– Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg a tizenkét izgalmas interjút tartalmazó Ferenc pápa útján – 21. századi beszélgetések című kötet. Honnan jött az ötlet, hogy különböző felekezetű és gondolkodású embereket kérdezzetek Ferenc pápa kijelentéseiről?

Solymári Dániel: – Egyszerűen kíváncsiak voltunk Ferenc pápára, akinek szemfelnyitó kijelentései a megválasztása pillanatától nagy érdeklődést váltottak ki világszerte. Szerzőtársammal, Pallós Tamással úgy gondoltuk, hogy érdemes lenne ezeket összegyűjteni. De nem akartunk egy újabb pápai füves könyvet szerkeszteni. Nyílt diskurzust, egy képzeletbeli kerekasztalt képzeltünk el, ahol a pápa személyéről beszélgetünk és gondolataira reflektálunk az adott témákra kiválasztott interjúalanyokkal.

– A beszélgetőkönyv olyan ökumenikus nyitottságot is mutat, amire érdemes külön is kitérni. Evangélikus, katolikus és zsidó felekezetek képviselői Ferenc pápa gondolataira reflektálnak. Milyen érzés volt „wittenbergi katolikusként” részesévé válni ennek a nyílt diskurzusnak?

Fabiny Tamás: – Evangélikusként megtisztelő volt ebben a kötetben szerepelni. Nagyon jó, hogy folyik egy, Ferenc pápa gondolataira reflektáló beszélgetés. A reformáció 500. évfordulója is lehetőséget ad arra, hogy a reformációról közösen gondolkodjunk és emlékezzünk. A lundi találkozónak is az volt az egyik megállapítása, hogy ne ünnepeljük a reformációt – hiszen a szakadást nem ünnepelni kell –, hanem emlékezzünk. A számos nyelvre lefordított Szembenállástól a közösségig dokumentum is azt célozza, hogy közösen beszélgessünk a reformáció koráról. Püspöki székfoglalómban is kitértem arra a kérdésre, hogy beszélgető egyház tudunk-e lenni. Az ökumené kapcsán gondoljunk az emmausi tanítványokra. Ők csüggedten, fáradtan beszélgetnek egymással és csak lassan döbbennek rá, hogy a beszélgetőtársuknak szegülő különleges vándor nem más, mint maga Jézus. Ez az ökumenikus párbeszédnek is a lényege! Zarándoklaton vagyunk, zarándokként vándorolunk, egymással is beszélgetünk, de az igazi csoda, hogy maga Jézus is bekapcsolódik ebbe a beszélgetésbe.

– Hogy látod Ferenc pápa ökumenikus nyitottságát?

Fabiny Tamás: – Az új ökumenikus modell – a zarándoklat – éppen Ferenc pápához fűződik. Walter Kasper bíboros azt írja, hogy Ferenc pápa szakított a hagyományos, koncentrikus körökkel leírható ökumenikus modellel. Abban középen Róma volt, majd azon kívül voltak a többi felekezeti és egyházi jellegű közösségek. Ez egy legitim modell, de abszolút Rómát teszi központtá. Ferenc pápa azt mondja, hogy ezt egy zarándok-modellel kell felváltani, ami nem ennyire statikus, hanem az Isten vándorló népének a lenyomata. Ő felismerte, hogy az úton lévő egyház részei vagyunk. Amennyiben ez a zarándoklat nemcsak az egymáshoz való közeledést, hanem – lelki értelemben – a Jézussal való találkozást is jelenti, akkor ez jó ökumenikus lehetőséget rejt.

– Maga a kötet nemcsak ökumenikus, hanem – a felvetett témáknak is köszönhetően – társadalmi körképet is ad. Többek között kiváló orvosokkal, közgazdászokkal, filozófusokkal is készültek interjúk. A mai magyar publicisztikában sokszor éles kritika fogalmazódik meg Ferenc pápa kijelentéseivel szemben, a kötetben – bár vannak ellenvélemények –, mégis, alapvetően egy gondolkodókörről beszélhetünk.

