultak iránti aggodalmat – emelte ki a teológiát is végzett publicista, Solymári Dániel a Vatikáni Rádió magyar adásának 2016. december 22-i műsorában.

A P. Vértesaljai László jezsuita szerzetes vezette műsorból kiderült, hogy a Solymári–Pallós ötletgazdapáros szerette volna rögzíteni a rendhagyó – ha úgy tetszik: formabontó – pápai megnyilatkozásokat. Majd amikor azon tanakodtak, hogy ezt konkrétan miként tegyék, arra jutottak, hogy reflektáljanak inkább általuk kiválasztott honi gondolkodók a pápai megnyilatkozásokra.

Róma püspöke – 2013. márciusi megválasztása óta – nagyon sok beszédet mondott. A szerzőpáros szorgalmasan rögzítette az érdekesebb mondatokat, azután a pápai homíliákból, interjúkból, megnyilatkozásokból megpróbálták kiemelni a meghatározókat, majd ezeket tematizálták. Így kristályosodott ki tizenkét téma a gazdaságtól a bioetikáig, a világegyháztól a migrációig, és ezekhez választottak tizenkét interjúalanyt.

A pápakönyv Oláhnéval, Jolánnal, a monori szegénytelep roma származású lakójával kezdődik. A szerzők úgy gondolták, hogy a kötet – ha úgy tetszik, a pápai program jegyében – a röghözkötöttségből, a perifériáról induljon el. Azt a nyomortelepen született asszonyt kérdezve elsőként, aki életével hitelesen reprezentálja a világ egyébként jelentős részének a helyzetét. Őt a sorban – egy sajátos ívet rajzolva – Bagdy Emőke pszichológus, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, Köves Slomó vezető rabbi, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Vizi E. Szilveszter orvos-farmakológus, az MTA korábbi elnöke, Farkas Beáta közgazdász, Haranghy Csaba, a Fővárosi Vízművek vezérigazgatója, Tulassay Tivadar gyermekorvos, nefrológus, Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke követi, és a Beer Miklós váci katolikus püspökkel való beszélgetés zárja a kötetet.

A Vatikáni Rádió említett műsorában Solymári Dániel ekképp foglalta össze szándékukat: „A cél az volt tehát, hogy reflektáljunk magyar szemmel Ferenc pápa gondolataira, és próbáljuk segíteni a honi olvasó számára a megértést és a közös gondolkodást. Ez a könyv egy közös gondolkodás, egy képzeletbeli kerekasztal, amely körül tizenketten ülnek, középen pedig Ferenc pápa áll.”

A Ferenc pápa útján – 21. századi beszélgetések című kötetben A látható egység felé címmel kapott helyet a Fabiny Tamás evangélikus püspökkel készült interjú. Az alábbiakban ebből idézünk.

– Az ökumené, keresztény egységre törekvés kapcsán a pápa tovább is megy: „Tudatára ébredünk annak, hogy nem tekinthetjük úgy az egyházban a megosztottságot, mint egyfajta természetes jelenséget. A mi megosztottságaink megsebzik Krisztus testét. Krisztust nem lehet szétszakítani!” Az irgalom egyháza című művében pedig félreérthetetlenül így fogalmaz: „Mi magunk szaggatjuk szét az egyházat!”

– Egyetértek! A felelősségünk közös. Ami a reformáció vagy éppen a trentói zsinat során történt, illetve ami az úgynevezett evangélikus hitvallási iratok néhány mondatában áll, az nem más, mint egymás kölcsönös kiátkozása. A katolikusok kárhoztatták a protestánsokat, és fordítva. Ezek rendkívül súlyosak voltak, ám ennek visszavonása megtörtént 1999. október 31-én a megigazulásról szóló közös nyilatkozat evangélikus és római katolikus részről való aláírásával. Mindannyiunknak tenni kell azért, hogy ez ne maradjon meg az adminisztratív gesztusok szintjén. Minden szakadás fájdalmas, ahogyan minden szakítás is. Az egyház azonban mégsem csupán egy szakmai szervezet. Ez valóban és túlzás nélkül Krisztus testének szétszakítása. A kifejezés, hogy az egyház Krisztus teste, Pál apostoltól ered. Ha így értjük az egyházszakadást, akkor kétségtelenül Krisztus testén okozunk további sebeket. És ezek a sebek fájnak, de nemcsak nekünk, hanem mindenekelőtt Krisztusnak. Az iránta érzett szeretetünk, felelősségünk kérdése, hogy ezeket a fájdalmakat fokozzuk vagy enyhítjük. A szakadásokat ne súlyosbítsuk, hanem inkább közeledjünk egymáshoz. Ha az egységről nem általában, hanem Krisztus testének összefüggésében beszélünk, akkor organikus és misztikus relációba helyezzük a kérdést, ami új távlatokat nyithat.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 3. számában jelent meg, január 22-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.