– Családi háttere révén egyidejűleg nőtt bele az evangélikus és a református hagyományokba: édesanyja Wallrabenstein Jakab evangélikus lelkész leánya volt, ön édesapja nyomdokain járva a református egyházzenét képviseli. Ez a „protestáns szimbiózis” bizonyára meghatározó volt egész zenei pályáján is, hiszen Gárdonyi Zoltán és Gárdonyi Zsolt kompozíciói már hosszú évek óta és felekezeti határok nélkül bekerültek a nemzetközi orgona- és kórusrepertoárba.

– Anyai nagyapámnak 1906-ban a budavári evangélikus templomban volt az ordinációja, apai nagyapám pedig, a történész Gárdonyi Albert a harmincas években a Fővárosi Levéltár igazgatójaként a Nagyvárad téri református gyülekezetben volt presbiter. Szüleimet 1942-ben Ordass Lajos eskette a kelenföldi evangélikus templomban, ugyanitt később evangélikus nővéremmel, Hajnával együtt konfirmáltam reformátusként Kendeh Györgynél 1961 májusában.

– Legújabb orgonaműve a reformációi jubileumra íródott: egy ünnepi toccata, amely az Erős vár a mi Istenünk dallamát dolgozza fel. A kompozíció felvétele időközben már az interneten, a YouTube-on is megtalálható, de egészen különleges helyszínen volt a darab ősbemutatója.

– Valóban, a világpremier július 5-én a müncheni katolikus dómban volt, az ottani dómorgonista egy ökumenikus koncert keretében Luther-Triptychon címmel háromrészes ciklusként adta elő a kö-vetkező Luther-korálfeldolgozásaimat: Vater unser im Himmelreich [Mi Atyánk, ki vagy mennyekben], Erhalt uns, Herr, bei deinem Wort [Tarts meg, Urunk, szent igédben] – ez tavaly Budapesten a Müpa-orgonakoncertem műsorában is hallható volt –, majd végül ősbemutatóként az Ein feste Burg toccata hangzott el a dóm nagyszerű négymanuálos orgonáján. A toccata magyarországi bemutatóját éppen tíz nappal később, július 15-én játszotta Dániel fiam a sukorói zenei nyár keretében az ottani református templomban.

– Új műve nyomtatásban megjelent kottájából tudjuk, hogy a toccatát még ugyanebben a jubileumi évben számos további országban is bemutatják.

– Igen, a darab osztrák premierje Dániel augusztusi 11-i hangversenyén volt a salzburgi dómban, ezt követik most november közepéig az egyes nemzeti bemutatók neves külföldi és magyar kollégák orgonakoncertjein Párizsban, Zürichben, Oslóban, Edinburghban, majd Olaszországban, Svédországban, Dániában és Amerikában.

– Hogyan lehetne meghatározni a kompozíció jellegét, zenei formáját?

– A Luther-dallamot kétféleképpen közelítettem meg: a darab elején és végén a korált a toccata műfajának megfelelő futamokba ágyazva a felső szólamok intonálják színes harmonizálásban. A középső dallamsorokat a fenségesen mély pedálregiszterek hordozzák, ezek felett bontakozik ki a manuálok szabad anyaga, amelynek során jelképszerűen felidézem édesapám utolsó művének, az 1985-ben nekem ajánlott Erős vár a mi Istenünk prelúdiumnak egyik markáns ütemét is.

– De más családi zenei esemény is kapcsolódik a reformáció ünnepi évéhez, most éppen Budapesten.

