Kevés a szó, amellyel leírni lehetne e találkozó történéseit, hangulatát, mondanivalóját. Ezt igazán csak átélni lehet – szívben, lélekben, elmében. „Jézustól földi élete folyamán sokan visszavonultak – mondta Zelenák tiszteletes úr a szószékről. – Egy darabig lelkesedve követték. Amíg csodát láttak, amíg valamit kaptak tőle. Könnyű követni addig, míg ez »kifizetődő«. Könnyű vele járni a virágvasárnapi úton. Sokkal nehezebb követni őt nagypéntek felé. Ezen az úton sokan lemorzsolódnak (…) Olyan szívszorító ez, testvérek. Amikor valaki bajban van, akkor magára hagyjuk. Nem törődünk vele. Az ő baja, nem az enyém…”  

Ha az igemagok jó talajra hullanak, jó termést, gyümölcsöket remélhetünk, s akkor az Egymásért – Együtt elnevezésű, elmúlt vasárnapi alkalom nem volt hiába. Lesz folytatás. A szervezők azt szeretnék, hogy a diakóniai munka a mi vidékünkön is nagyobb teret és támogatást nyerjen. Isten gyermekeiként összetartozunk, és felelősök vagyunk egymásért. Nem elfordulni, elfutni kellene a segítségre szorultak mellől, hanem közeledni hozzájuk. Isten azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Sem jóban, sem rosszban. S ha tövis van a testünkben, üzeni: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”