Még korai a mérlegkészítés, de ha belelapozunk a naptárunkba, máris bőven akad mire emlékezni, miért hálát adni. Az események sorából kiemelkednek az augusztus végi wittenbergi magyar napok, amelyeknek a keretében hazánkból, egyházunkból több százan élhettük át személyesen, hogy mit jelent a Forrás közelébe kerülni a reformáció szülővárosában.

Mindez számomra különös élményt jelentett, hiszen utoljára közel fél évszázada jártam a reformáció bölcsőjénél, amely akkor még az NDK része volt. Furcsa módon az egyik mindmáig megmaradt élményem, hogy igencsak felbosszantott akkor az a húsz pfennig, amelyet a vártemplom tornyába való belépés fejében kellett kifizetnem. Nem a filléres összeg bántott igazán, hanem az, hogy ebben az apróságban is az úgynevezett „bizniszegyház” kísértésének nyomait véltem felfedezni, amellyel szemben tűzte ki tételeit Luther Márton, éppen a vártemplom kapujára… Bezzeg ma minden másként van: akár már három euróért is feljuthatunk a vártemplom tornyába… A jubileum apropóján gyakorlatilag szinte mindent Luther nevével igyekeznek eladni a reformáció hazájában. Ahogy egy német magazinban olvastam: „Es luthert überall in Deutschland!” A furcsa mondatot talán így lehetne magyarítani: Németországban mindenhol „lutheroznak”.

De ugyanakkor óvakodjunk a rövidzárlatos párhuzamoktól, hiszen korunk virágzó iparága, az úgynevezett „vallási turizmus” csak áttételesen kapcsolható a 16. századi bűnbocsátó cédulák árusításához. Óriásit változott azóta a világ és benne mi, emberek is. Luther korában központi téma volt az emberek életében az Istennel való kapcsolat rendezése: a bűn, a bűnbocsánat, az ítélet, a kárhozat és az üdvösség kérdése. Ma viszont úgy tűnik, hogy a zarándokok többsége „túl van” ezeken a kérdéseken: egyszerűen csak szelfizni akar a tételkapu előtt, és szeretné megkóstolni a Luther-sört, -likőrt, -kekszet vagy éppen a „Luther-burgert”…

Pedig Lutherstadt Wittenberg ennél sokkal többet kínál 2017-ben, és valóban az igazi Forráshoz próbál visszasegíteni minket. Ezt élhettük át a magyar napok során Dévai Bíró Mátyás, Sylvester János és Stöckel Lénárt kései tanítványtársaiként.

Már a reformációi világkiállítás első stációja világosan utal a Forrásra: „Sola Scriptura”. A Wittenbergbe érkezőt huszonhét méter magas Biblia fogadja a vasútállomás épülete előtt. Ennek a hatalmas könyvnek az egyik oldalán a Szentírás összes lapja látható, amelyeknek az olvasását megfelelő távcsövek segítik. De be is léphetünk ebbe a könyvbe, hiszen valójában egy kilátótorony, amelynek a tetejéről elénk tárul a város panorámája. A százhatvankét lépcső fordulóinak pihenői biblia idézetekkel és a Szentírásról szóló személyes vallomásokkal állítanak meg.

Ugyancsak a Forráshoz segít vissza az a nyolcvan méter (!) hosszú jászol, amelyet a Luther- és a Melanchthonház mögött, a spiritualitás és az ökumené parkjában láthatunk. Ez végigvezet a kereszténység két évezredes történelmén, a betlehemi jászolbölcsőtől napjainkig. A bajor egyház zseniális installációjának fő üzenete, hogy bárhol tekintünk bele, az eget láthatjuk meg benne, mivel a bölcső mélye tükröt rejt. Ha a betlehemi bölcsőben fekvő Gyermekre nézünk, akkor mennyei perspektívák nyílnak meg előttünk: „Aki engem lát, látja az Atyát.” (Jn 14,9) Ő a valóságos ember és a valóságos Isten, akiben együtt fedezhetjük fel az irgalmas Istent és az irgalmas Embert. Solus Christus!

Micsoda új életszemlélettel és világlátással ajándékozhat meg ez az egyszerű, szimbolikus mozdulat: hajolj közel a jászolhoz! Csak ha megtanulunk a mélybe, lefelé is tekinteni, akkor láthatunk felfelé, a magasba!

Külön poén, hogy a jászol mellett egy hatalmas óriáskerék forog, amelynek kabinjaiban megfelelő szakemberek segítségével lelkigondozói beszélgetéseket lehet folytatni. Mindez a szó szoros és átvitt értelmében az ég és a föld között történik…

A cél itt is ugyanaz: találjunk vissza a Forráshoz, hiszen ez a jubileumi esztendő igazi értelme és ajándéka. Ezért is írtam a magyar napok nyitóestéjén Wittenberg Luther-város vendégkönyvébe közös fohászként a következő sorokat: „Tanuljuk és hirdessük a Krisztust együtt a következő ötszáz esztendőben is!” 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 35-36. számában jelent meg, 2017. szeptember 10-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.