Édesanyjáék péceli házában kerestük fel őt. Először a telefonkártya-kollekcióra voltunk kíváncsiak. Az összesen több mint kétezer-háromszáz kártyának négy különböző kategóriába rendezve egy-egy hatalmas album ad helyet, Balázs nagy táskával hozza ki ezeket.

Gyűjtőszenvedélye a kamaszkorára nyúlik vissza. „1994-ben kezdtem a gyűjtést – mondja. – Amikor Pécelről Gödöllőre jártam gimnáziumba, sokat vonatoztam, láttam, hogy az állomások környékén a fülkékben sok a használt, otthagyott kártya. Elkezdtem összeszedni őket, itthon tisztítószerrel megtisztítottam, és betettem egy kazettatartó dobozba. Kétszázhetven kártyáig jutottam így. Aztán megtudtam, hogy a Nyugatialuljáróban kereskednek a kártyákkal, és jó pénzt adnak értük, így aztán gondoltam egyet, bevittem én is a gyűjteményt eladni. Kaptam ötezer forintot és egy csomagolt, sárga rózsás OTP-kártyát. Azt gondoltam, itt abbahagyom a gyűjtést.”

Idővel aztán kíváncsiságból utánanézett az interneten, vajon vannak-e még kártyák, gyűjtők. „A Vaterán komplett gyűjteményekkel találkoztam, majd felvettem a kapcsolatot gyűjtőkkel, és újra elkezdtem a gyűjtést.”

Emlékeket idéző kollekció

Lebeszéletlen, azaz fel nem használt kártyákról van szó, ez a kívülállónak meglepő lehet, hiszen az ember úgy gondolná, a kártyákat gyűjteni lehet úgy is, ha egyetlen lebeszélhető egység sem maradt rajtuk – de mint megtudjuk, ezek így értékesebbek.

A példányszám alapján is lehet kategorizálni a gyűjtemény darabjait, Balázs is így tesz. Az első kategóriát a nagy példányszámúak alkotják, ezekből nemritkán hétszázezer darab is forgalomba került. Általában valamilyen tematikus sorozatban jelentek meg: magyar borvidékek, hidak, énekesek, magyar kulturális örökség, és így tovább. De persze adtak ki nagy példányszámban reklámcélú, különböző cégek megrendelésére készült kártyákat is.

Kis példányszámúnak a négyezer darab alatti kártyák minősülnek. Ezeket reklámcélból szűkebb körnek, általában saját üzleti partnereiknek adták a cégek. Van közöttük Edda-kártya dedikálva, lekerekített szélű kártya, lyukas, sajtot ábrázoló kártya is. Igazi különlegességek a puzzle-kártyák: négy vagy több rész ad ki egy óriáskártyát, de léteznek névjegykártyák is telefonkártya formátumban, például Straub Eleké, a Magyar Távközlési Részvénytársaság, a Matáv egykori elnök-vezérigazgatójáé. Ezek száz–háromszáz darab közötti példányszámban készültek, attól függően, kinek a neve szerepelt rajtuk. A legritkább kártyák a bankjegyes sorozat részei, ezeken a kiadásukkor forgalomban lévő bankjegyek láthatók; negyvenhárom sorozatnyi jelent meg belőlük.

Adtak-e ki egyházi vonatkozású kártyákat? – kíváncsiskodunk. Mint Balázs mondja, a gyűjteményben ilyen alig van: a pannonhalmi apátság látható az egyiken, a debreceni Nagytemplom a másikon, illetve egy orgonás bukkant fel. A szakralitás láthatóan nem fogta meg annak idején az alkotókat. Mivel külföldi kártyákat nem gyűjt, látogatásunk előtt Balázs megkérdezett más gyűjtőket, hátha az idegenbeli kártyákon találkoztak egyházi vonatkozásokkal. Német kártyákon szokás Luther Mártont megjeleníteni, de ezekből nem őriz saját példányt.

„Nem vonz más országok kártyáinak az összegyűjtése – árulja el. – A magyarországi kártyákhoz valamilyen emlékem kapcsolódik, gyerekkoromban találkoztam velük, boldogságot jelent végiglapozni a gyűjteményt, felidézni az élményt, amely az egyes darabokhoz fűződik” – mondja. Amikor az után érdeklődünk, hány gyűjtő birtokában lehet hasonló kollekció, így válaszol: „Magyarországon tíznél kevesebben lehetnek olyanok, akiknek eredeti, csomagolt kártyáik, illetve kártyasorozataik vannak. Sokan értékesítették a gyűjteményüket.”

Nem a kincsgyűjtés a cél

Egy gyűjtő családjának nem könnyű elfogadni az ilyen helyigényes szenvedélyt. Balázs felesége azzal mutatta ki a támogatását, hogy az egyik karácsonyra vett a férjének egy különleges Szász Endrekártyát. Maga a művész rajzolt rá. „Ezzel a feleségem jelezte, hogy elfogadta ezt a szenvedélyemet; valljuk be, nehéz velem meg a gyűjtőszenvedélyemmel együtt élni, de próbáljuk folyamatosan egymáshoz igazítani a dolgokat.”

„Kincseket ne a földön gyűjtsünk. Hogyan áll ehhez az igei útmutatáshoz egy hívő ember, akinek gyűjtőszenvedélye is van?” – tesszük fel a kérdést. „Nem azért kezdtem gyűjteni, hogy ebből meggazdagodjak – válaszolja. – A társadalmi hasznosság dominált, ezért kezdtem el múzeumokat is keresni, ahol ki lehetne állítani a kollekciót. De eddig vagy helyhiányra hivatkoztak, vagy azt mondták, hogy pedagógiai szempontból csekély értékük van már a kártyáknak, sokat kell magyarázni arról, milyenek is voltak a fülkés telefonok, hogyan kellett a kártyát használni. Nem adtam föl azonban a keresést, bízom benne, hogy meg fogom találni majd azt a partnert, aki velem együtt tud erről gondolkodni.”

Csapatverseny – áldással

Balázsnak a telefonkártyákon kívül van egy másik, sokaknak örömet okozó szenvedélye is: ő szervezi a keresztény iskolások tájékozódási túráját (KITT). Idén a Gerecsébe mennek, ahova kétszáznál is több fiatal fogadta el a meghívást.

„Ez egy stratégiai csapatverseny tizenkét–tizennyolc éves fiataloknak – magyarázza. – A közösségépítés a célja. Négyhat fős csapatokban az éjszaka közepén ismeretlen erdei utakon indulnak el a fiatalok. A közös céljuk, hogy minél több feladatot megoldva minél több pontot szerezzenek. Nem emberi siker, hanem isteni csoda, hogy a KITT immáron tizennégy éve működik. Akármilyen nehezen tudjuk is megszervezni a túrákat, mindig áldás van rajtuk. A jubileumi túránkra sokan az ország másik szegletéből vagy külföldről jöttek el. Mi szervezőként inkább leépülünk az egésznek a végére, de a gyerekek mindig úgy mennek el, hogy „ez volt a legjobb”. A folyamatos pozitív visszajelzések elhessegetik azokat a gondolatokat, hogy abba kellene már hagyni. A mai fiatalokról mindenki úgy beszél, hogy számítógépfüggők, bezárkóznak a négy fal közé, én viszont pont az ellenkezőjét tudom róluk elmondani. Igenis érdeklődők, csak olyan programot kell kínálni számukra, ami az érdeklődésüknek megfelel, és úgy fejleszti, neveli őket.”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 41–42. számában jelent meg 2018. október 21-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.