Február óta, amikor a ház megáldása és püspöki átvétele történt, több szokás és program menetébe beköltözött az evangélikus jelleg. A világnap alkalmából az itt élők és dolgozók megismerhették az Erős Vár FC focicsapatát, akik fehér pólójukkal hirdették hitüket és elkötelezettségüket az evangélikus egyház és diakónia iránt. Játszottak egy barátságos meccset az Életfa Közhasznú Egyesület fogyatékkal élő helyi tagjaival és partnerünk, a sződligeti Viktor Speciális Otthon lakóival. A hozzáértő focirajongók számára bizonyára más tűnt fel, amikor a fiúk rúgták a bőrt, de e sorok írója, az intézmény és a helyi gyülekezet lelkésze a közösség iránti vágy kifejeződésére lett figyelmes. A szurkolásban, biztatásban vagy éppen egy-egy földre kerülő játékos felé való aggódásban, sőt a másik, a vendégcsapat iránti tapsban meglátszott az, hogy megértettük egy pillanatra: nincs köztünk különbség Isten szemében. Pál apostol gondolatait saját magunkra értelmezve megértheti ezt bárki: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.”  (Gal 3,26) Köszönjük ezúton is a fiatal, egyetemista focistáknak, hogy idejüket ránk szánták, és megmutatták, hogy mit jelent a diakóniai foci! Egy-egy gondolatot most ők is megosztanak velünk erről a napról: 

Regős László:  Jó volt látni, hogy mennyire feldobja őket a közös játék, ráadásul úgy sikerült örömet okozni nekik, hogy közben mi is azt csináltuk, amit a legjobban szeretünk: fociztunk.

Reichert Dávid: Nagyszerű dolog volt, hogy itt lehettünk, és mosolyt csalhattunk ezzel, a számunkra aprósággal, az arcukra. Illetve a meccs hevéből egyszer-egyszer kiszakadva, az oldalvonal mellett megállva hála fogalmazódott meg bennem mindazokért az emberekért, akik áldozatkészen végzik a munkát itt és az ehhez hasonló intézményekben.

Schranz Ambrus: Ismét bizonyságot nyerhettünk afelől, hogy a futball remek közös nyelv lehet emberek között kapcsolatok teremtésére, akár csak egy délután idejére is. Nagyon örülök, hogy el tudtunk jönni, remélem, hogy mindenki számára élvezetes volt a közös sportolás, beszélgetések.

Gyulai Máté: Nagyon jólesett az őszinte vendégszeretet, amellyel fogadtak bennünket, külön megemlíteném az ajándékokat, amiket nekünk készítettek. Az őket jellemző izgatottságból és a szemekből kiolvasható örömből arra következtetek, hogy ez a nap más volt, mint a többi az életükben. Szívesen ellátogatnék még egyszer az otthonba.

Tóth Ágoston: Az egész csapat nevében mondhatom, hogy nagyszerűen éreztük magunkat, és köszönjük a lehetőséget, hogy örömet szerezhettünk az otthonban lakóknak. Fontosnak tartom az emberi kapcsolatok ápolását, ami az adventi időszakban talán picit még fontosabb. Ez az együtt töltött idő remek alkalom volt erre.

Schranz Ágoston: Jó néha kiszakadni a megszokottból és belelátni kicsit mások világába is. Ezen sokat könnyít egy kapcsolódási pont, ami számunkra a futball volt. Azáltal, hogy örömet okozhattunk másoknak, mi is egy szép, örömteli élménnyel gazdagodtunk. Köszönjük a meghívást és a vendéglátást!

Fabiny Márton: A mosolyok az arcokon – talán ez az, amit leginkább kiemelnék. A játék öröme olyan felszabadultságot és örömöt tud előhozni az emberből, amit nagyon kevés más dolog. Csodálatos volt egy hétfő délután, kilépve a hétköznapok monotonságából, egy igazi közösségépítő alkalmat megélni.

A meccs előtt még egy imádság is elhangzott, amelyben a játék örömét köszöntük meg és azt a lehetőséget, hogy minden képességünkkel Istent dicsérhetjük. 

A szeretetteljes közösségi együttlét kulturális programokkal folytatódott. Dunakeszi és Fót környékéről érkeztek ezután hozzánk a vendégek, akik hol felvidították, hol pedig zenével, tánccal, verssel, dallal, mesével halmozták el a jelenlevőket. A napot a fellépők megvendégelése zárta, amelyet a helyben működő konyha és dolgozói szeretettel készítettek elő, ezenfelül pedig még egy kis ajándékot is elvihettek magukkal emlékbe a vendégek, amelyet az otthon fejlesztőcsapatának segítségével maguk a lakók készítettek. 

Köszönet illeti a Fáy András Általános Iskola és a Szekszárdi Garay János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, valamint a Németh Kálmán Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tánccsoportjait, valamint a Károlyi István Gyermekközpont speciális csoportját és gyermekfelügyelőit, akik az autentikus cigányzene és a rap világából is hoztak nekünk kóstolót.

Mácsai Norbert pécsi egyetemi hallgató saját maga által írt meséjét adta elő, valamint trombitajátékával zárta a rendezvényt. Ezután az önfeledt táncra is jutott idő, és a lakók vacsoráig örömmel használták ki a zenés kikapcsolódás lehetőségét, hiszen számukra minden egy helyen zajlik nap mint nap: munka és fejlesztés, reggeli és vacsora, társaság és szórakozás, a Fóti út 75. szám alatt. Aki elsétál a hosszú, szürke kerítés mellett, mit sem sejt abból, hogy itt egy nagy család lakik, akik remélhetőleg egyre inkább Isten nagy családjaként is működhetnek, és az evangélikus név lassanként megtelhet tartalommal.