Az igehirdetés a 27. zsoltár igéi alapján hangzott: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában”.

D. Szebik Imre püspök a gyülekezet és az épülettörténetének hősi pillanatait is felidézve bátorította az ünneplő közösséget a templom áldásos használatára, imádságra, hálaadásra, megbocsátásra, egymás mellett való kitartásra.

Az igehirdetés után és a liturgia másik két pontján megszólalt az erre az alkalomra is lelkesen készülő gyülekezeti énekkar Fükéné Menczer Kornélia vezetésével.

Az alkalmat záró díszközgyűlésen a lelkész köszöntését követően a falu fiatal polgármestere, Agócs Gábor is beszédet mondott, melyben összefogásra buzdította az egybegyűlteket, valamint a templom melletti tér helyreállításával kapcsolatos terveit is megosztotta hallgatóival. A köszöntések sorát Szabó András esperes zárta. Megemlékezett arról, hogy a vanyarci gyülekezet története szorosan összefonódott a galgagutaiéval, kezdetben onnan is ide jártak istentiszteletre a testvérek.„Vanyarcon korábban kel a nap” – hangzott a korabeli megjegyzés, mely arra is utalt, hogy hitvalló eleinknek néha bizony másfél órával is korábban el kellett indulniuk, ha templomba akartak menni.

Az alkalom után a gyülekezet asszonyai szeretetvendégségen látták vendégül az ünneplőket.

A felújítás költségeire pályázaton nyert forrást az egyházközség – az Alternatív Energia Centrum pályázatíró és tanácsadó cég, illetve egyházunk oldaláról Kocsis István pályázati referens közreműködésével –, a kivitelező a Bentateam Kft. volt.

Az új padok elkészítéséhez szükséges összeget a gyülekezet tagjai adták össze. A templomban világító csillárokat Rácz Jenő református lelkész, múzeumi restaurátor újította fel.

Hála minden segítségért, támogatásért Istennek és az odaszánt szívű embereknek. Szolgálja tovább szép templomunk Urunk dicsőségét és mindannyiunk örömét!