Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke a találkozó után az MTI-nek elmondta, mindkét fél számára prioritásnak kell tekinteni, hogy a gyülekezetek többnyelvűek, Magyarországon a szlovák mellett német anyanyelvű gyülekezetek is léteznek. A legfontosabb, hogy a humánerőforrás-segítséget el kell fogadni egymástól – hangsúlyozta.

Felidézte: öt évvel ezelőtt Komáromban partnerszerződést írtak alá, amelynek egyik sarkalatos pontja az anyanyelvi szolgálatok biztosítása volt a két országban. Példaként hozta fel, hogy az együttműködés keretében a szlovákiai Gömörben már magyar nyelvű szolgálat is van, de szlovák anyanyelvű lelkészek is érkeznek Magyarországra, akik néhány héten vagy hónapon keresztül „próbálják elevenen tartani a szlovák hagyományokat”. 

Az elnök-püspök a hitoktatást és a lelkészképzést jelölte meg az együttműködés következő prioritásának. A hitoktatást érintően azt mondta, hogy Magyarországon elfogadottabb a szlovák anyanyelvű tankönyvek használata, de a szlovák rendelkezések ennél szigorúbbak. Fontosnak nevezte, hogy a következő nemzedék is az anyanyelvén tanuljon meg imádkozni és a hitét gyakorolni. 

A lelkészképzésről szólva megjegyezte, hogy a két ország kölcsönösen biztosít egymás hallgatóinak ösztöndíjakat, mert az a cél, hogy minél több olyan lelkész legyen, aki mindkét nyelven tud szolgálni. 

„A közös munkában a lelkület számít, hogy érezzük a közös múltat, a közös jelent, és építsük a közös jövőt, ami összeköt minket” – hangoztatta Gáncs Péter. 

Milos Klátik, a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház vezető püspöke eredményesnek értékelte a találkozót, és arról beszélt, hogy az egyház nyitott a további területeken való együttműködésre. 

A püspök mérföldkőnek tekinti a tavaly júniusban Békéscsabán megrendezett nemzetközi szlovák evangélikus találkozót, amelyen a világ minden részéről mintegy ötezer szlovák vett részt. 

A jövőt érintő kérdésekről szólva elmondta, hogy sikerült megállapodni különböző emlékhelyek és sírhelyek ápolásáról, amiben a két ország egyháza segíti egymást. 

A reformáció ötszázadik évfordulója kapcsán kiemelte, hogy a szlovákiai evangélikus egyház az egyház részének tartja a magyar anyanyelvű evangélikusokat, így az ő bevonásukkal is rendeznek megemlékezéseket, amelyeken az igehirdetéseket és a különböző liturgikus részeket magyarra fordítják, illetve magyar énekek hangzanak el.

A győri  magyar-szlovák püspöki találkozón egyházunk mindhárom püspöke, Gáncs Péter, dr. Fabiny Tamás, Szemerei János, valamint Krámer György országos irodaigazgató és Cselovszkyné dr. Tarr Klára külügyi osztályvezető vettek részt. Szlovák részről dr. Miloš Klátik, Milan Krivda püspökök, valamint Dušan Vagaský, az egyetemes püspöki hivatal vezetője voltak jelen. A beszélgetés fordításáról Nagy Olivér alsószeli lelkész gondoskodott, nem kis feladatot vállalva magára. 

A találkozót a tárgyaló felek Isten igéjének fényében kezdték, majd számos témakört tárgyaltak végig. Szóba került többek között a határmenti magyar nyelvű pasztoráció, a magyarországi szlovák gyülekezetek támogatása alkalmankénti szlovákiai lelkészi szolgálattal, a reformációi év programjai, valamint az anyanyelvi hitoktatás, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki. 

A hitoktatás tekintetében elhangzott, hogy a kölcsönös hittankönyv használat kérdéseit egyházi szakemberek szintjén kell tisztázni, de mivel a magyar hittankönyvek is államilag akkreditált tankönyvek, használatuk elviekben Szlovákiában sem lehet akadály, ezek használatának egyházi lehetőségét a 2012-es partnerszerződés rögzíti is. Így amennyiben a szlovákiai magyar lelkészeknek vagy hitoktatóknak szüksége van hittankönyvekre, egyházunk biztosítja számukra ezeket a tananyagokat. 

Szóba került az evangélikus egyházi  „kishatárforgalom”  gyakorlata, amely magyar lelkészek alkalmankénti átszolgálását jelenti a szlovákiai magyar gyülekezetekben. Ez nagy segítség a szlovák egyháznak, mert ezekbe a gyülekezetekben nem mindig jut saját lelkész.

Végül néhány kölcsönös síremlék felújítását tárgyalták meg a két egyház püspökei: Magyarországon hosszú idő után sikerült a Morhács Márton evangélikus esperes-lelkész síremlékét felújítani, ennek fejében Pozsonyban Rázga Pálné (Rázga Pál evangélikus lelkészt 1849. júniusában végeztette ki Haynau hazafias viselkedéséért) és Jeszenák János (báró, felvidéki evangélikus egyházkerületi felügyelő és 1848-as vértanú kormánybiztos) sírjának rendebetételére kérte a magyar egyházvezetés a szlovák püspöki kart.

A találkozó, bár bonyolult kérdések is napirenden voltak, közös imádsággal, egyetértésben ért véget.