Gáncs Péter úgy fogalmazott: a kötelezően választható hit- és erkölcstan oktatás „olyan meglehetősen gyorsan bevezetett rendszer, amely igazán most, menetközben forrja ki magát", a hitoktatással pedig a lelkészeket a mostaninál sokkal több tanórával nem szerencsés leterhelni, mert akkor nem jut energiájuk és idejük a saját gyülekezeteik pásztorolására.

Kérdésként vetette fel, mennyire lehet arra számítani, hogy a hittanoktatásnak hosszú távon meglesznek a tantermi és személyi, valamint anyagi feltételei úgy, hogy egy közoktatási intézményben párhuzamosan akár három-négy felekezet is tart hittanórákat. Annak a véleményének adott hangot, hogy az egyházaknak keresniük kell az együttműködés lehetőségét ezen a téren, mert „kicsit groteszk" az, hogy ugyanazokat a bibliai történeteket hallgatják három különböző tanteremben három hitoktatótól a diákok, ami hátráltatja a közösségépítést, ráadásul pluszköltséget jelent az állam számára, miközben az evangélikus hittancsoportok átlagosan három diákot számolnak.

Ennek alapján végig kellene gondolni annak lehetőségét, hogy legalább alsó tagozaton ezeket a csoportokat együtt tanítsák bibliaismeretre és a keresztény hit közös alapelveire, illetve mérlegelni kell, félteni kell-e a felekezeti identitást attól, hogy ezeket a hittancsoportokat esetleg összevonják - hangsúlyozta.

Gáncs Péter úgy vélekedett: nem lenne jó, ha olyan tantárgy lenne a hittan, amiből „le lehet vizsgázni aztán akár el is lehet felejteni", mert ez olyan típusú ismeret, amire élethossziglan szükség van. Hozzátette: „mi azt szeretnénk, ha a hittan segítségével a gyerekek közösségre találnának a gyülekezetekben is és oda beépülnének."

Az evangélikus elnök-püspök közlése szerint jelenleg 17 ezer diák jár evangélikus iskolákba, akiket csaknem 2 ezer pedagógus tanít, továbbá a tavalyihoz képest 19 ezerről 24 ezerre emelkedett az evangélikus hittanra járók száma a kötelezően választható hit- és erkölcstan bevezetésével, ugyanakkor a hitoktatók száma nem nőtt ilyen mértékben.

Mint mondta, az iskolákon keresztül új távlat nyílik az egyház számára, s ennek keretében jövő ősszel, amikor 25 éve lesz annak, hogy visszakapta az egyház a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumot. Az ünnepség mellett érdemes megvizsgálni azt is, hogy az elmúlt negyed évszázadban hogyan hatott egymásra az intézmény és a helyi gyülekezet.

Az a tény, hogy negyven évig nem végezhetett oktatási tevékenységet az evangélikus egyház, még ma is érezteti hatását, ezzel együtt tanulniuk kell az ebben résztvevőknek, hogy miként végezhetik úgy munkájukat, hogy az ne tűnjön erőszakos hittérítésnek. Az, hogy a szülők fele a kötelezően választható hit- és erkölcstan mellett tette le a voksát, viszont azt mutatja, hogy az egyházak felé van egyfajta elvárás és bizalom ezen a téren is – állapította meg.