Korábbi üléseinken is már gyakorlat volt, hogy az érdemi munkát megelőzően ki-ki beszámolt arról, hogy a maga országában milyen tapasztalatok vannak a járvánnyal kapcsolatban, illetve mit tud tenni a helyi egyház ilyen körülmények között. Most sajnos korántsem csak elviekről beszélgettünk, mert Gustavo Gomez barátom, az argentínai egyház elnöke arról számolt be, hogy közepesnek mondható tünetekkel, ő is megkapta a betegséget. Kicsit legyengülten azért részt vett a tanácskozáson, amelyen a 2023 szeptemberében esedékes evangélikus világtalálkozót készítettük elő. Immár nemcsak a helyszín végleges (Krakkó), hanem a fő téma is: „Egy test – egy lélek – egy reménység”, valamint rögzítettük a szentháromsági tartalmú altémákat is a teremtő, a kiengesztelő és a megújító Lélekről. Jerzy Samiec varsói püspök és csapata nagy örömmel készül az alkalomra, hiszen egy túlnyomórészt katolikus országban most legalább egy hétig az evangélikusokra irányulhat majd a figyelem.

Az egész régiónak nagyon sokat jelenthet ez a nagygyűlés. Kelet-Közép-Európában utoljára 1984-ben tartottunk nagygyűlést, éppen Budapesten. A hidegháború idején, a létező szocializmus egy országában óriási jelentősége volt ennek eseménynek. Még ma is sok gyülekezeti tagunk meghatódva emlékezik vissza arra, amint a nyitó és a záró istentiszteleten több mint tízezren voltunk az akkori Budapest Sportcsarnokban. Fiatal segédlelkészként magam is igehirdetéssel szolgálhattam akkor, az egyik esti istentisztelet keretében. Azóta nemcsak a sportcsarnok égett le, de bizony az a rendszer is összeomlott.