Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Finn Evangélikus Egyház püspöki tanácsa a zsinat kérésére nemrégiben állásfoglalást adott ki, amelyben kifejtették, hogy kitartanak a házasság biblikus és hagyományos értelmezése mellett és a házasságot férfi és nő közötti szövetségként látják.

Az állásfoglalás után Tapio Luoma espoo-i püspök írása jelent meg a Kotimaa finn egyházi lapban, amelyben a püspök azokat az okokat boncolgatja, amelyek miatt az egynemű párok házasságának elfogadása különös nehézséget jelent az egyház számára. Szerinte a házasság fogalma három szinten értelmezhető. Az egyén szintjén a házasság két ember kölcsönös szeretetére és partnerségére alapuló viszony. A közösség szintjét az jelenti, hogy az államhatalom az egyének kölcsönös megállapodását jogi védelem alá helyezi. A harmadik szint pedig a közösség feletti szint, itt hatnak – sokszor megfogalmazhatatlan módon – a kulturális áramlatok, hiedelmek és viszonyulások. A jövő évben életbe lépő új törvény ezt a harmadik szintet figyelmen kívül hagyja, közben pedig ez az, ami az egyház lényegéhez legszorosabban hozzátartozik. Bármi legyen is a folyamat végeredménye, Luoma azt tartja a legfontosabbnak, hogy megmaradjon az a légkör, amiben nyitottan lehet beszélgetni a témáról.

A következő lapszámban Leevi Häikiö esszéjében a jogi nézőpontot emelte ki: Finnországban az esketés nem csak szertartás, hanem hatósági aktus. Az egyházi szervek hatósági feladatokat töltenek be, és az alaptörvénynek megfelelően mindenkit egyenrangú bánásmódban kell részesíteniük. Egészen addig, amíg nem születik olyan törvény, amely biztosítja az egyház számára, hogy ebben az ügyben speciálisan járjon el, az általános érvényű egyházi törvény rendelkezéseit kell követnie a házasságkötés tekintetében is. A jelenlegi helyzetben a püspöki tanács iránymutatása tulajdonképpen törvényszegésre kötelezi a lelkészeket.