Harminckét éves úti beszámoló. Indulás előtt néhány nappal Hafenscher nagymamámtól megkaptam azt az írógéppel írt levelet, amelyet nagypapám – aki 1987. június 15. és július 2. között részt vett az összafrikai evangélikus konferencia konzultációján – írt madagaszkári útjáról Útijelentés címmel az akkori külügyi bizottságnak. Az összefoglalóban többek között így fogalmaz: „Több evangélikus kórház működik. Specialitásuk, hogy legálisan gyakorolják az imádsággal gyógyítás szolgálatát.”

A harminckét évvel ezelőtt leírt mondat relevanciája mit sem változott – nem úgy az evangélikusok száma, akik ez alatt a bő három évtized alatt négyszáznyolcvanezer főről négy-ötmillió tagot számláló nagyegyházzá nőtték ki magukat az afrikai szigetországban, ezer lelkésszel, kilencezer gyülekezettel. És a növekedés folyamatos.

Felkavaró és megnyugtató rituálé. A szombat esti beszélgetések és a nyitóvacsora után másnap korán keltünk, mivel reggel nyolc órára hivatalosak voltunk az antananarivói zsinat szabadtéri záró istentiszteletére. A hétezer ülőhelyet kínáló helyszínen rengetegen álltak, az erkélyeken is csüngtek, óriási tömeg volt. Az egyházelnök tizennégyezer ember részvételéről tájékoztatott minket. A közel hat(!) órán át tartó istentiszteleten együtt énekelhettünk, imádkozhattunk, adakozhattunk, és vehettünk részt az úrvacsorai közösségben.

Az alkalmon a Madagaszkári Evangélikus Egyház (Fiangonana Loterana Malagasy) elnök-püspöke, dr. David Rakotonirina külön köszöntötte a dialógusbizottság résztvevőit, a bizottság részéről pedig a két delegátus vezetője szólt röviden a tömeghez. Ezután átadták a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) hivatalos köszönőlevelét dr. Martin Junge LVSZfőtitkárnak és dr. Walter Altmann-nak, az evangélikus delegátus vezetőjének az aláírásával. Ahogyan az óriásgyülekezet énekelte Händel Messiásából a Halleluját, azt éreztem, hogy arra a néhány percre összekapcsolódtunk a mennyei kórussal.

A szerdai napon nagyon különleges istentiszteleten vettünk részt egy – az evangélikus egyház fenntartásában működő – gyógyítóközpont melletti kápolnában. A liturgia utolsó részében előrehívták a betegeket, akik leültek az oltár körül. Majd megjelent több mint harminc fehér ruhás munkatárs („sheperds”-nek, lelkészi munkatársnak hívták őket), körbeállták a földön ülőket, és elkezdődött a démonok kiűzésének hosszú percekig tartó gyógyító szertartása, amely személyes áldással ért véget. A rituálé egyszerre volt rendkívül felkavaró és megnyugtató.

Az istentiszteletet élénk beszélgetés követte az egyházelnök és a gyógyítóközpont vezetőinek koordinálásával, a dialógusbizottság tagjainak részvételével. Ezután lehetőségünk volt a bentlakásos kórházi rész megtekintésére és találkozásra az ottani gondozottakkal, gondozókkal. Miközben kint verőfényes napsütés volt, bent az élet legmélyebb sötétségeibe pillanthattunk bele. Olyan ellentmondás volt ez, amely az egész hetet meghatározta.

Együtt, egymásért és szeretteinkért. A dialógusbizottság ülésein a ghánai pünkösdi teológus dr. Opoku Onyinah tiszteletes, majd a madagaszkári dr. Joseph Randrianasolo és dr. Noel Rabemanatsoa evangélikus lelkipásztorok tartottak előadást, rávilágítva a gyógyítás és a gyógyulás értelmezéseire pünkösdi, illetve evangélikus teológiai aspketusokból. A reflexiók nem álltak meg az elméleti diskurzusnál, hanem komolyan vették kinek-kinek a személyes érintettségét is.

Az imaközösségek nagyon nagy erőt adtak ezekben a napokban, amikor konkrét emberek gyógyulásért is imádkoztunk. Együtt, egymásért és szeretteinkért. Megfeledkezve a felekezeti hovatartozástól és rádöbbenve újra arra a csodára, hogy az imádság közös nyelv, áthidal dogmatikai, etikai különbségeket. Ahogyan az előző három évben, idén is azzal a meggyőződéssel tértem haza a mintegy harmincnégy órás út után, hogy van mit tanulnunk pünkösdi testvéreinktől. És jövő szeptemberben is lesz mit, Deo volente.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 39–40. számában jelent meg 2019. október 6-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.