„A lelkészek mentális egészségéért és a gyülekezetek gyarapodásáért egyaránt szeretnék tenni” – vallja az esperes as ­ szony, aki egyébként győri gyökerű, tehát Beledre kerülésével visszatért szűkebb pátriájába. Egyházmegyéjéhez tizenegy anyaegyházközség és több intézményi lelkész is tartozik.

ÖTLETEK UTÁN TETTEK

Lendületes hozzáállásának és sok pályázatnak köszönhetően az eltelt időszakban felújították a beledi templomot, Vásárosfaluban újat építettek, a beledi anyagyülekezetben éppen felújítják a gyülekezeti házat, és tervezik a parókia, valamint az egyházközséghez tartozó beledi iskolaépület rendbetételét is.

„Korábban a tervezést az befolyásolta, mennyi pénze van a gyülekezetnek – vázolja Ihász Beatrix. – Ma már a Magyar falu program évről évre új lehetőségeket kínál, amelyekkel élni lehet. Jelenleg is több pályázat fut párhuzamosan a gyülekezetekben: felújítási és programpályázat egyaránt. Nem a jelenlegi helyzetet kell konzerválni, hanem új tereket kell nyitni, új utakat keresni. Ez szemléletváltást jelent, bátorságra, gyors reakciókra volt szükség Beleden is.”

Korábban az idősek vitték a vállukon a gyülekezet ügyét, a változáshoz fiatalabb generációk bevonása kellett. Sajnos azonban itt is tapasztalható, ami Magyarországon másutt is jellemző: épp a középnemzedék hiányzik. Bár az unokák a hitoktatás révén újra a gyülekezet közelében vannak, de pár év elteltével – ha elérik a középiskolás kort – másutt tanulnak tovább. Nyolcosztályos általános iskola működik a kisvárosban, de utána Kőszegre, Győrbe, Sopronba, Kapuvárra, Csornára mennek a fiatalok. Ez nehézséget okoz nemcsak a település, de az evangélikus közösség életében is.

2020 februárjában a gyülekezetben ötletbörzét indítottak, amely a feladatmegosztást, a projektszemlélet kialakítását célozta. 

Márciusban, a járvány kitörése táján, a karantén beköszöntével lemondott az addigi felügyelő, és vele együtt több idősebb presbiter is felállt a huszonöt fős presbitériumból. A „tisztikar” átadta a helyét. Választást kellett kezdeményezni, új felügyelő, számvevőségi elnök, gondnok és pénztáros is lett. Őket 2020 augusztusában iktatták be.

„Lett egy erős mag, akik nemcsak a hagyományokat tartják fontosnak, hanem a kifelé nyitást is. Figyelembe veszik azt, hogy vannak bizonyos feladatok, amelyeket nem lehet megúszni jelentős anyagi áldozatok nélkül. De kell, hogy legyen kreativitás is – mondja Ihász Beatrix. – Jó érzés, hogy bíznak bennem, a lelki vezetőben, hogy jó felé akarunk menni, de szólhatnak is, ha nem értenek egyet az iránnyal. Feltérképeztük a tevékenységeket, megnéztük, mire tudunk ráerősíteni. A covidos időszak arra jó, hogy felkészüljünk a jövőre.”

A hónapokig tartó bezártság ugyan nem tett jót lelkileg az embereknek, ám épp a Magyar falu program lehetőséget kínált arra, hogy az újonnan választott tisztségviselőkkel csapatépítő tréninget tartsanak – annak ellenére, hogy a városban és a faluban mindenki ismeri a másikat. Sokat kellett előre készülni, a technikai feltételeket is meg kellett ehhez teremteni, hiszen csak online tudtak egymással „találkozni”.

A lelkésznőnek segítségére volt régi ismerőse, Pásztor Antal református lelkész, lelkigondozó, mentálhigiénés tanácsadó. Szerinte oktatás kérdése az, hogy a gyülekezetek használják-e a gyülekezetépítésben a mentálhigiénés gyakorlatokat. „Beleden sikerült a kapcsolatokat online tovább mélyíteni – állapítja meg a református lelkipásztor. – Lehetővé tette a módszer, hogy a résztvevők ne csak visszafelé, hanem előre is tekintsenek.”

ERŐSÖDŐ KAPCSOLATOK

Jakab Zoltán, a gyülekezet új felügyelője templomba járó család sarja, mégis meglepődött, amikor felkérték a felügyelőségre, és meg is szavazták őt. „Még úgy érzem, hogy számomra ez nagy falat, de van támogatásom – mondja. – Tevékenyek a presbitereink, ha mindannyian »odateszik magukat«, akkor az előbbutóbb előrehajtja az egyházközséget. A szakmámból kifolyólag tudok segíteni a jelenleg folyó pályázatokban, remélem, hogy a tapasztalatommal támogatni tudom a projekteket.”

