Az alkalom a szokásos rend szerint kezdődött. A fiatalok énekszolgálata után meghallgattuk Zsarnai Krisztián esperes igehirdetésén keresztül Isten személyre szóló igei üzenetét. Az istentisztelet végén a legtöbben nem mentünk haza, hanem kimentünk az őszi verőfényben fürdő, szépen gondozott kertbe. Itt sorshúzás alapján mindenkinek jutott egy házaspár vagy egyedülálló hittestvér, akivel közelebbről is megismerkedhetett. Az előre összeállított – és kézhez kapott – tizenhat kérdés alapján sok mindent megtudhattunk beszélgetőtársainkról. Így megismertük egymás családját, hobbyját, foglalkozását, életszemléletét és a gyülekezetről alkotott véleményét.

Amíg a többség ezzel töltötte az időt, a fiatal férfiak ebédlővé alakították át az imatermet, az asszonykák pedig megterítettek. Az imaház konyhája egy nagyobb vendéglátáshoz szükséges tálalóeszközökkel, étkészlettel és minden egyébbel is rendelkezik. A közel száz felnőtt gyülekezeti tag és harminc gyermek tízfős asztaloknál foglalt helyet, és az imádság után az önkéntes szolgálattevők már tálalták is a forrón gőzölgő levest. Az előzetes jelentkezés alapján a helyszínre szállított menüt együtt, derűs hangulatban, testvéri szeretetben költöttük el. A záróimádság után érdekes műveltségi vetélkedő kezdődött. Minden asztaltársaság egy-egy csapatot alkotott, és igyekezett a legjobb válaszokat adni a bibliai, történelmi, földrajzi és egyéb kérdésekre. Az izgalmas és vidám vetélkedő után az alkalom lassan véget ért. Többen hazaindultak, az ottmaradók pedig még kisebb csoportokban beszélgettek.

A mi családunk számára különös jelentősége is volt ennek az alkalomnak: férjemnek pont ezen a napon volt a nyolcvanhatodik születésnapja. Így a helyben lakó lányunkon kívül a Győrben élő lányunk is velünk ünnepelt. Indulás előtt még egy kicsit az asztalunknál beszélgettünk, mikor váratlanul felhangzott az ároni áldás énekelt változata férjem köszöntésére. Nagyon meghatódtunk, hiszen ennyien és ilyen testvéri szeretettel még soha nem éltették őt. Ez a negyedik gyülekezeti asztalközösség volt Mandabokorban, de számunkra ez volt a legemlékezetesebb. Hiszem, hogy a többi résztvevő is derűsen, lélekben meggazdagodva tért haza.