– Igen, november 1-jén adja elő a Pozsonyi úti református templomban a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar édesapámnak azt a kantátáját, amelyet ő 1960-ban a budapest-kelenföldi evangélikus gyülekezet énekkara és zenekara számára komponált. A Dicsérő ének a 45. zsoltár verseire ritkán hallható eredeti zenekari formájának ősbemutatóját ott akkor Sulyok Imre vezényelte. Most ez a mű Hamar Zsolt vezényletével fog elhangzani, egy műsorban Johannes Brahms Német requiem című művével. A szimbólumokban rendkívül gazdag bibliai szöveg egy menyegzőjét ülő ószövetségi király dicsérete, amely „a királyok királyára”, Jézus Krisztusra vonatkozik. A zeneszerző a mű sokrétű hangszeres anyagát 1981-ben Karasszon Dezső felkérésére egyetlen orgonaszólammá kovácsolta össze. Ez a revideált, vegyes karra és orgonára készült változat 2002-ben német szöveggel látott napvilágot, ezt követte 2005-ben a zenekari forma német nyelvű közreadása. A magyar kiadás 2006-ban, édesapám születésének századik évfordulóján – a mű orgonakíséretes változatában – jelent meg Budapesten.

– Hogyan került ez a mű a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Hamar Zsolt látókörébe, a templomi bérletsorozatba?

– Ezt én sem tudom. Nem az én kezdeményezésemre történt, de nagyon örülök, hogy így alakult.

Mindkét mester főiskolai professzorként fejtette ki sokrétű alkotói és tudományos munkásságát: Gárdonyi Zoltán a budapesti Zeneakadémián, fia, Gárdonyi Zsolt a würzburgi Zeneművészeti Főiskolán. Gárdonyi Zoltán (1906–1986) – az egykori Kodály- és Hindemith-tanítvány – az 1948-ban feloszlatott protestáns egyházzenei tanszak utolsó vezetője volt. Nemzetközileg is nagyra becsült zenetudományi és zeneelméleti kutató, akinek orgonaművei és bibliai tárgyú kórusművei a 20. századi európai egyházzenében egyedülálló értéket képviselnek. Zeneszerzői munkássága sokáig kevéssé volt ismert a magyar zenei élet szélesebb nyilvánossága előtt. 1972 óta, vagyis a Gárdonyi család Németországba való végleges kitelepedését követően csupán töredéke hangzott-hangozhatott el Magyarországon. Egyházzenei művei ugyan fel-felcsendültek a protestáns templomok falai között, világi kompozíciói azonban szinte teljesen eltűntek a koncerttermekből és a zeneoktatásból. Hasonló kettősség jellemezte a zenetudósi életmű értékelését is.

Gárdonyi Zsolt 1946. március 21- én – Johann Sebastian Bach születési évfordulóján – született Budapesten. Huszonkét éves koráig szülővárosában Gergely Ferenc, Sugár Rezső, Ferenczy György, Szervánszky Endre és Farkas Ferenc növendékeként folytatta tanulmányait. 1968-ban Németországba települt, majd főhivatású orgonista és karigazgató lett az alsó-szászországi Wildeshausenben. 1975 és 2011 között Würzburgban a Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető professzora volt. Neve időközben zeneszerzőként, világszerte koncertező orgonaművészként és zeneelméleti munkássága által egyaránt ismertté vált. 1979-ben Bajor Állami Díjjal, 2000-ben a Debreceni Református Hittudományi Egyetem díszdoktori címével, 2011-ben pedig a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérmével tüntették ki. Sokrétű tevékenységét hanglemez- és rádiófelvételek, könyvek, tanulmányok, valamint európai és amerikai főiskolá- kon tartott mesterkurzusai és előadásai dokumentálják. Zeneszerzői és zeneelméleti munkássága jórészt csak az ezredforduló után vált magyar földön ismertté.

A harmadik generáció képviselője, Gárdonyi Dániel első művészi impulzusait és tanítását édesapjától kapta. Egyetemi orgona- és karvezetés-tanulmányait Bayreuthban és Stuttgartban végezte. 2011-től 2015-ig a frankenbergi Liebfrauenkirche főállású karigazgató és orgonista állását töltötte be. 2016 óta szabadfoglalkozású muzsikusként dolgozik Németországban. Nemzetközi orgonahangversenyei mellett a Schlüchterni Kántorképző Intézet tantestületének tagja. Műsoraiban hangsúlyos szerepet kap nagyapja, Gárdonyi Zoltán és édesapja, Gárdonyi Zsolt műveinek tolmácsolása.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 39-40. számában jelent meg, 2017. október 8-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.