„A német csoport tagjaként a gyarmatosítási időszak öröksége és a hererókkal való embertelen bánásmód is hatással van rám – magyarázta Ulric, majd így folytatta: – A megbélékés maradandó kihívás számomra.” Ez az LVSZ munkájában is megtalálható, hiszen „a megbékélés az igazságosság előfeltétele”.

Ulrich úgy látja, hogy Az ember nem bocsátható áruba című előadás széles körű támogatottsága alapvetően amiatt van, mert az emberek szeretnék, ha a globalizált világban folyó dolgokra figyelmesebben tekintenénk. Példaként említette a ghanai delegált felszólalását, aki„ igen politikusan és igen érzelmesen” arra kérte a nagygyűlést, hogy tiltakozzon az országát érintő korrupció és pénzkiáramlás ellen. „Egy gazdag egyház püspökeként különösen kihívást jelent ez” – vallotta.

De ezzel egyidejűleg a püspök a kijelentést igazolásként ítéli meg az Északi Evangélikus Egyház partnerségi munkájára vonatkozóan. Éppen egy dél-afrikai delegált felhívása kapcsán mondja ezt, aki azt forszírozta, hogy az Északi Egyház ne vonuljon vissza, hanem erősítse meg támogatói munkáját. Ulrich püspök hangsúlyozta, hogy fontos a megosztás és az ökumenikus munka, hiszen csak együtt van jövőnk.

Mély benyomást tett a püspökre az is, hogy Namíbiában milyen szoros partnerségben áll az egyház és az állam. Az államelnöki fogadáson úgy érezte, hogy a közös felelősséget rendkívül komolyan veszik.