A reménység művészete – Gondolatok a bejrúti robbantás kapcsán

A reménység művészete – Gondolatok a bejrúti robbantás kapcsán

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet. Szöveg: Fabiny Tamás
„Bizony, a libanoni erőszakoskodás gyászba borít téged…” – olvassuk az Ószövetségben (Hab 2,17; Károli-fordítás). Évezredes és évszázados csaták, véres események színtere volt ez a vidék, és a legújabb korban is merényletek történtek, polgárháborúk zajlottak itt. A Földközi-tenger keleti partvidékén fekvő közel-keleti ország a télen hó borította Libanoni-hegység csúcsairól kapta héber eredetű nevét.

Ezekben a hetekben azért uralja Libanon a híreket, mert augusztus 4-én iszonyatos erejű robbanássorozat rázta meg a főváros, Bejrút kikötőjét. Feltehetőleg az a nagy mennyiségű ammónium-nitrát robbant fel, amelyet évek óta tároltak itt. Már az első híradások is több mint százötven ember haláláról szóltak, később több mint kétszáz áldozatról számoltak be; hozzávetőleg ötezren megsebesültek, kétszáz- és kétszázötvenezer közé tehető azoknak a száma, akik elveszítették otthonukat. Bejrútot katasztrófa sújtotta várossá nyilvánították, és gyásznapot hirdettek. Megelevenedik a prófétai ige: „Bizony, a libanoni erőszakoskodás gyászba borít téged…”

A döbbenetes híradófelvételeken látszik, milyen erejű volt a rombolás. Nemcsak a kikötő hever romokban, hanem szinte az egész város olyan, mint egy háború nélküli hadszíntér: utak, városnegyedek és lakóházak, kórházak, templomok, iskolák, hotelek, boltok lerombolva, elpusztulva. „Bizony, a libanoni erőszakoskodás gyászba borít téged…”

Az egyik felvételen egy katolikus pap látható, amint éppen online misét mutat be a templomában. Az első robbantásokat észlelve még higgadtan folytatja a szertartást, mint aki már hozzászokott az ilyen eseményekhez. Amikor azonban omladozni kezd a templom mennyezete, futva hagyja el a szentélyt. Egy másik videón egy menyasszonyt látunk, akit hófehér ruhában filmeznek Bejrút központjában. A kamera a robbanás után is bekapcsolva marad, rögzíti a fejvesztett menekülést. Egy harmadikon az egész esküvői násznép rohan ki kétségbeesve a templomból, amelynek oldala beszakadt a detonációtól. 

A térfigyelő kamerák felvételein egészen közelről látjuk a robbanást megelőző és az azt követő pillanatokat üzletben, szállodában, útkereszteződésben. Egy édesanya két gyermekét is felkapva rohan ki az épületből. A szülőszobában kialszik a villany, de aztán arról értesülünk, hogy az orvosok ilyen körülmények között is világra segítették a kisbabát. Az ortodox pap boldogan mutatja: a templom nagy része ös ­ szedőlt, de az ikonosztáz sértetlen maradt.

A robbanás a bejrúti református templomot sem kímélte. A gyülekezet lelkésze, Habib Badr éppen akkor lépett ki irodájából, amikor a mennyezet leszakadt. „A kár és rombolás mértéke egyszerűen hihetetlen. Imádkozzatok értünk. Ez egy nagyon súlyos fejlemény az ország életében” – üzente a protestáns lelkész.

A világ összefogott Libanonért. Az amerikai hadsereg élelmiszert, gyógyszert, palackozott vizet szállít Bejrútba. A magyar kormány egymillió eurót ajánlott fel az Antiókhiai Szír Maronita Katolikus Egyház számára. A magyarországi egyházak, civil szervezetek is megmozdultak. Bechara Boutros Raï bíboros, a maronita közösség pátriárkája felhívással fordult a világ országaihoz a tragédia miatt. Honlapján a következőket tette közzé: Bejrút, a Kelet jegyese és a Nyugat világítótornya, megsebesült a titokzatos robbanás okozta katasztrófa következtében. Mindez akkor történt, amikor az ország a gazdasági és pénzügyi összeomlás helyzetében van, és nem tud szembenézni ezzel a humanitárius katasztrófával, illetve a libanoni lakosság a szegénység és a nyomor körülményei között él. A pátriárka közölte: szolidaritásuk kifejezéseként megnyitják intézményeiket és házaikat a robbanástól sújtott személyeknek, illetve minden képességükkel segítik, gondjukat viselik, táplálékkal látják el őket, és orvosi kezelésüket is támogatják. A katasztrófában érintetteket a plébániák és a szerzetesrendek központjaiban, iskoláikban és kolostoraikban helyezik el.

A Református Egyházak Világközösségének éppen libanoni elnöke van Najla Kassab lelkésznő személyében. Ő a napokban így nyilatkozott: „A Közel-Keleten élve megtanultuk a folytatás és reménység művészetét és azt, hogy bízzunk, az Úr velünk vándorol utunkon. Minden nap egy új nap. És mi ma is elhatároztuk, hogy megmaradunk a reménységben, és felvesszük a küzdelmet a reménytelenséggel szemben.”

Magam ezzel az idézettel kezdtem ezt a jegyzetet: „Bizony, a libanoni erőszakoskodás gyászba borít téged…” Ha tovább olvassuk Habakuk próféta könyvét, a 2. rész 20. versében ezzel a vigasztaló igével találkozunk: „Az Úr azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld!”

A bejrúti katasztrófa és az ezekben a hónapokban átélt megannyi próbatétel indítson minket megállásra, elcsendesedésre és imádságra. 

A jegyzet rövidebb formában elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újságja Lélektől lélekig rovatában 2020. augusztus 9-én.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 33–34. számában jelent meg 2020. augusztus 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

 

Címkék: Bejrut - Libanon - robbantás -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!