A győri épületegyüttesben a háború hatására átmenetileg visszaesett az internátusi lakók száma, a megürült helyiségekben egy féléven át népfőiskolát működtettek lányok számára. Emellett a várossal karöltve napközi otthont indítottak nyolcvan gyermek bevonásával. Újabb munkaterületet jelentett a gyermeküdültetési program megszervezése is. Ennek keretében negyvenfős csoportok három hónapot tölthettek el Győrben. A gyermekeket olyan családokból választották ki, amelyeknek nem volt módjuk a nyaralásra. Sajnos a kezdeményezésnek – egy év után – anyagiak hiányában vége szakadt.

1950 nyarán megszűnt a győri árvaház, valamint az internátus is, mivel a korábban ezeken a területeken együttműködő állami szervek ideológiai okokból teljes mértékben leépítették kapcsolataikat az anyaházzal.

Bővülő és szűkülő lehetőségek

Győrben – a megszűnő munkaágak helyére – belmissziói intézetet állítottak fel. Ez fő feladataként konferenciákat, tanfolyamokat, csendesnapokat, bibliaiskolai foglalkozásokat szervezett. Emellett – eseti jelleggel – speciális alkalmakat is rendezett, például kántorképző tanfolyamot vagy éppen lelkészevangelizációt, de itt bonyolították le a több száz főt megmozgató kerületi presbiteri konferenciákat is.

Börcsön elsősorban árvákkal foglalkoztak ebben az időszakban, emellett az itt tevékenykedő nővérek vezették a helyi iskolát is. Ez utóbbit 1948 nyarán ugyan államosították, ám a tanítás szolgálatát továbbra is diakonisszák látták el. 1950-ben felmerült annak lehetősége, hogy a börcsi épületben fogyatékos gyermekek ellátására rendezkedhetnének be. Erre vonatkozóan megállapodást is kötöttek a Veszprémi Gyermekvédő Intézettel. Bár 1950 nyarán megindult a szellemi fogyatékos gyermekek ápolása Börcsön, az erre vonatkozó minisztériumi felhatalmazást pár hónappal később visszavonták, így a munka az ősz folyamán megszakadt. A vezetőség döntése értelmében a továbbiakban idős rászorulókat helyeztek el az épületben.

A külszolgálati lehetőségek hol szűkültek, hol bővültek ezekben az esztendőkben. Az állam részéről egyre kisebb igény mutatkozott a diakonisszák szolgálataira. A korábban megszokott nyári napközi otthonok vezetését már nem végezhették. Jellemző, hogy a győri szociális osztályon dolgozó három diakonissza nővér munkájára 1951 elejével a tanács már nem tartott igényt.

Ugyanakkor összességében a lehetőségek nem csökkentek, csupán a hangsúly áttevődött a gyülekezeti munkára. Ekkorra a legtöbb külszolgálati állomáson tevékenykedő diakonissza nővért az egyes gyülekezetek alkalmazták gyülekezeti munkatársakként. Az 1940-es évek második felében az anyaház épületállománya is bővült: külföldi segélyeknek köszönhetően sikerült megvásárolni egy soproni villát, ahol a pihenésre vágyó nővérek tölthettek el hosszabb-rövidebb időszakokat, valamint az intézményben gondozott árvák nyaraltatását is itt oldották meg.

Változások évei

A második világháborút követő időszak a korábbi stabilitáshoz képest jelentős személyi változásokat is hozott magával. Lukács István, aki közel egy évtizeden át végezte az intézmény lelkipásztori szolgálatát, 1948-ban – miután győri parókus lelkésszé választották – lemondott hivataláról. Helyére a dunántúli kerületi missziói lelkészt, Veöreös Imrét választották meg intézményi lelkésznek. Elődjével ellentétben ő már nem csupán tiszteletdíjban részesült munkájáért, hanem – bővülő feladatkörrel – az intézmény teljes státuszú munkatársává vált. Ennek jegyében ellátta az egyébként Győrhöz tartozó börcsi leánygyülekezet lelkészi szolgálatát is. 

