Gáncs Péter karácsonyi üzenetében hangsúlyozta: az isteni bizalom pedig elvezet a feltámadás reménységéig is. Hiszen az emberi életet, majd az emberélet részét képező halált is megélő Isten húsvétkor azt is megmutatja, hogy az élet legfeljebb átmeneti vereséget szenvedhet.

Az evangélikus püspök szólt arról, hogy Jézus nem álruhás király, aki „csak koldusgúnyaként veszi magára az emberlétet”, hanem valódi közösséget vállal az emberrel. Még csak nem is csodagyerek, a megszületése után harminc évig teljes csönd veszi körül. Senki nem foglalkozik azzal, hogy a názáreti ácsműhelyben növekszik egy fiatalember, aki valamire készül. Ebben is az átlagos emberi életutat követi - mutatott rá -, hiszen a legtöbb ember harmincéves korára tudja, ki és mi akar lenni.

Gáncs Péter arra is felhívta a figyelmet: Isten „gyermekvállalása és gyermekké válása” volt az igazi kockázat: vállalta, hogy nem felnőttként, hanem átlagos kisdedként érkezzen a világba, és végigjárja az emberi élet útját. 

A gyermek mindig a reménység hitvallása - emelte ki, hozzátéve: Isten gyermekké válása az embert is „arra a reménységre szabadítja föl”, hogy az életnek akkor van értelme, ha továbbadja. Ezért is olyan reményteli a karácsonyi csoda, hogy „gyermek adatik nekünk”, és ez a gyermek felnő, és teljes életet él.