A felügyelőnek nagyon tetszett az online csapatépítés, hiszen miközben a templomok zárva vannak, legalább így megtörténhetett végre a testvérekkel való találkozás és a lelki feltöltődés. „Akik jelentkeztek erre, azokkal erősödtek a kapcsolatok. Az épületek felújítása után, úgy érzem, erős templomi közösség jön létre” – teszi hozzá. Bár régről ismerik egymást, mégis érdekes dolgok derültek ki például abból a feladatból, amelyben be kellett mutatniuk egymást.

„Meg kellett mondani, hogy bizonyos személyekben mit kedvelünk és mit becsülünk– ezt már a gyülekezet lelkésznője ecseteli. – Volt házi feladat is: végig kellett gondolni a gyülekezet értékeit és tevékenységeit. Tégy a Tehetségekért Alapítványunk elnöke is csatlakozott. Csoportfeladatokat csináltunk. Az első alkalommal fókuszcsoporttal dolgoztunk, a másodikon pedig a gyülekezet szinte minden rétege képviseltette magát. Körbejártuk azt is, mit teszünk és miért, akarjuk-e ezt tovább. Megvizsgáltuk a kihívásainkat, lehetőségeinket is: mi az, amit nem csinálunk, de szükség volna rá. Emellett szimbólumot kellett keresni a beledi gyülekezethez kötődő érzelmi viszonyra. »Nyitott ajtó, Luther-rózsa, Biblia, Szent István-kép a falon, templomtorony, temető, ahol nyugszanak az ősök, akik a hitem adták« – írták a csapat tagjai. Meg kellett határozni, mennyire fontos számukra a templom. Kiderült: nemcsak szimbólumként tekintenek rá, hanem a közösség megélésének a helyeként is, ahol megnyugvásra lelnek, ahol építkezhetnek, ahol színes világot találnak az emberek.”

FELADATOK FIATALOKNAK

Tiborcz Dániel ötödéves teológushallgató, a gyülekezet félállású hitoktatója, ifjúsági munkatársa az esperes asszon ­ nyal egyeztetve szeptembertől tanítja az alsó és felső tagozatosok egy részét, foglalkozik a konfirmandusokkal is. Kora miatt könnyen meg tudja értetni magát a fiatalokkal. Ugyanakkor időnként nehézségeket is okoz az, hogy közel van hozzájuk korban.

„Meg kell találni az egészséges középutat a »haverság« és aközött, hogy »felnézzenek« az emberre. Nem akarom leterhelni őket, szeretném a hittan szépségeit megmutatni. Sok diák van, akik szívesen szolgálnak, szerepelnek a gyülekezetben felolvasással, a technika kezelésével, így lehet őket aktivizálni, ha feladatot adunk nekik” – mondja. A csapatépítő tréningről úgy fogalmaz: „Egyfajta főnixmadár-akció volt, hiszen új fejlődési irányt és sok lehetőséget nyitott. Én magam is jobban megismerhettem azokat a munkatársakat, presbitereket, akikkel együtt szolgálunk. Megtudhattam, hogyan vélekednek a gyülekezeti munkáról, a közösségünk jövőjéről. Fontos, hogy az evangélikus hagyományok átörökítésén túl hogyan tudjuk élő hittel megtölteni a gyülekezeteinket. Egy ilyenfajta »feltöltődés« után hatásosabban szólíthatjuk meg a fiatalokat, a klasszikus keretek, szokások közül kiléphetünk, tartalommal tölthetjük meg a dolgokat, és korszerűen hirdethetjük az evangéliumot.”

Homlok Gézáné gondnokhelyettesnek a gyülekezet felügyelője a keresztfia. Ő maga is tősgyökeres evangélikus, kisgyerek kora óta templomba jár, presbiteri tisztséget is többször vállalt. Érdekesnek, újnak, tanulságosnak véli a tréninget. „Nekem lelki feltöltődés volt, ugyanakkor sikerült a gyülekezeten belüli feladatokat is megbeszélni, a hagyományok őrzésével – meséli. – Most is megtapasztalhattam, hogy evangélikusnak lenni öröm, áldás.”

A templommal szemben lakó Móritz Adrienn földrajz–történelem szakos tanár számára is magától értetődő a hívő közösséghez való tartozás. „Az evangélikus gyülekezet az életem fontos része, úgy nőttem fel, hogy természetes volt templomba, hittanórára, gyülekezeti kirándulásra, táborba menni. Mára már saját hittantábort vezetek. A fiatalokat megszólítani a korosztályuknak és az érdeklődési körüknek megfelelő programokkal lehet, amelyek közben pozitív élményeket kaphatnak, olyanokat, amiket aztán hazavihetnek – fejtegeti. – A gyerekek megtartása nehéz, de nem lehetetlen, folyamatosan kell szólongatni őket, hívogatni az alkalmakra, hogy aztán egy idő után természetessé váljon, hogy itt vannak, itt a helyük.” Ezért is látja hasznosnak az online csapatépítést: „Amikor távolságot tartunk, amikor nincsen lehetőség élőben istentiszteletre menni, akkor is találkozhatunk azzal a kis közösséggel, akikkel egyébként vasárnapról vasárnapra a templomban szoktunk lenni.”

