A 2010-ben ezerötszáz evangélikus gyülekezeti tag megkérdezésével lezajlott egyházszociológiai felmérés eredményei is azt mutatják, hogy az evangélikusok véleménye is igen megosztott a politikához való viszonyulás kérdésében. A megkérdezettek 41,6 százaléka mondta azt, hogy az egyháznak „teljes távolságot” kellene tartania a politikai pártoktól, 44,7 százalék szerint az egyháznak a céljaihoz közel álló pártokat kellene támogatnia, ám csak 3,4 százalék állítja, hogy egyértelműen el kellene köteleződnie valamelyik párt mellett.

A közéleti kérdésekkel kapcsolatban szintén megosztott az evangélikus egyházi közvélemény: 35,2 százalék szerint az egyház általában eleget hallatja a hangját, 21,1 százalék szerint túl sokat, 28,4 százalék pedig úgy gondolja, hogy túl keveset beszélünk közéleti kérdésekről. Arról pedig, hogy a gyülekezeti tagok hogyan viszonyulnak ahhoz, ha lelkészük politizál, hasonlóan megosztó adatokat kapunk.

A lelkész és a politika

Korányi András pestszentlőrinci evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyháztörténész-professzora szerint a vélemények sokszínűsége önmagában nem baj.

– Keresztény emberekként is sokfélék vagyunk. Nem mindent élünk meg ugyanúgy, és nem is kell ugyanúgy gondolkodnunk. A lényegben, az evangélium hirdetésében kell egységesnek lenni – mondja.

A probléma inkább ott kezdődik, ha a lelkész valamelyik párt szócsövévé válik a szószéken. Már az is kényes kérdés, hogy mennyire érvényesülhet a lelkész politikai világlátása a szolgálatában.

– Lehet politikai állásfoglalása – erről valószínűleg tudni is fog a gyülekezete –, de sok faktora van annak, hogy ez milyen hatással van a közösségre. Ha például az adott egyházközségben tekintélyelvű a berendezkedés, akkor a gyülekezeti tagok úgy élhetik meg: elvárás velük szemben, hogy ők is hasonlóan gondolkodjanak. Ez esetben nyilvánvaló, hogy a másképp gondolkodók el fognak menni – vélekedik Románné Bolba Márta józsefvárosi lelkész.

Kényes egyensúly

Érthető módon a legtöbb gyülekezetben épp az az elvárás, hogy a lelkész egyáltalán ne vigye be a politikát a gyülekezeti életbe.

– Mielőtt Pilisre kerültünk, az ottani gyülekezetben megfogalmazódott az az igény, hogy a legjobb lenne, ha a lelkész tartózkodna a politikától. Számunkra ez nem is okozott gondot. Kezdetektől törekedtünk arra, hogy minden világnézetű ember számára nyitott legyen a templom, és tényleg megéltük azt, hogy mindenféle politikai hátterű ember eljött az alkalmainkra.
Nagyon fontos, hogy ez a nyitottság meglegyen a gyülekezetekben. Vannak olyan helyzetek, amikor különösen is ügyelni kell erre. Például egy presbiteri ülésen, ahol különböző politikai nézetű emberek vannak jelen. Mindez nem jelenti azt, hogy a lelkész ne állhatna ki azok mellett, akik valamit elszenvednek – állítja Pángyánszky Ágnes, az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkésze, aki tizenöt éven át szolgált pilisi lelkipásztorként.

Nehéz azonban egységre törekedni és a helyes egyensúlyt megtalálni a magyar közéletben, ahol a legtöbb kérdésben csak a politikai szekértáborok acsarkodását hallani a méltó vita vagy valódi párbeszéd helyett.

– Az a fajta gondolkodás, amelyik politikai világnézetek mentén folyamatosan provokálja az embereket, és állandó döntéskényszerben tartja őket, kifárasztja a gyülekezeti tagokat is. Fontos, hogy tudjunk világosan beszélni és a különböző szólamoktól távolságot tartani. Nem világnézeti blokkok, különböző elfogultságok vagy aktuális trendek, hanem biblikus értékek mentén. Olyan közösségeket például nem támogatunk, amelyek az emberi méltósággal szemben álló kultúrát képviselnek és támogatnak – mondja Korányi András.

Pártpolitika vagy közélet?

Bár a közöny és az apolitikusság érthető reakció a méltatlan politikai acsarkodásokra, a közügyek – így vagy úgy – hatással vannak hétköznapjainkra, így a gyülekezetek életé- re is. Ám nem mindegy, hogy egy-egy közösség miként éli meg a közéleti problémák felszínre kerülését, milyen típusú szerep vállalásáig mehet el egy keresztény ember.

A megkérdezett lelkészek egyetértettek abban, hogy a konkrét pártpolitikai szerepvállalás, még inkább a toborzás az, ami problémás lehet egy gyülekezet életében.

