–  Honnan vezetett az út Göteborgig?

– Igen messziről, Kolozsváron születtem, ott is végeztem el a közgazdasági egyetemet. Ezután Sepsiszentgyörgyöt választottam lakhelyül; színmagyar vidékre érkeztem, ráadásul Háromszéken könnyebben lehetett akkor lakáshoz és munkához is jutni. Innen vándoroltam ki 1987-ben Magyarországra, karácsonykor léptem át családommal a határt. A magyar kormány akkor sokat segített az erdélyi menekülteknek, s egy hónap után a továbbutazásunkhoz is megszereztük a dokumentumokat. Svédországot választottam, mivel az öcsém egy hónappal korábban érkezett a skandináv országba, amely nem is volt vízumköteles. Később ugyan a magyar állam is megadta a menedékjogot, de akkor mi már északon találtunk megélhetést.

–  Ceaușescu államában szerzett dip­­lomával a zsebében minden bizonnyal nem várták tárt karokkal.

– Hasonló gondolattal érkeztem, és mindenre felkészültem. A kalapács sem áll rosszul a kezemben, szeretek barkácsolni, így akár egy futószalag mellett is el tudtam képzelni a jövőmet. De erre nem került sor. Amikor nyelvtanulásra és gyakorlati képzésre jelentkeztem a tanfelügyelőségen, rájöttem: közgazdasági ismereteimmel nincs mit szégyenkeznem. Jó alapjaim voltak, ezeket csupán át kellett ültetni a svéd környezetre. Keményen kezdtem tanulni, ennek nyomán megismerkedtem a svéd könyvelői és adórendszerrel. Egy könyvelőirodában kaptam munkát, ahol beavattak a helyi gyakorlat rejtelmeibe. Miután elég tudással vérteztem fel magam, megvalósítottam álmomat: saját könyvelői és adószakértői irodát nyitottam.

–  Ora et labora: a munkája mellett megválasztották a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség országos gondnokává.

– Kezdettől fogva bekapcsolódtunk a magyar református egyházi életbe. Koltai Rezső lelkész meleg szívvel fogadott, s az akkori presbitérium is sokat segített beilleszkedésünkben. Nyelvtanfolyamot szerveztek, s lelkileg is tá­maszkodhattunk a közösségre. Később már presbiterként szolgáltam a gyülekezetet, aztán a protestáns gyülekezetek országos gondnokává választottak. Evangélikus terminológiával élve: orszá­ gos főfelügyelőként dolgoztam. Így is neveztük, mivel hátterünk a svéd evangélikus egyház volt, lelkészünk is az ő alkalmazásukban állt. Tizenkét évig láttam el a feladatot, majd a göteborgi közösség felügyelője lettem.

–  Egyházi emberként hogy látja: szekularizált világunkban, az északi szabadosság közepette a hitnek maradt-e még szerepe a magyarság összetartásában?

– Mindenképpen. A keresztény szellemben nevelkedetteknek ad egy biztos támpontot, egyben lehetőséget, hogy magyarul imádkozhassanak a közösségben. Gyakran svéd istentiszteletre térek be, és bár jól beszélem a svéd nyelvet, a szertartást nem érzem sajátoménak. Aki a magyar istentiszteletet választja, az valóban magyar szellemben él és gondolkodik. Ezért játszik nagyon fontos szerepet az emigrációban az egyház. Sajnos ennek jelentőségét a magyar állam és a történelmi egyházak későn mérték föl. Úgy tűnik, a közelmúltban fordulat állt be: most az utolsó órában komoly segítségre számíthatunk. Az ezredfordulón megalakult a Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyü­ lekezetek Szövetsége, amelyen keresztül újabb, gyümölcsöző kapcsolatokat alakíthattunk ki otthon is.

–  Evangélikusok is vannak soraik között?

– A gyülekezetünk kilencvenöt szá­zaléka református, mégis szoros szá­lak kötnek a magyar evangélikus egyházhoz. Ennek alapja, mint említettem, hogy a svéd evangélikus egyház keretein belül működtünk, s a magyar és svéd evangélikus kapcsolatok példá­ sak voltak, ezáltal minket is felkaroltak. Különösen éles lett a helyzet, amikor a svéd egyház különvált az államtól, ennek nyomán a kisebbségi gyülekezeteket felekezetként kezelték; a költségeink váratlanul megsokasodtak. Örökké hálásak lehetünk Harmati Béla – ma már nyugalmazott – evangélikus püspöknek, aki nagy tekintélynek örvendett az európai egyházi diplomáciában is, és Svédországban is, tisztelettel tekintettek rá. Amikor közösségünk tá­ mogatása kérdéses volt, akkor szemé­ lyesen járt közben a svéd érsekségen, s ennek nyomán továbbra is kaptunk tá­ mogatást. Sajnos azóta ez a segély kevesebb mint a felére csökkent.

