– Miért választottad a teológiát?

– Apai ágon evangélikus, anyai ágon katolikus és református családtól származom. Apai nagyszüleim részéről evangélikus neveltetésben részesültem. Keszthelyi lelkészem, Nagyné Szeker Éva már nagyon fiatalon feladatokat adott az istentiszteleteken, nyolcéves koromtól felolvastam. Később a soproni evangélikus líceumban tanultam, ott Mesterházy Balázs iskolalelkész volt nagy hatással rám. Ezt követően már az új keszthelyi lelkész, Honthegyi Zsolt keresett meg, hogy olvassak fel az istentiszteleteken. Azt éltem meg, hogy Krisztus a Szentírás által személyesen szólít meg. Hiszem, hogy Jézus személyesen szeretett magához. 2010-ben Szegeden történelem szakon kezdtem el a felsőoktatási tanulmányaimat. Ott kaptam meg azt a személyes elhívást, amelyet korábban kerestem.

– Szegedi tanulmányaid alatt romamisszióban is részt vettél. Hogyan látod korunk missziói lehetőségét?

– A mai szekuláris világban különösen is fontos a tanúságtétel. A misszió nem más, mint embermentés az örök életre, az örömhírre. Vallom, hogy a minőségi, teljes életet csak Jézus Krisztussal élhetjük meg.

– Hogyan lehet ezt megvalósítani?

– Hitelességgel! A misszió Krisztus általunk történő kisugárzása, Jézusról való tanúskodás szóban és tettben, így ezt „hivatalkényszerrel” nem lehet csinálni. Magunkénak kell éreznünk a feladatot, hiszen mindez azzal a tűzzel tud csak működni, melyet a Szentlélek kelt fel bennünk. Azt az Istent, akit megismertem, aki feláldozta magát értem, őt szeretném másoknak megmutatni.

– A teológiai tanulmányaid alatt melyik terület vált különösen fontossá számodra?

– Az ókereszténység és az egyetemes zsinatok kora különösen is érdekes nekem. Ez az az időszak, amikor a keresztény tanítás kikristályosodik, és a Szentírás alapján megfogalmazódnak a hitvallási tételek. Fontosnak tartom a dogmatörténetet és a hitvallási iratok tanulmányozását is, de szívügyem a reformáció korának megismerése is.

– Milyen témában írod a szakdolgozatodat?

– Korányi András egyetemi tanár egyháztörténeti kutatócsoportot indított, amely a 19. és 20. századi egyháztörténettel foglalkozik. Ez inspirálta a szakdolgozattémámat is. Hitvallás, bűnvallás, színvallás – teológiai hitvédelem a 20. századi totalitárius diktatúrákkal szemben 1933–1968 között címmel dolgozom rajta. Arra igyekszem a dolgozatban reflektálni, hogy a keresztény egyház a nácizmussal és kommunizmussal szemben hogyan és mikor fogalmazta meg a maga hitvalló tételeit, azt, hogy a keresztény egyház Krisztus teste, amely a politika által nem prostituálható.

– Melyik a számodra különösen meghatározó bibliai ige?

– „…a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll ez előttetek egészségesen. Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők, megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4,10b–12) Ma egy pluralista Európában élünk, amely nemcsak sokszínűvé válik, hanem szekularizálódik is. Keresztényként nem lenne szabad elengednünk az alapot, hanem hirdetnünk kellene, hogy nincs üdvösség senki másban, csak Jézus Krisztusban.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 3–4. számában jelent meg 2018. január 28-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.