Két hónapja kezdtük ennek a kirándulásnak a szervezését Kovácsné Györfi Viki vezetésével, a nyári gyerektáborunkban részt vett gyermekek, illetve a családtagok részére. Nyáron a táborban nagyon jól érezték magukat a gyerekek, és úgy gondoltuk mi, gyerekmunkások, miképpen lehetne folytatása ennek az alkalomnak, hiszen olyan jó kis közösség alakult ki.

Ahogy közeledett a kirándulás napja, egyre figyelmesebben követtük a meteorológiai jelentéseket. Mint már említettem, esőben indultunk el, de bizakodva és azzal a reménységgel, hogy Istennek az időjárás felett is van hatalma. Nagyon hálásak voltunk, amikor megérkeztünk, ugyanis akkorra elállt az eső és hideg sem volt.

Leszálltunk a buszról, és bevettük a ködbe burkolózó várat. A közelmúltban újították fel, és igazi látványosság lett. Érdekes volt látni a korabeli eszközöket, ruhákat, fegyvereket, pénzeket. Furcsa, de talán a kínzókamra és a börtön volt szinte mindenki számára a legérdekesebb. Azért megbeszéltük, hogy jó, hogy nem abban a korban éltünk. Számomra az volt döbbenetes, amikor láttam egy olyan képet, amelyen egy tüskés, szegecses, több szálú ostorszerű eszköz volt; azt juttatta eszembe, hogy Jézust is kínozták hasonló korbáccsal. Amikor pedig a börtönbe néztem be, Pál apostolra gondoltam, akit nagyon sokszor bezártak bizonyára ehhez hasonló börtönökbe az evangélium hirdetése miatt, de nem sikerült megfékezniük, hiszen Isten vele volt.

Miután körbenéztünk a vár területén, felmentünk az Ólomkatona kiállítás termébe, ahol rendkívüli módon elkészített terepasztalok voltak körben. Korabeli körülmények, épületek makettjét láthattuk, harci csaták elevenedhettek meg előttünk a rengeteg kis ólomkatona láttán. Nem győztük kattintgatni a telefonjainkat, hogy meg tudjuk örökíteni a látványt. Ez egyébként az egész vár és környéke területére igaz volt. Miután mindent áttanulmányoztunk a teremben, leültünk, elcsendesedtünk és egyesével, illetve családonként bemutatkoztunk egymásnak, és mindenki felolvasta azt az igét, amit korábban kiosztottunk. Ezek után Fintor Tamás tartott egy rövid áhítatot, amit jó volt hallgatni.

Az ebédünk elfogyasztását követően egy tárlatvezetést követhettünk figyelemmel. Egy kedves, korabeli öltözetben lévő hölgy mesélt nekünk a vár történetéről. Nagyon érdekes volt számunkra az, hogy régi beszédstílusban adta elő a mondandóját és akkor sem váltott a ma használatos „hangnemre”, amikor velünk beszélgetett. A gyerekeket is bevonta többször. Néhány ismerettel gazdagította őket, illetve kérdéseket tett fel nekik, a mi okos gyerekeink pedig válaszoltak is szépen. Ezt láthatóan, hallhatóan nagyon élvezték.

A rendkívül érdekes és rendhagyó tárlatvezetés után kimentünk sétálni a vár területére és csodaként élhettük meg a Nap melegét, azt, hogy eltűnt a köd, feloszlottak a felhők és egy csodálatos látkép tárult elénk. Gyönyörű volt a kilátás; a táj pompás, aranyló őszi színekben tündökölt előttünk. Nem győztünk betelni a látvánnyal. Már addig is nagyon jól telt a nap, de Istennek olyan kedves ajándéka volt az addigi időjárás teljes átalakulása.

Utolsó programként meghallgattunk két daliás „lovagot” a régi lovagi életről, szokásokról. Részletesen elmondták, bemutatták a lovagok öltözetét, fegyverzetét. A végén pedig csapatunk egyik gyerektagja, Zsoltika közreműködésével a kardozás néhány fogását is megismerhettük. A gyerekek itt is aktívak és figyelmesek voltak (természetesen mi felnőttek is).

Mielőtt hazaindultunk volna, kihasználtuk a csodálatos időt és sétáltunk a vár körül. A körülöttünk lévő látvány változatlanul lenyűgöző volt.

Úgy érzem, és azt gondolom, mindenki nevében mondhatom, hogy nagyon áldott volt ez a nap. Jó volt együtt lenni, egymást jobban megismerni. Hálával teli szívvel szállhattunk fel a buszra, és élményekben gazdagon indulhattunk haza.

Az egyik bájos, cserfes kislány, Emma jóvoltából pedig a hazafelé vezető úton is részesülhettünk élményben, de ez egy újabb történet lenne, amibe most nem kezdek bele.

További képek: https://filadelfia.lutheran.hu/kepek/16gyer1/16gyer1.htm