A szervezők, a MEÖT ökumenikus női bizottságának tagjai ugyan némi csalódottsággal nyugtázhatták, hogy a regionális női találkozóra jelentkezettek száma nem érte el az előző évekét – kellemes meglepetést jelenthetett viszont, hogy a korábbiakhoz képest több fiatal, pontosabban fiatalasszony tisztelte meg jelenlétével az alkalmat. Bizonyára azért is, mert a nap központi témája – a keresztény nő szerepe a családban – különösen az ifjú, „pályakezdőnek” mondható feleségek, édesanyák érdeklődésének homlokterében áll.

A napot e sorok írójának, B. Pintér Mártának áhítata indította 1Pt 5,7–10 alapján, tudatosítva, hogy a mai világban mennyi támadás éri a házasság és a család intézményét. Noha levelében Péter olyan gyülekezeteket szólított meg, amelyek fizikailag szenvedtek a keresztényüldözés miatt, ám Isten népének akkor is résen kell lennie, amikor az ellenség támadásai nem brutális erőszak formájában, hanem a közgondolkodáson keresztül érkeznek, s igyekeznek bomlasztani az Isten által ajándékozott jó rendet.

A nap meghívott előadó házaspárja, Varga György érdi prédikátor és felesége, Anikó többször is visszautalt arra az állapotra, amelyet Isten a teremtéskor szánt férfinak és nőnek, hangsúlyozva, hogy a korszellem számtalan világi áramlatában van egy mérce, amelyhez mindig igazodhatunk. 

„Ahogy élsz, azt örökíted tovább” – idézték a bölcs megállapítást. De vajon mi, keresztény emberek milyen példát mutatunk, s mit hagyunk az utánunk következő nemzedékre? – tették fel a kérdést a nap folyamán többször. 

Varga György 5Móz 6,4 versétől kezdve négy pontban fejtette ki álláspontját. Mindennek alapja – mondta az érdi lelkipásztor –, hogy tükröződik-e életünkön a kompromisszumot nem ismerő Isten szeretete. A Tízparancsolat legelső intelme legyen iránymutató minden hívő szülő számára: szeretni az Urat teljes szívből. 

A körülöttünk élők – különösen gyermekeink – figyelik, hogy a hétköznapok viharai között is hitelesen képviseljük-e hitünket, hogy a szülők, a család előtt Isten igéje-e a legfőbb tekintély…

Másodszor: nemcsak elfogadni kell az Úr vezetését, hanem engedelmeskedni is neki. Harmadszor: a szülő felelőssége, hogy az igére tanítsa gyermekeit. Utolsó pontként pedig arról beszélt, hogy különösen is vigyáznia kell a felnőttnek arra, hogy szavai, a tanítása mindig összhangban álljanak azzal, ahogyan éli életét az övéi közt. Varga György hozzátette: bizony előfordul, hogy mulasztásait, tévedéseit kell bevallania gyermekei előtt…

A feleség, Anikó akkor csatlakozott férje előadásához, amikor az egymásra épülő, de eltérő női és férfiszerepeket mutatták be, ismét igei hivatkozásokkal: Ef 5,21–28-at, illetve az Első thesszalonikai levél 2. fejezetének verseit fejtegetve.

A Varga házaspár által tartott délelőtti „tanítást” ebéd után élénk beszélgetés követte. Különösen azok adtak hangot kétségeiknek, kérdéseiknek, akik egy válást követően, egyedülálló szülőként kell, hogy helytálljanak gyermekeik mellett. Ők vajon milyen mintát örökítenek át? Statisztikai adatok röpködtek a levegőben arról, hogy az elvált szülők gyermekei milyen nagy számban válnak maguk is egyedülálló apákká, anyákká. Van esély arra, hogy megszakadjon a lánc? 

Isten igéje vigasztal, és minden statisztikai adattal szemben azt hirdeti, hogy van szabadulás. Szabad komolyan vennünk, hogy áldás örökösei és örökítői lehetünk! Hiszen maga Isten bátorít így: „…de irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik (…) megtartják parancsolataimat.” (5Móz 5,10)