Elsőként lelkész édesapjáról, Fest Miklósról kérdeztem Fest Attilát. „Édesapám a lelkészi hivatásról mindig azt mondta, hogy Istentől van a küldetés, és ez egész életre szól. Pozsonyban végezte el az evangélikus teológiát szlovák nyelven. Raffay Sándor püspök a szarvasi Újtemplomba helyezte káplánnak, mivel beszélte a szlovák irodalmi nyelvet; emellett német, francia és cseh nyelven is kiválóan értett. Utána Tótkomlósra került, ahol ugyancsak szlovákul és magyarul prédikált. A szarvasi Ótemplomban szolgált ezután, és hittanár is volt, majd Nagybánhegyes volt a szolgálati helye 1953-tól 1980-ig. Innen kerékpárral járt át Magyarbánhegyesre, akár zuhogó esőben, hóesésben is. Akkoriban a lelkészek sorsa igen nehéz volt, de soha egyetlen istentisztelet nem maradt el, apám vállalta a nehéz körülményeket is.”

Mint mondja, előfordult, hogy az édesapjának egy évig nem volt fizetése. „Az állam akkoriban nem adott fizetést a lelkészeknek, és ha az egyházi hozzájárulásokból nem jött össze a szükséges ös ­ szeg, akkor a lelkész fizetés nélkül maradt – magyarázza. – Négyen voltunk testvérek, el lehet képzelni, hogy egy hattagú családnál ez mennyire nem volt egyszerű. Ennek ellenére igazi diakóniai szolgálatot végeztek a szüleim: betegeket látogattak, olyanokhoz kopogtattak be, akiknek nem volt hozzátartozójuk, nekik adtak lelki vigaszt, törődtek velük. Édesanyám hitben járó, mélyen vallásos volt, mint presbiter édesapámat mindenben segítette egyházi munkájában. A személyes életükkel példát mutatva, a keresztény erkölcs alapján neveltek minket.”

Családi példa

Természetes, hogy a lelkész gyermekei a családban keresztény nevelést kaptak, családon kívül azonban az 1950-es években az állam által tiltott tevékenység volt a hitoktatás. Fest Attilának erről is van emléke. „Édesapámat feljelentették, ki is jött hozzánk néhány ember valamelyik »felsőbb szervtől«, hogy megvizsgálják, tanít-e hittant. A tanácselnök annyit mondott, hogy Fest Miklóst hagyják békén, mert ő úgy él, ahogyan a szószéken prédikál. Így aztán édesapámat nem bántották. Pártemberek, más elképzelésű emberek is tisztelték a családunkat, és elfogadták édesapámat, aki példás családapa és férj volt.”

A sportember úgy emlékszik vissza, hogy a szüleik példát mutattak a felebaráti szeretetből, a szegények segítéséből. Mindenkor hálát adtak az Úristennek, életük legnehezebb időszakaiban is, ajkukról mindig csak a hála zengett. „Azt mondták, hogy ha elfogadtuk az Úristentől a jót, akkor a rosszat is zúgolódás nélkül kell elfogadnunk” – teszi hozzá.

A pályaválasztásra terelődik a szó. Fest Attila lelkész szeretett volna lenni, de a családja nem engedhette meg magának azt a rendkívül komoly kiadást, amellyel az ő teológiai akadémiai tanulmányai jártak volna. „Ötszáznegyven forintba került volna havonta a tanulás Pesten, édesapámnak meg nyolcszáz-egynéhány forint volt a keresete hatunkra. Tudomásul kellett vennem, hogy az anyagiak közbeszóltak. Középiskolába sem vettek fel, mert papgyerek voltam, az ötvenes években ez így működött.”

Végül Mezőtúrra került, ahol a kollégium igazgatójának felesége, Varga Olga – maga is református lelkész lánya – intézte el, hogy középiskolába kerülhessen. Gyógyszerésztechnikus lett, aztán Szarvason a mezőgazdasági főiskolán tanult, itt szerzett diplomát.

