- Mindig is lelkész volt, vagy esetleg más területen is kipróbálta magát?

- Több dologgal is foglalkoztam korábban. 1998-ban végeztem a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen, októberben gyülekezetemben, a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközségben volt a lelkészavatásom. Először adminisztrátori munkát végeztem a Déli Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalában. Ekkortájt kezdtem el írni az Evangélikus Élet című újságnak, amely egyházunk országos hetilapja. Úgy találtam, hogy bár nagyon szeretek írni, van még mint tanulnom az újságírás, mint szakma területén. Ekkor pályáztam meg egy ösztöndíjat, el is nyertem. Németországban, az Erlangen-nürnbergi Friedrich Alexander Egyetem teológiai karának publicisztikai intézetében szereztem végzettséget. Miután hazajöttem, főmunkatársként kezdtem dolgozni az Evangélikus Életnél. Hat évet töltöttem ott. 
2009-ben kerültem Tótkomlósra. A helyi gyülekezet által fenntartott idősek otthonában láttam el lelki gondozói feladatokat, emellett beosztott lelkész is voltam. 
Szegeden ösztöndíjon lévő kollégákat helyettesítettem egy rövid ideig, majd én is elutaztam, 2013-ban elnyertem az állami Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíját, Stuttgartban töltöttem fél évet, ezután pedig a megváltozott munkaképességűek elhelyezkedését segítő Salva Vita Alapítvány irodavezetője voltam, és most itt vagyok.

Evangélikus lelkészként lehet velem találkozni, igehirdetéseket, istentiszteleteket fogok tartani, szívesen beszélgetek emberekkel, akik kérik, igénylik ezt, legyenek akár a gyülekezet tagjai, akár nem. Valamint négy általános iskolában végzek majd hitoktatást, és a különféle adminisztratív feladatok is a munkám részét képezik. 
Úgy érzem, hogy számomra a leglényegesebb az emberekkel való találkozás, hogy teljes szívvel odaforduljak mások felé.

- Mi a véleménye városunkról? Van olyan hely, vagy terület, mely kifejezetten felkeltette a figyelmét?

- Sajnos kedvenc terület még nincs, mert nagyon rövid ideje vagyok itt, de nagyon kellemes, nyugodt, jó hangulatú városnak tartom Baját, ami számomra olyan, mint „Szeged kicsiben”. 
Egy kedves ismerősöm javasolta, hogy próbáljak meg úgy megismerkedni a várossal és a gyülekezeti tagokkal, hogy tegyem fel nekik azt a kérdést, milyen az „ő Bajájuk”, a „személyes városuk”. Mi az, amit szívesen megmutatnának nekem, mint idegennek, aki most érkezett ide. Kezdve onnan, hogy hova jártak óvodába, hol a legjobb a fagylalt, és így tovább. Bármi olyan helyszínről szóljanak pár szót, amely kedves a számukra. Ezen a vonalon haladva az embert is kicsit megismerhetem, valamint magát a helyet is.

- Korábban már megfordult nálunk?

- Igen, jártam itt 2007-ben, amikor az Evangélikus Életnek tudósítottam a parókia szenteléséről. Idén áprilisban pedig voltam itt helyettesíteni.

- Katymári László, a Veres Pál Polgári Egyesület vezetője szeretne egy közös rendezvényt Önökkel, a helyi evangélikus közösséggel.

- Igen, mert – és ezt talán kevesen tudják – Veres Pálné, aki nagyon sokat tett a magyar nőnevelés előmozdítása érdekében, evangélikus volt. Ő volt az Országos Nőképző Egyesület alapítója. December 13-án lesz születésének az évfordulója. Épp ezért nagyon örültem, amikor Katymári László megkeresett és felajánlotta ezt a lehetőséget.