Drága Bánfalviak!

„Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: Asszony, megszabadultál betegségedből. És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.” (Lk 13,11–13)

Tegnap Ágfalván volt a Landesrat szervezésében a magyarországi németek országos egyházi kórustalálkozója. Tizenkét kórus több mint háromszáz énekese énekelt együtt a templomban – istentisztelet és koncert keretében. Felemelő volt hallgatni, amikor az a sok ember együtt zengte a temlomban, hogy „Grosser Gott, wir loben dich”. Többünknek folyt a könnyünk, olyan szép volt. Meg azért is könnyeztünk, mert ennyien nagyon régen voltunk együtt a templomban. Aztán a találkozó utáni beszélgetésen kiderült, hogy többen is azon gondolkodtunk, hogy ilyen szépen énekek már vagy száz éve, de ha nem is annyi, a második világháború előtt szólhattak a templomban. Gyönyörű volt, nagy élmény volt.

Azóta nagy változások történtek mindenfelé: egyházban, társadalomban, kultúrában, politikában, értékrendben. Az evangélikus berkekben való változások Sopronban és környékén mondhatni tragikusak voltak. Majdnem sikerült – egy politikai döntés következtében – szétverni az evangélikus gyülekezeteket. És itt kapcsolódik az imént felolvasott igéhez a mi történetünk. Ott, hogy 1946-ban akkora törés érte a Sopron környéki német közösségeket, ezt a mi szeretett bánfalvi gyülekezetünket is, hogy azóta nem úgy szólnak már az énekek sem, mint azelőtt. Olyan lett itt, Bánfalván is ez az evangélikus közösség, mint a történetben szereplő, tizennyolc éve hajlott hátú asszony, aki hordozza a fájdalmait. A bánfalvi történet folytatását szinte minden régi bánfalvi tudja. Jött '56, és még többen elhagyták a falut. Aztán jött az 1967-es, kényszerű templomcsere. És a gyülekezet, mint a tizennyolc éve hajlott hátú asszony, még inkább meghajtotta a hátát. Soha nem fog már úgy szólni, olyan hangosan szólni az ének Bánfalván, mint régen. És biztosan sokáig, nagyon-nagyon sokáig fogja még a sebeit nyaldosni ez a közösség.

De a bibliai történetben is csoda történt, és hiszem, hogy ez a közösség is meg tud, meg tudott újulni. Az újszövetségi történet úgy folytatódik, hogy Jézus meglátja a tömegben az asszonyt, megérinti, megáldja, az asszony pedig meggyógyul. Ilyen gyógyító találkozást kívánok nemcsak a bánfalvi közösségnek, hanem mindnyájunknak! Jöjjön közénk Jézus, érintse meg a szívünket, lelkünket, egész életünket, hogy ne görnyedt háttal, fájdalmakkal megpakolva éljük éltünket, hanem kiegyenesedve, felfelé nézve, bízakodva. Közben pedig úgy tudjuk dicsérni Istent, ahogyan azt a régiek is tették, zenével, szóval, szívvel, tettekkel. Isten adjon nekünk gyógyító találkozásokat! És Isten áldja meg a régi bánfalviak emlékét, Isten áldja meg a régi templomot és az ott elhangzottakat, áldja meg ezt a templomszentelési ünnepet és minket mindnyájunkat!

KÉPGALÉRIA.