CSALÁD ÉS GYÜLEKEZET

A belediek mellett a leánygyülekezetek, Edve és Vásárosfalu presbiterei is részesei voltak az online térben zajlott találkozásnak. Az ékszerdoboz szépségű vásárosfalui templomhoz megyünk, hogy találkozzunk velük.

Vásárosfalu lakossága felekezetileg vegyes, de hatvan százalékban evangélikus. A templomépítéskor megmutatkozott a településen az igazi ökumené, hiszen a katolikus testvérek ideiglenesen átengedték a templomukat – mindenféle ellenszolgáltatás nélkül – az evangélikus alkalmak céljára, segítettek több szempontból, még anyagilag is.

A polgármester, Molnár Sándor maga is evangélikus. „Négyéves koromban árván maradtam, de a családi indíttatásomból kifolyólag én is az evangélikus egyház tagja lettem. Gyerekként az volt a feladatom, hogy harangozzak, és azóta is rendszeresen vállalok feladatot a közösség életében” – meséli.

„Nagyon szerény polgármesterünk van – jegyzi meg a lelkésznő –, valójában a templomépítés zökkenőinél sokszor az ő közbenjárásával sikerült továbblendülnünk, pénzt szereznünk, így valósulhatott meg a szép álom az új templomunkról.”

Kremzner Csaba másodfelügyelő sajnálja, hogy a koronavírus miatt nem lehettek nyitva a templomok. Épp ezért is örült az online csapatépítésnek. „Gondolatébresztő volt abban a vonatkozásban, hogyan közelítsük meg a templomot, egymást, milyen feladataink vannak az egyházban, a gyülekezetben, a családban, és el is mélyülhettek a kapcsolataink – fejti ki. – A család az alap, a következő lépcsőfok a gyülekezet. A családok tartják a gyülekezetet egyben, ők határozzák meg a feladatokat, és így közösséget alkotnak. A konfirmációkor már vallást tettem az evangélikus hitem mellett, és ez azóta sem változott. Jó, istenfélő, egy irányba tartó közösséghez tartozom.”

Németh László György jegyző, gondnok a csapatépítőn a nővérével együtt ült a monitor előtt. „Az evangélikussághoz tartozás a gyökereket jelenti. Gyermekkoromtól számítva erős az egyházi kötődésem, rendszeres templomba járók voltunk mindig is, ez hozzátartozik az életünkhöz. Minden ősöm evangélikus volt, szépapám 1797-ből származó sírköve még ma is megvan a temetőben” – mondja.

SŰRÍTETT TARTALOM

S hogy a tréning online világából kilépjenek, a gyülekezet tagjai idén január végén az óvatos nyitás mellett döntöttek.

„Amióta a járvány miatt zárva vannak a templomok, tapasztalható, hogy lelkiekben fontosabbá vált az emberek számára a saját közösségük – mondja Ihász Beatrix. – A védekezési szabályzatunkat gondosan átnézve a szigorú feltételek melletti megnyitás vált lehetővé, éppen a csapatépítő munka eredményeként is. Ez új kihívást hozott a lelkész számára: huszonöt-harminc percben határoztuk meg az áhítat időtartamát. Nagy feladat, hogy a prédikáció sokszor átgondolt, sűrített változata ugyanúgy szolgálja az emberek lelki épülését. Jó az, hogy az online alkalmak száma megnövekedett, de az otthoni meghittséget, bensőségességet, »a mi papunk beszél« büszkeségérzését – ahogy a testvérek fogalmaznak – ez nem hozza el.”

A beledi gyülekezet tagjai példamutató módon beszélték meg azt, hogyan és milyen feltételek mellett lehetséges a nyitás. „Kevesebben jönnek, messzebb ülünk egymástól, mégis személyesen is találkozhatunk. Ez fontos: az online kapcsolattartás a személyességet nem tudja pótolni” – teszi hozzá az esperes asszony.

Beleden tervezik a csapatépítés folytatását is, de igazán azt várják, hogy személyesen folytathassák a megkezdett és sikeresnek bizonyult párbeszédet.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 11–12. számában jelent meg 2021. március 21-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

A RÁBAKÖZI TELEVÍZIÓ VIDEÓFILMJE:

GALÉRIA: