Gyakran szerepelt az ifjúsági önképző- körben és ünnepélyeken. Kisebb diákokat tanított, hogy – édesapja szerény támogatása mellett – fenntarthassa magát. Édesapja lelkészt szeretett volna nevelni a fiából. Bár ő eleinte inkább a katonai pályához vonzódott, végül mint teológiai hallgató töltött újabb három évet Sopronban. 1866-ban a hallei egyetemre került ösztöndíjasként, hogy ott folytassa teológiai és filozófiai tanulmányait. 1867–68-ban a kővágóörsi „esperességi kisgimnázium” tanára és Eösze István esperes-lelkész káplánja. Miután 1867. szeptember 11-én megtörtént a lelkészvizsgája, másnap Karsay Sándor avatta lelkésszé a soproni templomban. 1868 végén választották meg rendes lelkésznek Beledre. Innen 1872 tavaszán került Pápára. Mint rendes pápai lelkész 1893-tól 1895-ig a Veszprémi Egyházmegye esperese, 1895-től 1916- ig pedig a Dunántúli Egyházkerület püspöke volt.

A lelkipásztor. Legfontosabb feladatának az igeszolgálatot és a hívek meglátogatását tartotta. Igehirdetését az egyszerűség, a higgadt, tárgyilagos hangvétel jellemezte. „Hitvallásos” igehirdető volt, mentes mindenféle szélsőségtől és túlzástól. Híveit – még esperes és püspök korában is – személyesen ismerte és számon tartotta, pedig az ő idejében Mezőlak és Takácsi is Pápához tartozott szórványterületükkel együtt. Amikor meghívták Pápára, egy idős beledi férfi állítólag e szavakkal marasztalta: „Ne menjen el tőlünk, nagytiszteletű úr, hiszen még a kövek is sírnak utána!”

A tudós. A protestáns lelkipásztorokra vonatkoztatott szólásmondás – hogy tudniillik „a jó pap holtig tanul!” – Gyurátz püspökre tökéletesen illett. Kiemelkedő volt teológiai, filozófiai, irodalmi, történelmi és pedagógiai felkészültsége. Már beledi lelkészi szolgálata elején jelölték a soproni teológia – Pálfy József halálával megüresedett – gyakorlati teológiai tanszékére, és csak egyetlen szavazaton múlott, hogy nem őt, hanem a tudós lovászpatonai lelkészt, Rajcsányi Jánost választották meg. A Bibliát naponként az eredeti nyelveken tanulmányozta. Rabbi ismerőseivel héberül beszélgetett, Pozsonyban pedig görögül köszöntötte Bezzel szuperintendenst. De tudása nem volt öncélú. Gyülekezetét, egyházát és népét szolgálta mint tudós.

Az irodalmár. Gyurátz Ferencet az egyházi témákon túl közéleti kérdések is erősen foglalkoztatták. Összeállította a pápai egyházközség történetét, írt a szabadkő- művességről, kiadta Luther Márton és Gusztáv Adolf életrajzát, de még egy művelődéstörténeti tanulmányt is megjelentetett A nő címmel. Lelkészi használatra állította össze a Hétköznapi imák című gyűjteményét; két további imádságoskönyve – A hit oltára és a Lelki vezér – több kiadást is megért. Egyházkerületében szívesen használták az 1889-ben megjelent agendáját is. Kiadta a pápai gyülekezeti évkönyveket, valamint – huszonegy évfolyamban – püspöki jelentéseit. Sok kisebb-nagyobb cikke, tanulmánya, elbeszélése jelent meg folyóiratokban, újságokban, naptárakban. Az 1911-ben kiadott Keresztyén (dunántúli) énekeskönyv Gyurátz Ferenc tíz énekét tartalmazza. (Két éneke jelenlegi énekeskönyvünkben is megtalálható.)

Az egyházkormányzó. Gyurátz Ferenc vezetői-szervezői adottságaira már diákkorában felfigyeltek. Esperesi és püspöki tevékenységét a szeretettel alkalmazott fegyelem és a tapintattal társított bölcsesség jellemezte. Az 1891–94-es zsinaton és az egyetemes egyház bizottságaiban is munkálkodott, és több tisztséget betöltött. Beosztottjai felé atyai jó barátként fordult; a felügyelőknek éppúgy, mint elnöktársainak hűséges testvére volt. De a szabálytalanságokat, rendellenességeket, „kilengéseket” nem tűrte.

Az ember. Felesége gyakran mondogatta neki: „Kedves uram, maga csak a tüzelőt hozza a házhoz, és a vendégeket!” Papi házának ajtaja nyitva állt mindig mindenki előtt. Egyik karácsony estén zavarában azt a pár új cipőt adta egy koldus kezébe, amelyet felesége őneki szánt karácsonyra. Gyermeke nem volt, de jól értette a gyermekek nyelvét. Több árva és szegény sorsú gyermek köszönhette neki, hogy „ember” lett. Szerette a sportot. Gyakran vívott és adott vívóleckét káplánjainak. Derűs kedélyével gyakori gyomorbántalmait is legyőzte. Gyurátz Ferenc 1925. május 3-án halt meg Pápán. Koporsójánál tanítványa (és püspökutódja), Kapi Béla szólt Kol 3,25 alapján az Istenben elrejtett életről. A városban ma az evangélikus templom előtt mellszobra áll, és az egyházi épületek melletti utca neve is a hajdani lelkész, püspök emlékét őrzi. Nem „urat”, hanem öttalentumos szolgát kaptunk személyében.  

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 17. számában jelent meg, 2016. május 1-jén. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.