– Hogyha a szószék propagandaeszközzé válik, az szerintem sokakat elfordít az egyháztól. Ugyanakkor merjük kimondani, hogy vannak olyan társadalmi ügyek, amelyeknek nincsen színe, hanem emberekről,s orsokról, érdekekrőls zólnak. Mélyen egyetértek Dietrich Bonhoeffer azon gondolatával, hogy az egyháznak a némák jogaiért kell ki- állnia. Azokért, akiknek gyenge az érdekérvényesítő képességük, nem tudják nyilvánosan hallatni a szavukat, melléjük oda kell állni – mutat rá Románné Bolba Márta.

– Más a közélet és a politika országos szinten, és más az, amikor olyan helyi döntések születnek, amelyek egy adott keresztyén közösség részéről is határozott állásfoglalást igényelnek. Ez a lelkészek egyik legizgalmasabb feladata – ezt már Pángyánszky Ágnes állapítja meg.

Korányi András kifejti: – A három nagy politikai ideológia, a nacionalizmus, a liberalizmus és a marxizmus, amelyek a 19–20. században alakultak ki, és bizonyos értelemben kizárólagossá váltak, a mai politikai életet is meghatározó világnézetként vannak jelen. Az emberek igénylik, hogy nyilatkozzanak arról, mi az emberi élet értelme, a boldogság, a világ sorsa. Ezekre a kérdésekre a kereszténységnek is megvannak a maga válaszai, amelyek saját biblikus meggyőződéséből következnek – és a keresztény válaszok akár szemben is állnak az említett ideológiákkal. Ugyanakkor rengeteg döntés politikai mérlegelés és tervezés eredménye, ami hatással van minden ember hétköznapjaira.

Az egyház tagjaiként egyszerre vagyunk tehát politikai lények és keresztények – lelkészek, gyülekezeti tagok. Az ebből adódó feszültséget nem lehet megkerülni, jelen van az igehirdetésekben, a liturgikus eseményekben is. Ezért a szó eredeti értelmében vett közélet, azaz a politika elkerülhetetlenül belekerül a gyülekezeti életbe is – zárja mondandóját Korányi András.

Van-e helyük szélsőséges nézeteknek?

A szélsőséges nézeteket valló templomba járókkal kapcsolatban szintén megoszlanak a vélemények.

Van, aki szerint mindenfajta szélsőséggel szemben zéró toleranciát kell mutatni azon az alapon, hogy nem lehet egy gyülekezetben közösséget vállalni olyasvalakivel, aki maga nem képes közösséget vállalni emberek bizonyos csoportjaival. Mások azt mondják, éppen a radikálisabb gyülekezeti tagok érdekében lehet különösen fontos, hogy a lelkész helyre tegyen bizonyos kérdéseket.

– Nagyon érdekes feladata a lelkésznek, hogy amikor szélsőséges véleményekkel találkozik, hogyan reagáljon rájuk. Egyenlőségre, az élethez való jogra, egymás befogadására, elfogadására, toleranciára lehet helyezni a hangsúlyt, akkor is, ha tudjuk, hogy ülnek olyanok is a templompadokban vagy akár a biblia- órán, akik szélsőséges nézeteket vallanak. Egy bibliaórai beszélgetésnek vagy egy igehirdetésnek lehet véleményformáló hatása is – állítja Pángyánszky Ágnes.

– Indulatos, erős érzelmi reakció azért is törhet felszínre vitás kérdésekben, mert az illető sérülhetett egy adott helyzetben. Nem az álláspontjával vitatkozunk ilyenkor. Fontos látni, hogy sérelmeinek kibeszélésével tulajdonképpen gyógyítani akarja magát. Csak nem tudjuk, hogy mi motiválja, mivel nem tanultunk meg beszélni egymással. Fontos annak tudatosítása: szabad, hogy az adott kérdésben más legyen a véleményünk, és a véleményeket össze is lehet ütköztetni, de ezt ne bántó indulattal tegyük – hangsúlyozza Bolba Márta.

Békesség néktek – különbözőség a szentek közösségében

A párbeszéd főként akkor valósulhat meg, hogyha az emberideológiai befolyásoltságtól mentesen, kézhez kapott válaszok helyett saját maga által megharcolt, átgondolt álláspontot tud képviselni.

– Ez sokakat irritálhat, például egy depressziós társadalom tagjait, hogyha tőlük értékválasztást, döntéseket várnak el. Gyülekezeteink is nyilván leképezik ezt a depresszív szemléletet, ez sem áll meg a templom kapuinál – állítja Korányi András. – Ugyanakkor a Biblia azt teszi világossá – és ez az Újszövetségre hatványozottan igaz –, hogy az emberi élet megváltása, megmentése a legfontosabb.

Politika és gyülekezet viszonyát tekintve a gyülekezetek vezetőinek tekintetbe kell venniük a tagok terhelhetőségét. Ugyanakkor törekedhetnek a párbeszéd, a békesség elérésé- re közéleti kérdésekben is. Az mindenesetre szép – és a társadalom számára is példamutató – mozzanata a gyülekezeti életnek, amikor különböző pártállású gyülekezeti tagok együtt veszik az úrvacsorát és az áldást – amikor az egyéni elköteleződések felülíródnak a közösség megélésében.