Miután megérkeztünk a többórás vonatútról, és mindenki birtokba vette a szobáját, csináltunk egy gyors ismerkedést. Ezután a közeli füves focipályán elérkezett a várva várt első edzés, aminek még csak inkább szintfelmérő jellege volt, hiszen a szervezők az itt látottak, és a kor alapján osztották be a résztvevőket két csoportba. Az idősebbekkel Fabiny Márton és Regős László, az ifjabbakkal a két Schranz fivér, Ambrus és Áron foglalkozott. Mindannyian az idén bajnokságot nyert Erős Vár FC alapító tagjai. A két korcsoport a továbbiakban külön edzett.

Másnap már be is állt az állandó ritmus. A reggeli és a közös imádság után 9-kor kezdődött a délelőtti edzés, amely után egyből mentünk strandolni. (Szerencsére egész héten meleg volt, így ennek mindig szerét ejthettük.) A vízben nagy vízilabdameccsek zajlottak a négy vezető és a résztvevők között. A strandról hazaérve ínycsiklandó ebéd várt bennünket. Az étkezés után csendes pihenő, utána délutáni beszélgetések, majd 4-től újra edzés. Ezeken a délutáni edzéseken általában valami meglepetés-feladat is várt ránk: sorverseny, tizenegyes rúgó verseny, vagy valami hasonló. Ezt követően vacsora, kis szabadidő, majd esti áhítat és lefekvés volt a program.

Az egész tábor alatt négy csapatra voltunk felosztva, kicsik és nagyok vegyesen. Minden csapatnak egy-egy mentora volt a vezetők közül. Többek között a délutáni beszélgetések is abból álltak, hogy közösen megnéztünk valamilyen mélyebb tartalmú focivideót, amelynek köze volt a közösség, az alázat és a kitartás témához, és ezekről négy csapatra bomolva beszélgettünk. Ezeken kívül mindegyik csapatnak kellett nevet választania, címert rajzolnia és indulót írnia. Valamint eljátszani és levideózni két híres gólt. Az utolsó előtti napon egy mini bajnokság is lejátszódott a csapatok között, ami természetesen csak játék volt, de a mentorokon látszott, hogy nagyon beleélik magukat az edzői szerepkörbe. Aznap este egy tábortűzzel és eredményhirdetéssel búcsúztunk.

Amikor nem volt semmilyen kötött program, mi akkor is maradtunk a sportnál, hiszen a tábor folyamán pingpong- és csocsóbajnokság is zajlott azok között, akik beneveztek. Sokat énekeltünk közösen. Volt gitár, zongora, a háttérből segítő Fabiny Katalinnak hála, még énekfüzet is. Na meg a dörgő fiúkórus. 

Az utolsó edzésen már csak örömfoci volt (a négy vezető a gyerekek ellen), majd egy végső strandolás, ebéd és a hazaút.

Úgy gondolom, az összes résztvevő nevében mondhatok köszönetet, és remélem, jövőre is találkozunk!