Az 1948. esztendő más személyi változást is tartogatott, mivel a komoly betegségekkel küzdő anyaházi főnöknő, Huber Etelka – aki ott bábáskodott már az anyaház felállításánál is – 1948. október 5-én elhunyt. Helyére a Börcsön tanító Buthy Ella nővért választották meg. Az intézmény megszűnéséig fennmaradó három esztendőben további két lelkészváltásra került sor: előbb rövid ideig dr. Nagy Gyula, majd Sümeghy József töltötte be az intézményi lelkészi tisztet.

Az 1940-es években a Győrben szolgáló diakonissza nővérek száma eleinte folyamatosan gyarapodott. Ez nem csupán az itt végzett növendékek beöltözésének volt köszönhető, hanem annak a ténynek is, hogy a politikai változások miatt a pozsonyi anyaházból kiutasított nővéreket a győri anyaház fogadta be már a háború alatt is, s így tett a háborút követően is. 1948-ban összesen huszonkilenc fogadalmat tett nővér és huszonhárom próbanővér szolgált az intézményben. Bár a jelentkezők száma a negyvenes évek végén már csökkent, ám még 1950-ben is öt növendék tett sikeres záróvizsgát, s öltötte magára a diakonissza nővérek hagyományos viseletét.

Kényszerű megszűnés

Az egyre több területen jelentkező nehézségek ellenére még a negyvenes évek végén sem számított senki arra, hogy rövidesen országos szinten meg kell szűnniük a diakonissza-anyaházaknak. Erre utal az a tény is, hogy 1949- ben alakították meg a Magyar Protestáns Diakonissza Anyaházak Munkaközösségét, amelynek fő célja abban állt, hogy az ilyen jellegű intézmények módszereit és gyakorlatát egységesítse.

A politikai szándék azonban egészen más irányvonalat jelölt ki. Az Állami Egyházügyi Hivatal döntése értelmében 1951 nyarán Magyarországon megszűntek a diakonissza-anyaházak, illetve maga a diakonisszamozgalom is. Az átállásra az intézmények néhány hónap haladékot kaptak, november 30-ig kellett megtörténnie. Anővérek a továbbiakban egyedül a lelkészi hivatalokban mint irodai dolgozók vagy mint kántorok nyerhettek alkalmazást az egyes egyházközségeknél. Ugyanakkor a szeretetintézmények Győrben, Börcsön és Sopronban egyaránt megmaradhattak, s azokban az egykori nővérek – természetesen immáron polgári foglalkoztatottakként – továbbra is munkát vállalhattak. Akinek így sem tudtak feladatot adni, annak egyéb – képesítésének megfelelő – álláshelyet kellett keresnie.

Győrben összesen ötvenöt nővér jövőjéről kellett gondoskodni. Az idősebbek az államtól száznyolc forintos nyugdíjban részesültek. Az aktív korúak közül harmincnyolcan maradhattak egyházi szolgálatban. Közülük tizenketten nyertek alkalmazást az egykori anyaházhoz tartozó szeretetintézményekben, további huszonhat nővér más evangélikus gyülekezeteknél tudott elhelyezkedni. Tizenegyen világi munkáltatóknál kaptak állást, olyan területen, amely megfelelt a korábbi feladatuknak. Így – többek között – a gyermekgondozásban, az oktatásban, a kórházi ápolásban, a városi szociális munkában találták meg kenyérkereseti lehetőségüket.

Az anyaház megszűnésével annak ingó és ingatlan vagyona a Győri Evangélikus Egyházközségre szállt. A győri épületben a kerület püspöki székházát helyezték el, valamint itt működött továbbra is a belmissziói intézet, amelyet a kerület vett át Egyházkerületi Missziói Intézet néven. Börcsön, illetve Sopronban pedig öregek otthonát működtettek az elkövetkezendő évtizedekben.

A rendszerváltozást követő években magát a diakonisszaszolgálatot szerették volna újjáéleszteni Győrben, erre azonban – kellő érdeklődés hiányában – végül nem kerülhetett sor.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 15–16. számában jelent meg 2020. április 26-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.