–  Gondolom, még hosszan sorolhatná az evangélikus kötődéseit.

– Fabiny Tamás püspök úrhoz is szoros kapcsolat köt, még mint a Duna Televízió szerkesztőjét ismertem meg. 2005-ben Helsinkiben, a Nyugat-euró­pai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének konferenciáján találkoztunk, s ellátogatott gyülekezetünkbe is. Az országos közgyűlésen is részt vett, s a göteborgi püspököt is felkereste. Vendégünket egy évre rá nevezték ki jelenlegi vezetői posztjára. 2006-ban pedig a lelkészünkkel együtt meghívtak a magyar anyanyelvű evangélikusok első világtalálkozójára, amelyet Orosházán rendeztek. E jeles összejövetelen alakult meg a Magyar Evangélikus Konferencia, ami mérföldkő volt az egyház életében. A rendezvényen újabb kapcsolatokat kötöttünk, és szorgalmasan ápoljuk is őket.

–  Ismét a közgazdászt, a statisztikust kérdezem: hány magyar él Svédországban?

– Harminc-harmincötezerre tehető az itt élő magyarok száma, tizedük Gö­ teborgban telepedett le. Rajtuk kívül még számíthatunk az országban letelepedett huszonöt-harmincezer munkavállalóra. Egy korábbi felmérés szerint a protestáns egyházhoz ötezer-négyszáz lélek tartozott. Akikkel kapcsolatunk van, azoknak a száma ezernyolcszáz–kétezer fő között ingadozik, gyülekezeti lapunkat hétszázötven családhoz juttatjuk el. Az aktív protestáns templomjá­ rók ötszáz–nyolcszáz között lehetnek. Göteborgban egy istentiszteleten harminc–nyolcvan hívővel találkozhatunk.

–  A számok arról tanúskodnak, hogy most már minden bárány számít. A következő generáció tagjai „gyökeret eresztenek” a nyájban?

– A kérdés sebeket tép fel: a nyelv és a hit megtartása szorosan összefügg. Az emigrációban a második-harmadik generáció bevonása a közössé­ gi munkába nem túl egyszerű. Vannak kedvező tendenciák, például a határok megnyitásával az óhaza is felértékelő­ dött sok fiatal szemében, s ez a magyar nyelv tanulásával is jár. Máshol értetlenségbe ütközünk: az 56-ban kivándoroltak gyermekei közül sokan már nem ismerik a magyar nyelvet. Ez konfliktusokat is szül, bírálják szüleiket az anyanyelv elhanyagolása miatt. A vasárnapi iskola is csak álom marad, a lelkészünk tizenkét-tizennégy gyülekezetet szolgál, egy hétvégén négy istentiszteletet tart, évente hatvan-hetvenezer kilomé­ tert vezet. Újabb feladatokat már nem tud vállalni.

–  A fiatalok megszólításában segíthet-e a Kőrösi Csoma Sándor-program, amely a magyar diaszpóra közösségi és kulturális életének megszervezését célozza kiérkező ösztöndíjasok segítségével?

– Úgy tűnik, a kezdeményezésben kiutazó elkötelezett fiatalok megtalálták az utat az itteni ifjabb nemzedékhez. Göteborgban működik a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület, amely a fiataloknál a magyar nyelv ápolása mellett a hagyományok, a kultúra megtartására is nagy súlyt fektet. A Kőrösi Csoma-programban tevékenykedőknek is jut bőven feladat. Csak reménykedni tudunk, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben e gyermekek később a felnőtt közösségnek, a vallási közösségnek is aktív tagjai maradnak.

–  Talán hiúak vagyunk, de minket, magyarokat nagyon érdekel a rólunk kialakított kép. Egy átlagos svéd milyen véleményt formál honfitársainkról?

– A migrációs változások nyomán számos felmérés készült a népcsoportok beilleszkedéséről. Minket, magyarokat tettek az első helyre az integráló­dás vizsgálatakor. Az 56-osok alapozták meg jó hírünket. Igaz, akkor több munkalehetőség volt, de az érkezettek igyekeztek mihamarabb állást találni, s hamar megbecsülésnek örvendtek. Évente kulturális hetet rendeznek Göteborgban HU.se címmel, amely a magyar és svéd internetes doméncímek összeadásával svédül a „ház” szót adja ki. Erre a vá­ros vezetői is eljönnek, s támogatják is a jeles eseményt. A rendezvény szervezői természetesen olyan igényes programokat állítanak össze, amelyeken a svédek is megismerkedhetnek a magyar kultúrával: filmbemutatók, kiállítások, beszélgetések reprezentálják hazánkat. A kérdésére büszkén válaszolhatok: szorgalommal és hittel vívtuk ki befogadóink elismerését.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 22. számában jelent meg, 2017. június 4-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.