40 évvel ezelőtt, 1973. március 16-án adták ki az Európai reformátori egyházak konkordiáját (Leuenbergi konkordia) a Bázel melletti Leuenberg konferenciaházban. A több mint 100 lutheránus, református és uniált egyház és az előreformátori egyházak, amelyek ezt a konkordiát azóta aláírták, ezzel kifejezték szószéki és úrvacsorai közösségüket, és arra kötelezték magukat, hogy a bizonyságtételben és a szolgálatban közösséget alkotnak egymással. A jubileum alkalmából a GEKE Tanácsa méltatja a Leuenbergi konkordiát mint alapdokumentumát, és emlékeztet annak az európai egyházak számára maradandó jelentőségére.
A Leuenbergi konkordia tettekre szólítja fel az egyházakat. Az evangéliumot mint „Jézus Krisztus üzenetét, a világ üdvösségét” (Lk 7) állítja a centrumba minden nyilatkozatban és megnyilvánulásban, és emlékezteti ezzel az egyházakat létük és egységük alapjára.
A Leuenbergi konkordia megbékélésre szólítja fel az egyházakat. Ehhez hozzátartozik, hogy az egyházak teológiai kérdésekben egyetértenek, ahogyan az a GEKE tanításról szóló megbeszélésein is történt és történni is fog. Ehhez hozzátartozik az is, hogy az egyházközösségen belül is keressük azokat az utakat, amelyek kivezetnek a konfliktusokból. Az Úr asztalánál testvérekként tapasztalják meg az egyházak az istentiszteleti közösséget. Ezáltal bátorítást nyernek a világban való szolgálatra és az igazságosságért és a békéért való harcra.
A Leuenbergi konkordia az ökumenikus párbeszédre is felszólít. Arra ösztönöz, hogy újra és újra vizsgáljuk meg a más egyházakkal való párbeszédben azt, vajon a tanításban vagy a tanításról való előítéleteinkben lévő különbözőségeink ma is érvényesek-e még, és ezek valóban egyházakat széltválasztóak-e. Ez a kiindulási pont érvényes a felekezetközi párbeszédekre is, például a római katolikus egyház és a Lutheránus Világszövetség között 1999-ban létrejött, a megigazulásról szóló közös nyilatkozatra is.
A Leuenbergi konkordia felszólít arra a „kötelességünkre is, hogy minden keresztény egyház ökumenikus közösségét szolgáljuk” (Lk 46). A leuenbergi egyházközösség modellje, „az egység a megbékélt különbözőségben” 1973 óta más konfesszionális és földrajzi kontextusban is alkalmazhatóságot nyert. 1997-ben a konkordia alapján és egy kiegészítő megegyezés aláírásával sor kerülhetett az európai metodista egyházak belépésére. Az Ammani nyilatkozat, a közel-keleti egyházakkal (2006), valamint az amerikai egyházakkal kötött Formula of Agreement mind példái a Leuenbergi konkordia további hatásának. A megbékélt sokféleség és a látható egység viszonyát a 2013 februárjában a Pápai Egység Tanácsával megkezdett párbeszédek is tematizálják.
A Leuenbergi konkordia felszólítja az egyházakat a „világban való felelősségteljes szolgálatra”. Ehhez hozzátartozik „az egyes emberek és a népek közötti földi igazságosságért és békéért való” síkraszállás (Lk 11). A GEKE egyházai egyre többet és többet tanultak arról, hogyan koordinálják szociáletikai elkötelezettségüket, és a protestáns egyházak hangját hogyan hallassák Európában.
Az egyházközösség megvalósítása nem lezárt folyamat, hanem az egyházakat újabb és újabb feladatok elé állítja. Így szólít fel a Leuenbergi konkordia arra, hogy a megnyert közösséget elmélyítsük, a kihívások során megálljuk helyünket, és a világban folyó szolgálatunkat gyümölcsözővé tegyük. Az európai protestáns egyházak közösségként épp az európai alap szellemi, kulturális és szociális krízishelyzeteiben szeretnék előtérbe helyezni magukat.
A Leuenbergi konkordia arra bátorítja az egyházakat, hogy imádkozzanak egymásért, támogassák egymást, és ünnepeljék együtt az istentiszteleteket.
„Hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” (Ef 4,15)