Kiállás a hitért

„Mezőtúron az iskolában az igazgató egyszer magához hívatott, és azt mondta, hogy nagy hibát követtem el: elárultam, mindenki megtudta, hogy templomban voltam, ami akkor köztudottan tiltott volt. Az igazgató azt tanácsolta, legközelebb azt írjam, ha kérdezik, hogy kémiaszakkörre járok. Én viszont azt mondtam neki, hogy nem tagadom le a templomot, nem szégyellem a vallásomat, kiállok érte, és vállalom a felelősséget. Az igazgató megdöbbent, de elfogadta a döntésemet. Ez bizonyságtétel volt a részemről” – emlékezik vissza.

Felnőttként Fest Attila tevékenyen részt vett egyházunk életében. Presbiter volt a szarvasi ótemplomi, majd az újtemplomi egyházközségben is, később felügyelő. Egyéb tisztségeket is betöltött: nyugatbékési egyházmegyei presbiter, déli egyházkerületi presbiter, végül dr. Harmati Béla püspök ajánlásával zsinati tag is volt.

„Szolgáltam, a magam egyszerű módján segítettem a munkát – vallja. – Gyerekkorom óta figyelem az egyház életét. Itt járt nálunk Káldy Zoltán, Dezséry László, később Harmati Béla püspök is. Látták, hogyan éltünk. A rendszerváltás előtt igen nehéz volt az egyház és a papok élete. Most azt látom, hogy igen jó a kapcsolat az országos egyház és a magyar állam között. Orbán Viktor miniszterelnökre ezért Isten gazdag áldását kérem, és azt, hogy támogassa az Isten őt. Sok kritikát kap, de rengeteget tesz a népért és az egyházért. Példamutató a viselkedése államférfiként.”

Sportos család

Kanyarodjunk a sport felé – javaslom –, hiszen ez magától értetődő módon tartozik hozzá a Fest családhoz. Fest Attilának a szenvedélye az asztalitenisz. Nyolcévesen kezdett játszani, most hetvenöt éves. „Még mindig nem untam meg! – mondja mosolyogva. – Azt szoktam mondani a gyerekeknek, hogy csak ilyen kitartóan csinálják, mint én. Szívvel-lélekkel!”

Feleségével, Erzsébettel – aki magyar szakos nyugdíjas tanár, a sportegyesületben pedig szakkörvezetőként a tömegsportért felelős – 1979 óta több mint ezer gyermekkel szerettették meg a sportágat. A gyerekek először „Erzsike néninél” kezdik az edzéseket, és aki magasabb szinten szeretné folytatni, az kerül „Attila bácsihoz”.

Tanítványaik között Angliában, Ausztráliában élő, profi játékos is van, például Nagypál Máté, Mótyan Attila. Jogi egyetemet végzett fiuk, Attila magyar válogatott és extraligás profi játékos volt. A lányuk, Ágnes is sokszoros utánpótlás magyar bajnok, szintén jogi doktor, asztalitenisz-edző; férje, Lindner Ádám profi asztaliteniszező, az ifjúsági leányválogatott edzője; unokájuk, Lindner Zétény pedig újonc válogatott kerettag.

Nyolcévesen igazolt tanítvány

A most tizennégy éves Szántosi Dávid hatévesen, nagycsoportos óvodásként kezdett Fest Attilánál pingpongozni. „Olyan szervát tanítottam neki, hogy nem tudják az asztalra visszarakni; ha vissza is tette valaki, Dávidka mindig lecsapta. 1988 óta magyar férfi asztaliteniszező nem jutott ki az olimpiára, Dávidot azonban Jónyerék utódjának tartják a Magyar Asztalitenisz-szövetségben. Jobb eredményei vannak a korosztályában, mint a felnőtteknek. A serdülő fiúknál ő vezeti az országos ranglistát. Félnek tőle az ellenfelei” – mondja büszkén az edző.

A fiatal tanítvány pedig így mesél a kezdetekről: „Úgy kezdtem el pingpongozni, hogy egyszer a bátyámmal jöttünk haza óvodából, Attila bácsiék pedig, akik a szomszédunkban laknak, épp edzésről jöttek hazafelé. Megkérdezték, nem lenne-e kedvünk elmenni egy edzésre. Ha megszeretjük, akkor folytatjuk, ha pedig nem annyira tetszik, nem muszáj tovább csinálnunk. Az edzés aztán nagyon tetszett. Először még fociztam is, de azt befejeztem, és a pingpongra fókuszáltam.” Nyolcévesen lett Dávid igazolt játékos, sőt európai uniós válogatottként is elismerték.

