Az osztrákok elleni győzelem utáni napon, az olasz portás gratulált nekem, amint visszaértem a hotelünkbe. Teljesen meglepődtem a gesztuson. „Sokáig nem voltatok a porondon, de azt gondolom, hogy a legendás magyar foci újra feléledt!” – mondta csillogó szemekkel. Annyira lelkesedett a magyar válogatottért, hogy engem is teljesen felvillanyozott: újra számon vagyunk tartva. Bekerültünk azok közé, akikről beszélni lehet, érdemes és kell. Drukkolnak nekünk, várják a következő meccsünket.

Két nap múlva egy pizzériában ülve óriási örömujjongásra lettünk figyelmesek. Gólt rúgtak az olaszok! – mondták derülten a vendégek, akik az örömre egymás nyakába borultak. Sok férfi – így a férjem is – felpattant helyéről és a kivetítő elé sereglett, mintha legalábbis világméretű szenzáció történt volna. Ezzel azonban el is dőlt a torna: kikaptak a svédek. A kedélyek azonban nem csillapodtak.

A továbbiak a KötőSzó blogon olvashatóak.