A hazánkba érkezett bajor delegáció tagjai csütörtökön Győrben jártak, ahol megtekintették a felújított Insula Lutherana részeit, köztük az Öregtemplomot, majd pénteken a budapesti projekteket, a Deák Insula Lutherana részeit, a megújult Országos Evangélikus Múzeumot és a hozzá kapcsolódó kulturális egységeket vették szemügyre budapesti tárgyalássorozatuk részeként. A szombati napon pedig a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthonba látogattak, ahol az új épület mellé tervezett második ütemről tárgyaltak.

– Hogyan értékeli az eddig látott nagy projektjeinket, melyekhez nem kevés bajor támogatást is kapott egyházunk?

– A Magyarországi Evangélikus Egyház számára rendkívül fontosak ezek a nagy beruházások, hiszen ezzel az egész társadalomban jelen tudnak lenni, meg tudják mutatni magukat. Különösen fontos a gyülekezet és az iskola, a templom és az iskola viszonya ebben az összefüggésben, ahol egy úgynevezett Insula Lutheránán belül működhet ez a kettő együtt. Győr mély nyomokat hagyott bennem, nem gondoltam volna, hogy a renoválás már ilyen előrehaladott állapotban van. Bár rengeteg pénzt invesztáltak bele, azt gondolom, hogy megérte, hiszen a gyülekezet élete élénk, a város középpontjában vannak, és ahogyan hallottam az agilis iskolavezetéstől, rendkívül vonzó az iskola is a városban, hiszen több mint háromszoros túljelentkezés van intézményükben. Ez fontos a lutheránus egyház számára, hiszen így a társadalom irányában is misszionálni tud.

– Miért fontos ezeknek a projekteknek a támogatása az ön egyháza számára?

– Mi nem döntünk arról, hogy mi történjen a Magyarországi Evangélikus Egyházban, mi csak érzékenyen figyelünk azokra a projektekre, amelyeket az itteni egyházvezetés elhatároz és támogatjuk őket döntéseikben. Fontos ez az irány, hogy nem mi mondjuk meg, mit kell itt tenni. Hogy miért segítünk? Már több mint 25 éve partnerségi kapcsolatban vagyunk a magyarokkal, ezzel kölcsönösen kinyilvánítottuk, hogy felelősséggel viseltetünk a másik iránt. Nagyon intenzív csereprogramjaink vannak, amelyeket nagy odaadással ápolunk. Pozitív és negatív tapasztalatainkat is megosztjuk egymással és kölcsönösen tudunk egymástól tanulni.

– Tizenkét éve tölti be az egyházfőtanácsosi tisztet, de már korábban is részt vett a magyar ügyekben. Hogyan látja a kapcsolatok jövőjét?

– Igen, már a kilencvenes években ökumenikus referensként dolgoztam és a bajor-magyar kapcsolatok kialakulását is nyomon követhettem. A rendszerváltás után rögtön alá is írták az első partnerkapcsolati szerződést. Akkoriban nagy volt az eufória, nagy volt az érdeklődés egymás iránt. Magyarok jöttek Bajorországba, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek, de a bajorok részéről is megvolt a hajlandóság arra, hogy megnézzék, Magyarországon hogyan építik az egyházat. 25 évvel vagyunk a történtek után és már egy generáció felnőtt azóta. Most az lenne a feladat, hogy a következő generációkat is bevonjuk ebbe a kapcsolatba. A fiatalokat meg kellene nyerni arra, hogy fontosnak érezzék ők is ezt a partnerséget.
A kezdeti eufóriának minden bizonnyal vége, most egyfajta hétköznapi viszony állt be. De kétségtelen, hogy a partnerkapcsolatunk kiszélesedett, a két egyház az élet minden területén kapcsolatokat épített ki egymással. Óvodai, iskolai, egyetemi szinten, de diakóniai területen, gyülekezeti szinten is közösen keressük a lehetőségeket.

– Jelenlegi megbeszéléseik során milyen kérdéseket tárgyaltak meg a magyar vezetőkkel?

– Az egyik súlyponti kérdés a diakónia. Támogatjuk a pályaudvari diakónia intézményének létrehozását, de a Sarepta második ütemének terveiről is beszélünk majd. A diakónia a bajor egyház számára is fontos társadalmi terület, fel kell tennünk időről időre a kérdést, hol tudunk újabb területekre belépni a segítségnyújtás terén. Azt vesszük észre, hogy itt Magyarországon a diakónia és az egyház szorosabban együtt munkálkodik, mint nálunk, de azt gondolom, hogy ezen a területen mi is sokat tanulhatunk a magyar testvérektől. Mi Bajorországban munkatársaimmal eldöntöttük, hogy nem fektetünk be kövekbe, hanem sokkal inkább emberi kapcsolatokba. Így rendkívül fontosak számunkra az emberi találkozások, gyülekezeti, egyházzenei, egyetemi, iskolai, óvodai szinteken és a tapasztalatcserék, ki, mit, hogyan csinál a gyülekezetekben, az iskolákban, milyen kihívások vannak, milyen reménységek vannak.

– Jövőre lesz a reformáció 500. évfordulója. A Bajor Evangélikus Egyház milyen tervekkel járul hozzá az ünnepléshez, a megemlékezéshez?

– A Németországi Protestáns Egyház szervezésében rengeteg rendezvényre kerül sor, mi eldöntöttük, hogy nem szeretnénk ezt a reformációi jubileumot lutheránus ünnepként kezelni, hanem inkább ökumenikus alapokra helyeztük. Így tehát helyi szinten is ökumenikus partnereinkkel szeretnénk együtt ünnepelni. Keressük őseink nyomait, megvizsgáljuk, milyenek voltak a helyi szintű kapcsolatok evangélikusok, reformátusok, szabadegyházak, katolikusok között a gyülekezetekben és okulva az árnyoldalakból, hibákból szeretnénk a megbékélés irányába lépéseket tenni. Közösen kell a jövőbe tekintenünk, hiszen egy egyre inkább szekulárissá váló társadalomban kell keresztényként bizonyságot tennünk. Ez pedig minden felekezet számára közös kihívást jelent. Ebbe a helyi nyomkeresésbe minden szinten szeretnénk bevonni partneregyházainkat is.

– Magyarországon sokat hallunk a németországi menekültkérdésről. Hogyan tudta ebben az önök egyháza megtalálni a feladatát, szerepét? Milyen a bajor evangélikusok jelenlegi helyzete?

– A menekültekkel szembeni kezdeti eufória eltűnőben van, de ennek ellenére igen sokan készek arra, hogy segítsenek a hazánkba érkezett embereknek. Van egy nagy önkéntes alapon szerveződő szerepvállalás egyházunkban, amelynek tagjai a menekültek megsegítését tartja fontos feladatának. Az össztársadalom szintjén azonban el kell mondani, hogy bár ötven százalék befogadónak mutatkozik, a másik ötven százalék azonban fél a jövőtől. Gyülekezeteinkben azonban teret engedünk annak, hogy a kérdést megfelelően meg tudjuk egymással beszélni, át tudjuk tárgyalni a problémákat. Így számos fórumot szerveznek, ahol őszintén el lehet mondani a véleményeket, és keresni lehet a megfelelő segítségnyújtási lehetőségeket.