Solymári Dániel: – A kötetben többször is előfordul, hogy a vélemények ütköznek. Ez nem véletlen, szándékunk volt, hogy amennyire lehet, a legszélesebbre nyissuk az „ollót”. A kötet célja nem a Ferenc pápával kapcsolatos kritikátlan bólogatás volt. Az egyik interjúban szó szerint az olvasható, hogy „ha szabad így fogalmaznom: a tévedhetetlen tévedett”. Fontosnak tarom ezeket az ellenvéleményeket, sőt, azt gondolom, éppen Ferenc pápa volna az, aki a legélesebben tiltakozna az ellen, hogy egy homogén közösség beszélgessen egyfajta szellemi elefántcsonttoronyból azokról a véleményekről, amelyeket ütköztetni kellene. Ahogy Fabiny Tamás püspök úr említette a zarándokút fogalmát, ugyanúgy a kötet is egy valóságos utat fejez ki. A könyv szereplői, ha a pápával nem is értenek mindenben egyet, de azonosulnak azzal a pápai programmal, hogy a vita nemcsak lehetséges, hanem szükségszerű formája a dialógusnak. Ez természetesen csak akkor valósulhat meg, ha a cél nem a másik ellehetetlenítése, hanem a meghallgatás, a megértés és a jobb együttélés keresése.

– A Ferenc pápa megnyilvánulásai által kiváltott társadalmi párbeszédre mennyire nyitott a mai magyar egyház?

Fabiny Tamás: – Nagyon fontos a párbeszéd! Magam is – a lundi ökumenikus gondolat eszméjével azonosulva – úgy gondolkodom, hogy több az, ami összeköt, mint ami elválaszt minket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne kellene arról is beszélnünk, ami elválaszt. Ilyen például a közös úrvacsoravétel kérdése. Mindig örömmel nyugtázom azokat az alkalmakat, amik az egyház látható egysége felé visznek. Ugyanakkor reálisan kell látnunk azokat az akadályokat is, amik még léteznek. A zsinat görög megfelelője azt jelenti, hogy úton lenni. Azaz az aktuális kérdéseket meg kell vitatni és abból alakul ki – jó esetben – a konszenzus.

Solymári Dániel: – Ma a kormányos nélküli hajótól az egyház megmentőjének képéig terjed a Ferenc pápával kapcsolatos szimpátia vagy antipátia. Amennyiben a katolikus egyház szemszögéből vizsgáljuk ezt, akkor azt gondolom, hogy akik aggódnak, mindezt szeretetféltésből teszik. Ők úgy képzelik el az egyházat, mint egy építményt, amelynek ha az aljából téglákat veszünk ki, és lazítunk bizonyos kereteken, akkor összedőlhet. Nem rosszindulatból mondanak ellenvéleményt, hanem féltik a maguk által elképzelt építményt. A kérdés az, hogyan lehet meglévő gyakorlatokat újragondolni. Ehhez talán segítség, hogy a pápa minden alkalommal felhívja a figyelmet arra, hogy igyekezzünk az irgalmas Isten perspektívájából nézni a másikat.

Fabiny Tamás: – Itt összeér Ferenc pápa és Luther Márton gondolatisága. Luther kérdése az volt, hogy „hogyan találok irgalmas Istent?” Ezt követte a másik kérdése, hogy „hogyan találok irgalmas felebarátot?” Lutherrel kapcsolatban is elmondható, hogy azért féltették tőle az egyházat, mert ő is kihúzta azokat az eresztékeket, amelyek miatt többen azt gondolták, hogy ezáltal megbillen az épület. Protestánsként azt mondjuk, hogy a reformáció átmeneti helyzet. A katolikus reformáció – amint azt Erdő Péter bíboros az ökumenikus imahét megnyitóján is hangsúlyozta – már a Tridenti Zsinaton elkezdődött és hatását a II. Vatikáni Zsinaton is érezhettük. A reformáció abban átmeneti, hogy eljön majd az egység újra. Kasper bíboros azt mondja, hogy a patrisztika és középkor az egység kora volt, a reformációtól a 20. század elejéig a felekezetiesség koráról beszélhetünk, míg a 20. század elejétől az ökumené korszakát éljük. Ő nem mondja, de én merem mondani, hogy valamikor a helyreállított egység kora jön majd el.

– Szembetűnő az az üzenet, hogy az egyházi méltóságok és a világi gondolkodókat megelőzve, a beszélgetőkönyv a monori szegénytelep lakójával, Oláhné Jolánnal indul.

Solymári Dániel: – Abban bíztunk, hogy a kötetben szereplő másik tizenegy beszélgetőtársunk nem fogja nehezményezni ezt a sorrendiséget. Az Oláhné Jolánnal készült interjút először a kötet végére terveztük, majd átgondoltuk, így az ő szavai egyfajta probléma- és kérdésfelvető bevezetéssé váltak. A pápa eszmeiségére is alapozva a láthatatlan többségből indul ki a kötet. Oláhné Jolán jeleníti meg azt valóságot, amely az emberek többségének a valósága. A leginkább mértéktartó statisztikák szerint is ma a földön élő emberek 60–70%-a hasonló körülmények között él, és napi nehézségekkel küzd.

Fabiny Tamás: – Joli néni élre helyezése méltó a meglepetések pápájához. Luther a hivatással kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy az a szolgálólány, aki felmossa a templom kövezetét, ugyanúgy istentiszteletet végez, mint az az érsek, aki az oltár előtt szolgál. Azt gondolom, hogy Oláhné Jolán ugyanúgy méltó arra, hogy Ferenc pápával kapcsolatban megkérdezzék, mint Beer Miklós, Kozma Imre vagy én. Öröm, hogy egyre több ilyen hang van. Ábrahám vendégsége címmel, az irgalmasság jegyében októberben a Szent Egyed közösséggel közösen a Deák téren volt egy közös rendezvényünk. Itt Szőke Péter vezetésével nemcsak konferenciára került sor, hanem közös ebédet is adtunk. Nem tömeges étkeztetés volt, hanem terített asztal köré ültünk. Én egy hajléktalan asszonnyal kerültem egy asztalhoz. Beszélgetés közben valahogy szóba jött a pápa. A hajléktalan azt mondta, hogy „a pápa nagyon jó ember, mert még a hajléktalanokat is szereti.” Másnap Lundban voltam, ahol, amikor Ferenc pápával beszélgettem, említettem neki az előző napi alkalmat, valamint átadtam a hajléktalan néni üzenetét is.

– A kötet nemcsak Ferenc pápa gondolataira reflektáló interjúkötet, hanem sokakat taníthat arra, hogy hogyan érdemes párbeszédet folytatni. Miért fontos Ferenc pápa gondolatiságáról beszélgetni?

Fabiny Tamás: – Ferenc pápa személyében egy olyan emberre tekinthetünk, aki hiteles. Vele kapcsolatban már a protestánsok is fel merik vetni, hogy egy bizonyos fokig az egész egyház reprezentánsának is tekinthető. A Luthernél sokkal diplomatikusabb Philipp Melanchthon úgy fogalmazott, hogy emberi módon még el tudná fogadni a pápát, csak isteni jogon nem. Azt hiszem, hogy most arról van szó, hogy Ferenc pápát számos ügyben elfogadjuk az egyház közös megjelenítőjének. Amit a pápa a menekültkérdésben, a keresztényüldözésekről vagy a hajléktalanok segítése kapcsán mond, az mindannyiunk számára követhető. Ferenc pápa olyan emberien tud keresztény lenni, ami miatt mindannyiunk szívéből szól.

– Mit adott neked személy szerint A Ferenc pápa útján című könyv?

Solymári Dániel: – Ferenc pápával kapcsolatban ma nem kockázatmentes gondolkodni. Nem feltétlenül a személye miatt, hanem azért, mert ha valaki az élet legindiszkrétebb kérdéseit érinti, az nem veszélytelen vállalkozás. Végtelen hála a beszélgetőtársainknak, hogy megtiszteltek minket azzal, hogy vállalták ezt a szellemi kalandot, sőt, a konfrontációt is. A kötet egyik szerkesztőjeként számomra a könyvvel való munka a pápai megnyilatkozások feldolgozásától, vagyis az előkészületektől egy benső út volt. Lelkigyakorlat, szabadegyetem. Öröm volt megtapasztalni, hogy a könyv szereplői komolyan vették a kérdéseket, őszinte és mélyen átgondolt válaszokat adtak.

Ferenc pápa útján – 21. századi beszélgetések

Szerkesztette: Solymári Dániel, Pallós Tamás
A könyvben megszólalnak: Bagdy Emőke, Beer Miklós, Fabiny Tamás, Farkas Beáta, Haranghy Csaba, Heller Ágnes, Köves Slomó, Kozma Imre, Oláh Jolán, Tulassay Tivadar, Várszegi Asztrik, Vizi E. Szilveszter
Athenaeum Kiadó, 2016
ISBN: 9789632936246

Olvasson bele a kötetbe:

beolvasó_Ferenc pápa_48–67.pdf by konyvesblog on Scribd