Idén Kodály Zoltán 126. genfi zsoltárra írt bicíniumát kapták feladatként az énekkarok, és az idei verseny újdonsága az, hogy helyezések helyett minősítést osztott a zsűri. Így most három arany minősítés is születhetett. Kendeh Gusztávon, a zenei bizottság elnökén kívül dr. Arany Jánost, a Debreceni Tanárképző Főiskola tanárát, Kodály-szakértőt kértük fel a zsűrizés nehéz feladatára. Alább olvasható a több kórust is vezető Arany Jánossal folytatott beszélgetés, amelyre azalatt került sor, amíg az első kórusra vártunk.

- Mennyire ismerős Önnek a gyorstanulási helyzet? 

- Mivel mindig is amatőr kórusokat vezettem, akiknek valóban meg kellett tanulniuk a darabot, nagyon is ismerős. Persze ma már kicsit nehezebb helyzetben vagyunk, mint régen, hiszen a szolmizálás és a kottaismeret már nem olyan magától értetődő, mint néhány évtizeddel korábban. Ebben az új helyzetben váltani kell a karvezetőnek, már nem támaszkodhat feltétlenül a jól bevált módszereire.

- Szívesen faggatnám ezekről a módszerekről, de most nézzük meg a választott Kodály-művet. Mennyire lesz nehéz megtanulni ezt a fiataloknak?

- Igencsak nehéz lesz! Pedig ez „csak” egy kétszólamú bicínium, mégis nagyobb kihívás sok négyszólamú, könnyen megtanulható darabnál. A darabválasztás Nováky Andreát dicséri, akinek sikerült olyan darabot találnia, ami kétszólamú, mégsem egyszerű. 

- Mitől nehéz?

- Egyrészt az alap, amellyel Kodály dolgozott, egy genfi zsoltár, ami az evangélikus fülnek szokatlan hangzású. De nemcsak az evangélikusnak, hanem általában a mai fülnek, hiszen hangneme a ritkán használt mixolid, alapja a szó. Ez nem az a hangzásvilág, amire a fülünk srófja jár. 
Másrészt Kodály meg tudta valósítani azt, amit nagyon kevesen, hogy két szólamba belesűrít egy teljes zenei világot. A két szólamot teljesnek hallja az ember, nem hiányzik belőle semmi. Viszont ez csak úgy valósulhatott meg, hogy a kísérő szólam nehéz és szokatlan, nem fülbemászó. Nos, ez is nehezíti a tanulási folyamatot. 
Harmadrészt – ha megnézzük a kottagrafikát – a megszokott „zászlós” kották helyett inkább csak üres, magukban álló gombócokat látunk, amit mindig nehezebb leolvasni. Ráadásul az ütemvonalak is inkább csak tájékoztató jellegűek, nem segítenek az eligazodásban. 
Tehát még egyszer gratulálok a darabválasztáshoz Andreának: igazi kihívás, mégis megvalósítható. 

- Mit fog tehát nézni a zsűri?

- Mivel a darab nehéz és az idő rövid, ezért ha egy kórus eltalálja a hangokat és sikerül a ritmust tartani, akkor már teljesített mindent, amit 40 perc alatt várunk. Ha ezenkívül még sikerül frazeálási, hangsúlybeli vagy egyéb zenei értelmezésre figyelnie, az már plusz teljesítmény.

- Számít ilyen eredményre?

- Én már annak is nagyon örülök, hogy vannak még karvezetők és fiatalok, akik vállalják a nehezített körülmények között a kottaolvasást, a zenei kihívásokat, a megmérettetés és szereplés izgalmait. A mai világban sajnos túlzott fontosságúvá vált a fizikum, a test jóléte, és nem ismerik fel, hogy az egészség elsősorban a lélek egészsége, és nem a testé. Az „Ép testben ép lélek” mondás csak egy torzó, az eredeti így hangzik Juvenalistól: „Imádkozzál, hogy ép testben ép lélek legyen.” 

- Köszönöm  a beszélgetést! És most lássuk az első kórust…