Amikor az ország nyugati végében élőknek kell valamiért Budapestre jönniük, mi oly könnyedén hisszük, hogy a határszél közel van. Amikor azonban innen kell megtenni nekünk az utat, akkor kicsit megnyúlik ez a távolság. De szeretettel hívtak, hát felkerekedtünk, hogy megörökítsük a boldog pillanatokat.

Szívélyes fogadtatásban volt részünk már az első perctől kezdve, s a vendégváró lelkészek üdvözlése után azonnal akadtak osztrák barátok is. Volt, aki a programfüzet felől, volt, aki a helyek foglaltsága felől érdeklődött, megint mást a média jelenlét izgatta és azonnal elindult egyfajta kölcsönös érdeklődés a másik hovatartozását illetően.

„Hetven kilométerről innen egy osztrák faluból jövök - mondta az egyik idősebb úr. - Hétszázan lakunk ott. No de most már csak 699-en maradtak ott. Én ide jöttem!”

A fél tízkor a soproni evangélikus templomban kezdődött istentiszteletre jobbára az idősebb generáció ment, míg a Fő téri könnyűzenei betétekkel tűzdeltre a fiatalok. Mi a hagyományos formánál maradtunk, amely dr. Winkler András „A soproni evangélikus templomhoz” című versével kezdődött, majd a preludium alatt a közreműködők bevonultak a templomba. Az ifjúsági zenekar kíséretével elénekelt német-magyar gyülekezeti ének után Holger Manke lelkész köszöntötte az egybegyűlteket. Aztán felcsendült közös himnuszunk az Erős vár a mi Istenünk!

Gabnai Sándor esperes zsoltárolvasása, Hajdu-Siklósi Zsuzsa napi imádsága, majd Horváth Lili és dr. Tölli Katalin evangélium olvasása után az Apostoli hitvallás szavait magyar és német nyelven mondta el a gyülekezet. Ez a kettősség volt jellemző egyébként egész nap, hol német, hol magyar nyelven szólaltak fel sorban a közreműködők.

Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök ezután német nyelven tartotta prédikációját és mély gondolatokkal elemezte a nap mottóját, mit is jelent az Erős vár a mi Istenünk! számunkra.

Dr. Farsang Márta az adománygyűjtés előtt mondott bevezető szavakat, majd ifjúsági ének és egy vers következett. A közbenjáró imádságot Krisch András, Soós Anna, dr. Gimesi Szabolcs és Biczó Balázs mondták el. A Miatyánk után Gáncs Péter és Holger Manke osztottak áldást.

A gyülekezeti ének után látszólag véget is ért az istentisztelet, de még csak most kezdődött a java, hiszen köszöntők vették kezdetüket:

Mikrofonhoz állt Ingrid Schank lelkésznő moderálásában dr. Fodor Tamás soproni polgármester, Andreas Liegenfeld tartományi tanácsos, Hans Niessl burgenland tartományfőnök, Milan Krivda szlovák püspök és Szemerei János nyugati (dunántúli) püspök.

A finom ebédnél osztrákok és magyarok együtt ünnepeltek, közösen dicsérve az ízletes falatokat és kölcsönösen panaszkodva az egyre nagyobb melegre. A közös beszélgetéseken mindenki beszámolt a másiknak honnan jött, milyenek a benyomásai a nap eseményeiről.

Az ebéd után még sokrétűbb program tárult elénk: a templomban orgona, fuvola, kóruskoncertek, az Orsolya téren kórustalálkozó vette kezdetét, a Fő téren beindultak a fiataloknak szóló könnyűzenei programok, a Megyeházán a határnyitásról folyt pódiumbeszélgetés, de a vállakozó szelleműek felmászhattak az evangélikus templom tornyába és körbevonatozhatták a várost is.

A nap fél ötkor záróáhítattal ért véget a Fő téren és az evangélikus templomban egyaránt. A templomban Plöchl Ildikó, Tóth Vivien, Cintia Csaba és Szemerei János segédkeztek a liturgiai szolgálatban, míg Manfred Koch szuperintendens hirdette Isten igéjét.

Átadták a következő ünnepet megrendező osztrák falunak a Gusztáv Adolf zászlót, a rábcakapi evangélikus gyülekezetet képviselő Tubán József lelkésznek pedig az összegyűlt adományokat, amelyek a templom rendbetételét fogák szolgálni. 

A nap pár finom sütemény elfogyasztásával ért véget. A legjobb szőlőcukrot az osztrák diakónia asztalánál kaptuk, a legmókásabb plüssbárányt pedig a könyvesstandon vettük. A legkedvesebb szavakat az az osztrák néni intézte hozzánk, aki a bordásfalon csüngő gyerekeimben saját unokáit vélte felfedezni. Így ünnepelnek hát a határ két oldalán élők, osztrákok és magyarok együtt, szeretetben. S ilyenkor már nem számítanak a távolságok.

Csak az, hogy Erős vár a mi Istenünk!