Dr. Fabiny Tamás az ApCsel 8,26–40 alapján hirdette az igét a gyülekezetnek. A lelkész akkor áll így az oltárral szemben, amikor ordinálják vagy hivatalába iktatják – kezdte a püspök. Az akkor kapott áldás előretekintés az út elején, a most kapott áldás visszatekintés az út végén. Van mire visszatekinteni, van miért hálát adni. Az elhangzott ige Fülöp diakónusnak a Gázába való kiküldtetéséről szól. Nem tudja, hova megy, milyen körülmények közé, mégis engedelmeskedik.

„János testvérem” – mondta a püspök, – „te is engedelmeskedtél, amikor Galgagyörkre jöttél. Fülöp felfigyel a Szentírást olvasó etióp hivatalnokra. Ma már ritkábban találni úgy a családokat a látogatás alkalmával, hogy a Szentírást tanulmányozzák, olvassák, de igenis ott vannak bennük a kérdések, lehet a szívük mélyén, de a kitartó lelkipásztori munkával elő lehet hívni a kérdéseket. Te sokszor tudtál válaszolni a hívek kérdésére” – szólt a püspök, – „együtt utaztál hosszú éveken keresztül a galgagyörki és váckisújfalusi hívekkel, és te elmondtad, ki az a Jézus Krisztus. Egyház ott van, ahol az evangéliumot tisztán tanítják, és ahol a szentségeket helyesen szolgáltatják ki – fogalmaz az Ágostai hitvallás. Te is hirdetted az evangéliumot, és kiszolgáltattad a szentségeket, és Fülöp is ezt tette az elhangzott szakaszban. Hirdeti az evangéliumot, prédikál, és hitet ébreszt ebben az emberben, és a hitvallása után megkereszteli őt az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. A mai liturgiában azok alól a kötelességeid alól felmentelek, amit beiktatott lelkészként végeztél, ám továbbra is lelkipásztor maradsz, továbbra is kötelességed az evangélium hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása és a Krisztusról való tanúságtétel. Az apostol a fenti igeszakasz utolsó részében leírja, hogy Fülöp örömmel haladt tovább az útján. Te is örömmel, Isten iránti hálaadással és az ember iránti szeretettel tudj továbbmenni, ahogyan azt Fülöp tette” – zárta gondolatait a püspök.

A liturgia keretében Pintér János a gyülekezet lelkészeként utoljára állhatott szószékre. Igehirdetése 1Kor 2,2 alapján hangzott. „Böjtben énekeljük, lehetne mindig” – mondta a lelkész. – „Miért akarja Pál csak a megfeszített Krisztust hirdetni?” – tette föl a kérdést. – „Nincs más kapaszkodó számunkra, csak Jézus halála és feltámadása. A búcsúzó lelkész életében különös jelentőséggel bír a megfeszített Krisztus, a kereszt teológiája. „Ne csüggedjünk, mert Krisztus adja a növekedést, és ajándékoz meg bennünket mindennap reménységgel” – zárta igehirdetését.

Az ünnepi istentisztelet részeként Turai Krisztina adott elő egy versfordítást, majd a liturgiát követően közgyűlés következett, melyet az egyházközség felügyelője, Kerti Pálné nyitott meg, aki köszöntötte a megjelent vendégeket, majd átnyújtották az ajándékokat.

A felügyelő asszony felkérte Mekis Ádám esperest gondolatainak megosztására, aki a szomszédos település lelkészeként közelről ismerte a búcsúzó lelkészt, majd dr. Roncz Béla egyházmegyei felügyelő számolt be személyes tapasztalatairól, aki nemcsak felügyelőként, de az aszódi gimnázium korábbi igazgatójaként is szoros kapcsolatban volt vele.

Mráz István ismertette, hogy a Váckisújfaluban eltöltött harminchárom év alatt milyen célkitűzések valósultak meg a lelkész segítségével. Mindezek után Ladosné Mikus Katalin a Régi magyar áldás című verset szavalta el. A Galgagyörkön eltöltött harminchárom év munkáját Pedás Józsefné ismertette. 

A közgyűlés végén Takács Györgyné egyházközségi tag levelét olvasták fel, aki betegsége miatt személyesen nem lehetett jelen. A levélben legszeretettebb otthonát és Bibliáját, melyet a szülei kaptak az akkori evangélikus lelkésztől, – nem lévén örököse – a Galgagyörki Evangélikus Egyházközségre, de mindenekelőtt az Úristenre hagyta. Köszönetet mondott a sok szeretetért és segítségért, az egyház vezetését pedig kérte, hogy adjanak a településnek lelkészt, hiszen a falunak mindig is volt lelkipásztora. A Bibliával Takács Györgyné 500 000 forint adományt is ajándékozott az egyházközségnek, melyet a lelkészlakás munkálataira fognak költeni. Az egyházközség vezetői szeretettel köszönték meg az adományt, Isten gazdag áldását kérték a nagylelkű adományozóra. 

A közgyűlést Fabiny Tamás püspök zárta, aki meghatódott hangon szólt a gyülekezethez. Személyesen is felkeresi Takács Györgynét, hogy az egyház nevében is kifejezze köszönetét a példaadó, önzetlen felajánlásért. A levélben foglaltakra utalva elmondta, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházban jelentős a lelkészhiány, ott tartunk, mint 1985-ben. De ezzel együtt jó hír, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetemen új lelkészképzési forma indult, így meglévő diplomával, akár munka mellett is lehet teológusdiplomát szerezni, és lelkészi szolgálatba lehet állni. A jövő évre vonatkozóan kifejezte reménységét, hogy a település ismét lelkészt kapjon, de addig is imádkozzunk azért, hogy minél többen tudják vállalni a felelősségteljes szolgálatot.

A közgyűlés végén átvonultak a település egyik ékkövének számító Tahy-kastélyba –, amely nemcsak a birtokos családnak, de az egykori vármegyegyűléseknek is otthont adott –, ahol a résztvevőknek a gyülekezetek áldozatos munkájának köszönhetően bőséges szeretetvendégségben volt részük.