Az ifjú versenyző 2016-ban elvesztette az édesanyját egy autóbalesetben, de nem engedte meg magának az összeomlást: a baleset után tíz nappal három országos bajnokot győzött le egy mérkőzésen, egyetlen pontot hibázott, és bekerült az újonc-serdülő válogatottba. Olyan energiák mozdultak meg benne, amelyek még az edzőjét is meglepték. „Attila bácsi, a mennyországból az én drága édesanyám biztosan látja, hogy én itt első lettem, és nagyon boldog ezért” – mondta akkor a fiú. Fest Attila pedig azt válaszolta: Dávid biztos lehet abban, hogy édesanyja a mennyországban nagy szeretettel figyeli a ténykedését.

A fiatal fiú azóta is sikert sikerre halmoz, már annyi kupája van, hogy nem tudják hol tárolni. Kínai tehetségeket győzött le, a Molnár János-emlékversenyen tizenegy és tizenhárom évesen is az ő tiszteletére csendült fel a Himnusz. Akkor edzőjének is potyogtak az örömkönnyei.

Jelenleg Szántosi Dávid vezeti az országos serdülőranglistát, jövő január elsejétől a juniorranglistán harmadik helyezett lesz. A serdülők Európa-ranglistáján ötödik, a világranglistán pedig a tizenhatodik–huszadik hely között áll. „Hiszem, hogy az Úristen segítsége nélkül soha el nem jutottunk volna eddig – magyarázza Fest Attila. – Dávid versenyei és edzőtáborai előtt mindig imádkozunk, Isten segítségét kérjük.

Hiszem, hogy Dávidnak ez az útja, és az Úristen segíti őt. Nem véletlen, hogy a nehézségek ellenére tud erre menni. Katolikus, mélyen vallásos család az övé.”

Nem csak az asztal mellett kitűnő

A fiatal sportoló a kiemelkedő sportteljesítménye mellett kitűnő tanuló is. Erzsi néni foglalkozik vele, hogy a versenyek, edzőtáborok miatt kieső tananyagot pótolni tudják. És hogy se a sport, se az iskola ne menjen a másik rovására, ahhoz Molnár Zsuzsanna, a szarvasi Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója is támogatást nyújt. Dávidnak külön az ő számára készült, személyre szóló órarendi beosztása van, amely figyelembe veszi a versenyeket. Mondhatjuk: igazi „stáb” van a fiú mögött, amely szeretettel segíti őt.

Iskolatársai sokszor irigyek rá, amiért nem kell olyan sok időt a padban töltenie – ismeri el. „Azt a részét nem látják, hogy ezért mennyit kell nekem dolgozni” – teszi hozzá. Nyolcadik osztályos lévén már a továbbtanuláson gondolkodik. A dunakeszi Radnóti Miklós Gimnáziumba szeretne felvételizni. Ha nem sikerül bekerülnie, akkor Szarvason folytatja a tanulást. „Közgazdász szeretnék lenni, de mellette szeretném komoly szinten folytatni a pingpongot. A sportkarrier is számításba jön, de ha közbejön egy sérülés, az ember már nem lehet eredményes” – fejti ki józanul.

Mint mondja, nagyon hálás „sportnagyapjának”, aki a kezébe adta az ütőt, és nemcsak az alapokra tanította meg, hanem azóta is egyengeti az útját. „Attila bácsi szereti a gyerekeket, de amikor kell, szigorú velünk” – teszi hozzá.

Az edző szerint Dávid rendkívül jólelkű fiú, kedvességgel viszonozza mindazt, amit kap. „Ezek azok a dolgok – állapítja meg végül Fest Attila –, amik szívből jönnek, amiket nem lehet tanítani, csak az élet iskolájában megtanulni.”

Az interjú nyomtatott változata az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 45–46. számában jelent meg 2020. december 20-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.