A szerző dokumentált, konkrét eseteket mutat be, elsősorban az Open Doors és a Christen in Not nevű szervezetek adataira támaszkodva.

A kötetből kiderül: korunkban a kereszténység üldözése sok országot és több százmillió keresztényt érint. Az író kutatásai alapján megállapítható, hogy az extrém erősen vagy erősen üldözött keresztények 400 millióan vannak a világban. A hitük miatt megölt Krisztus-hívők száma folyamatosan növekszik, egyházi vezetők – többek között a pápák – nyilatkozatai szerint manapság minden ötödik percben megölnek egy keresztényt a hite miatt. Általános vélemény szerint az újkori keresztényüldözés történetében a 2014. év volt eddig a legtragikusabb. Legnagyobb veszélynek Szíriában, Irakban és Nigériában vannak kitéve a keresztények, de erősen üldözik őket többek között Észak-Koreában, Szomáliában, Afganisztánban, Szudánban, Iránban, Pakisztánban és Eritreában is. Vagyis döntő többségükben iszlám jogrendű államokról van szó. A két kivétel a kommunista Észak-Korea és a keresztény többségű Nigéria. Utóbbi országban azonban a Boko Haram nevű szélsőséges iszlám terroristaszervezet folyamatosan hajt végre gyilkos merényleteket keresztények ellen.

A keresztényüldözés gyakorlatban országonként eltérő módon jelenik meg. Előfordulnak nyílt és rejtettebb elemek, megvalósul a véres erőszak mellett az ország törvénykezésén keresztül is. Az Open Doors kutatásai alapján egyébként ötven országban üldözik legerősebben a keresztényeket. A legjellemzőbb vonások: sok államban a kereszténytelenítés (kiírtás, elűzés) hivatalosan meghirdetett program; több muszlim országban a muszlimtól keresztény vallásra áttérést törvények tiltják, az áttérők akár halálbüntetéssel is számolhatnak; akire ráfogják, hogy megsértette a Koránt vagy a prófétát, azt halálbüntetéssel sújtják; keresztény nőket büntetlenül meggyalázhatnak, iszlámra való áttérésre, muszlim férfival történő házasságra kényszeríthetnek; rendszeresen támadnak keresztény településeket, az ott élő keresztényeket megölik, elűzik, házaikat felgyújtják; a települések közössége, gyakran a család is a keresztény hitre áttért muszlimokat kiközösíti, elűzi lakhelyéről, rossz esetben megöli; sok országban tilos a Biblia és más keresztény kiadványok behozatala, terjesztése, sőt, még a birtoklása is. Aki ez ellen vét, súlyos büntetéssel, akár halállal is számolhat.

A keresztényeket egyébként nem csak az iszlám többségű országokban üldözik, hanem olyan államokban is, ahol a muszlimok kisebbségben vannak – pl. Kongóban, Etiópiában, a Közép-afrikai Köztársaságban –, de rendkívül agresszívek, szélsőségesek. Az is megállapítható, hogy nem csupán az iszlám országokban vannak üldözésnek kitéve a keresztények, hanem az olyan államokban is, mint a szubkontinensnyi méretű Indiában is, ahol a szélsőséges hinduk brutálisan véres akciókkal próbálják meg elűzni őket.

A szerző azt is vizsgálja, mi a helyzet a nevében keresztény Európában. Keresztényüldözésről nem beszélhetünk, keresztényellenességről viszont annál inkább. Győrfi Károly több példát is megemlít: az elsősorban Nyugat-Európában (de az USA-ban is) megtapasztalt „karácsonyellenes hadjárat”, a karácsony mint keresztény ünnep kiüresítése, a lényeg – Jézus Krisztus, a Megváltó születése – eltakarása. Az Európai Unió központjában, Belgium fővárosában, Brüsszelben 2013-ban a városi hatóságok nem engedélyezték a főtéren karácsonyfa felállítását, arra hivatkozva, hogy az sérti az ott élő muszlimok érzékenységét. Olaszországban betiltották közösségi helyeken, iskolákban a kereszt falra akasztását. Angliában a keresztény jelképek – főleg a kereszt – viseléséért többeket meghurcoltak, de elbocsátottak anyakönyvvezetőket is, akik nem voltak hajlandók összeadni meleg párokat, orvosokat rúgtak ki kórházakból, mert nemet mondtak az abortusz elvégzésére. 

A szerző bemutatja továbbá  a három nem keresztény világvallás – az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus – főbb tanításait, és megállapítja: hitelveikből egyáltalán nem következnek a keresztényüldözést megvalósító cselekedeteik. A keresztényüldözés „ezen világvallások szélsőséges, erősen kisebbségben lévő, ugyanakkor agresszív csoportjainak számlájára írható.”

A keresztényeknek nem velük, hanem a vallása tanítását követni igyekvő mérsékeltek képviselőivel kellene tárgyalniuk a vallásközi béke megteremtésének feltételeiről. Kezdeményezni mindenképpen a keresztényeknek kell, hiszen a jelenlegi permanens üldözés őket érinti, méghozzá nagyon fájdalmasan. Fontos lenne a keresztények összefogása is, a Szent Pál-i tétel szellemében: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”

A borzalom különböző formáit bemutató kötet végén a szerző idézi Ordass Lajos egykori evangélikus püspök imádságos könyvét, amely megfogalmazza minden erőszak, ellenségeskedés gyökerét: „Világviszonylatban az országok életében és a családokban egészen félreérthetetlenül megállapítható a cáfolhatatlan összefüggés: minél jobban eltávolodunk Istentől, annál széthullóbb és ellenségesebb lesz az emberek egymáshoz való viszonya.” 

(Kairosz Kiadó, 2015)